A nyári fesztiválszezonban a Keskeny út fesztiválmisszió idén is igyekszik ott lenni azokon a helyeken, ahol a fiatalok összegyűlnek. A templom biztonságán kívül is elmondjuk, hogy Istennel élni lehet, és, hogy az jó. Idén az ikafalvi csapatösszerázó képzések után Gyergyószentmiklósra a 4-es kilométer kőhöz látogattunk el az itt megszervezésre kerülő Emi táborba.

Július 18-án szerdán a programunkat egy beszélgetéssel kezdtük, Van kiút a szenvedélyek fogságából címmel. Meghívottunk Szász György arról számolt be, hogy milyen életutat, és milyen mélységeket kellett végigjárnia, hogy megszabaduljon a szenvedélyek rabságából. A beszélgetésből kiderült, hogy az alkoholizmus egy olyan betegség, amiből soha nincs gyógyulás, de hosszú időre tünetmentessé válhat az ember, azaz nincs olyan, hogy én erős vagyok, már túl vagyok rajta és már megihatok egy gyengébb italt, mert kigyógyultam belőle. Az egyetlen célra vezető megoldás az, hogy soha többé nem fogyasztok abból a szerből, aminek a rabságában éltem. Egy korty ital abba a mélységbe vezet vissza, ahol abba hagytam, ahol sikerült annak idején leállnom, sőt ezután a még mélyebbre süllyedés következik. A beszélgetésből az is kiderült, hogy az ember nem mondhat olyat, hogy én soha többé nem iszom. De azt kijelentheti, hogy ma nem iszom. És minden nap ezt megfogadva és teljesítve eljuthat oda, mint az előadónk, hogy immár bő kilenc éve nem fogyasztott alkoholt. A beszélgetés keretében az is elhangzott, hogy van kiút a függőségből, segítséget kell kérni, és Erdélyben leghatékonyabban a Bonus Pastor Alapítvány munkatársai tudnak segíteni.

A nap hátralevő részében kézműves foglalkozáson, nemezelésen vehettek részt az érdeklődők, majd pedig zsíros kenyér és üdítő fogyasztása mellett beszélgethettek a Keskeny utas csapat tagjaival.

Csütörtökön a hangoló után Majos Zoltán teológus tartott áhítatot, majd Antal Kata tanárnő előadása következett Nevelés…, liberális vagy konzervatív melyik a jó? címmel. Az előadásban elhangzott, hogy „A szabadsággal és a keretekkel ésszel kell bánni, a túl kevés és túl sok is megárt mindkettőből, a szabadság tehát semmiképp sem azt jelenti, hogy mindent lehet, mint ahogy a keretek sem azt, hogy semmit sem.” Arról is szó esett, hogy nem elég az útmutatás, mert Vekerdy Tamás szavaival élve „A gyerek azt veszi le belőlem, aki én vagyok, nem azt, amit prédikálok.” Előadónk a sokféle nevelési stílus mellett a Szentíráson alapuló, bibliai szemléletű nevelés mellett tette le a voksát, felhívta ugyanis a figyelmet arra, hogy a mindenkori társadalomba való beilleszkedésre is fel kell készíteni a gyerekeket, ezért a közösség elvárásainak megfelelő szokások kialakítása és az ösztönerők feletti uralom fejlesztése nem maradhat el.

A nap további részében Láthatatlan színház következett, ahol a betérőknek egy különleges élményutazásban lehetett részük. Hálásak vagyunk, hogy a Magyar Kormány Emberi Erőforrás Támogatáskezelőjének, aki támogatta munkánkat.

Bardócz Csaba

2 hozzászólás

  1. Dobai

    Melyik liberalizmusról tartottak előadást? A 17 vagy a 18 századiról?
    Olvasom egyik oldalon, hogy Svédországban egy fogorvos elveszítette
    az állását(kirúgták), azért mert ki merte mondani, hogy az általa vizsgált migráns
    “gyerekek” 80% felnött. Vagyis leleplezte a migránsok hazúgságait.
    A mai un. liberalizmus inkább a terrorizmushoz hasonlít.
    Megfélemlíteni azokat, akik nem az ők ideológiájukat követik.
    Hát mi más ez, ha nem terrorizmus? Ez a svéd liberterror gondolkosás
    jelemző egész Europára és Amerikára is.

  2. Tóducz

    Manapság inkább csak ott.