Pontosan negyven évvel ezelőtt, 1979 szeptemberében az akkor még segédpüspökként szolgáló dr. Jakab Antal egyik külföldi útja során, magánszemélyként, felkereste kisgyermekkorának – a szülőfaluja melletti második – fontos helyszínét: Hajdúnánást.

Találkozni akart annak a településnek a nyitott szívű lakóival, amely annak idején bő egy évre otthont nyújtott számára, hogy köszönetet mondjon a befogadásért, és Istennek is hálát akart adni abban a templomban, amelyben másodikos elemistaként édesanyjával, testvéreivel és földijei százaival-ezreivel együtt olyan sokat imádkozott. Ennek a negyven évvel ezelőtti látogatásnak az emlékét örökítette meg a nánási katolikus közösség a kerek évfordulón, ünnepi szentmisével, emléktáblaavatással és emlékfaültetéssel.

„1979 szeptemberében templomunkban imádkozva mondott köszönetet a székely menekültek, köztük az ő családja 1916. évi befogadásáért dr. Jakab Antal gyulafehérvári segédpüspök” – áll azon az emléktáblán, amelyet a hajdúnánási egyházközség állíttatott a helyi római katolikus templom falán és amelyet 2019. szeptember 15-én avattak, a IX. Székely Menekültek Emléknapja keretében.

A Buczkó József néprajzkutató és Juhász Imre plébános szervezőmunkájával, az egyházközség sok kedves tagjának a tevőleges segítségével és közreműködésével megvalósuló, meghitt és bensőséges ünnepségen Jakab püspök szülőfaluja, Kilyénfalva küldöttsége is jelen volt, élén a szentmisét bemutató és az emléktáblát megszentelő Fejér Lajos plébánossal. Lajos atya egy másik kerek évfordulót is magával hozott a szívében: éppen 30 évvel ezelőtt, 1989. június 25-én szentelte őt – és végzős teológustársait – pappá Jakab Antal püspök. Ez volt az utolsó évfolyam, amelynek tagjait Jakab Antal szentelte pappá, a következő év tavaszán ugyanis a már idős, 81 éves püspök nyugalomba vonult.

„Istenünk, áldd meg ezt az emléktáblát, és töltsd el szívünket Szentlelked kegyelmével, hogy mindig figyelmeztessen bennünket arra a hitre és tiszteletre, amelyet dr. Jakab Antal megyéspüspök tanúsított. Áldd meg, Istenünk, ezt az emléktáblát, hogy akik Jakab Antal püspök tiszteletére emelték, az ő példájából merítsenek erőt, és majdan ők is példaképek legyenek a következő nemzedékek számára, Krisztus, a mi Urunk által” – hallhattuk a hajdúnánási templomkertben Fejér Lajos plébános imaszavait.

Az ünnepségen, amelyen mások mellett Szaplonczay Gergely görögkatolikus parochus is szolgált és Gacsályi Gábor református lelkész is részt vett, a szentmise és az azt követő emléktáblaavatás mellett egy másik szép cselekedetnek is tanúi lehettünk: a katolikus templom kertjében, a Mária-fülkék között, pontosan a Jakab Antal-emléktáblával szemben az egykori történelmi események előtti tisztelgés jeleként a közösség emlékfát ültetett. Tövéhez kilyénfalvi és csíksomlyói, de még doberdói földet is szórtak, és kilyénfalvi forrásvízzel, de még isonzói vízzel is meghintették, hogy a páfrányfenyőcsemete székely földben növekedhessék, s közben emlékeztessen arra, miért is kellett a székelységnek – átmeneti időre – 1916-ban elmenekülnie otthonából. E felemelő gesztusok zárásaként a kilyénfalvi képviselet, majd a budapesti küldöttség – Varga Gabriella, Tófalvi-Balassa Szilvia és Horváth Gábor Miklós – elhelyezte a Székely Menekültek Emlékoszlopánál az emlékezés koszorúit.

A pillanatokat feldíszítették ősi székely himnuszunk, néphimnuszunk, magyar himnuszunk és székely himnuszunk szavai, bennünk, vendégekben pedig újra megerősödött a Buczkó József és társai iránti végtelen tisztelet: íme, mennyire odafigyelnek minden részletre, évről évre az emlékezés mennyi új formájával, ötletével képesek meglepni közösségüket, s összességében milyen nagy és nemes lélekkel fáradoznak azon, hogy múltunk ismereteit megszerezzék, megtiszteljék, megörökítsék és továbbadják a jövőnek. Segítse őket a Jóisten ebbéli törekvéseikben!

Kép és szöveg: Varga Gabriella

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük