Fotó: Székelyhon

Közel százezer eurós bírság egy magyar szóért, amely egy helybéli közösséget szolgáló épület homlokzatán olvasható – apokaliptikusan hangzik, mégis tényszerű. Mi több, mivel erről táblabírósági ítélet rendelkezik, így jogszerű is az Európai Unió keleti végein, itt, mifelénk.

Korond polgármesterének, Katona Mihálynak ugyanis 456 ezer lej bírságot kellene kifizetnie azért, mert nem tüntette el véglegesen a Községháza feliratot a polgármesteri hivatalról annak ellenére, hogy a Hargita megyei törvényszék még 2016. februári ítéletével kötelezte az intézmény magyar nevének eltávolítására. S hogy mindez egyáltalán ügy lehetett, a szolgálatos feljelentő, úgynevezett blogger, Dan Tanasă, illetve szervezete, a Méltóságért Európában Polgári Egyesület feljelentésének köszönhető. Ők ugyanis pontosan tudják, hol, mikor, merre bukkan fel egy magyar felirat, egy zászló egy-egy önkormányzati épületen, s máris dübörög a feljelentő gépezet.

Ez önmagában is ijesztő és beszédes, a besúgásra és a feljelentésre épülő egykori pártállami szekusdiktatúra mai csökevénye, ám még rémisztőbb, hogy az EU keleti tagállamában léteznek olyan jogszabályok, amelyekkel száműzhető a szó, zászló, bármi. Mert a magyar jelképek eltávolíttatásával a magyar közösséget alázzák meg, következetesen és mélységesen, miközben e kirekesztő folyamat karhatalmi jelleget ölt, állami szintű megtorlássá válik a jogállamiság leple alatt.

Nem véletlen tehát, hogy a marosvásárhelyi táblabíróságnak a korondi ügyben hozott ítélete erőteljes tiltakozássorozatot váltott ki. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) állásfoglalásában rögzítette, hogy sem a korondi önkormányzat, sem a polgármester nem követett el törvénysértést, mert a magyar feliratok ilyen típusú használatát egyetlen romániai törvény, európai vagy nemzetközi megállapodás sem tiltja, és határozottan elítélték a kisebbségi közösségek megfélemlítésére irányuló kísérleteket. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a „rosszindulat netovábbjának” tartja az igazságszolgáltatás részéről a „méltánytalan és aránytalan” pénzbüntetést, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke pedig úgy vélekedett, „a kívülálló számára is nyilvánvaló”, hogy Dan Tanasă mögött egy intézmény áll, amelyet a román mély állam működtet, s eme intézményi háttérnek tulajdonította azt is, hogy a blogger többnyire sikeresen pereskedik a magyar intézményvezetők ellen.

Mindez furcsa, lehangoló és nehezen érthető, miként terebélyesedhetett ki ennyire a nacionalizmus. És nem is csupán az a kérdés, mi lesz e csillagászati bírság sorsa, a százezer eurónál nagyságrendekkel aggasztóbb a magyar jelképek elleni fokozódó hadjárat. A mostani ítélet ugyanis bátoríthatja a feljelentőket, valósággal lovat ad alájuk, s oly mértékűvé duzzadhat az intézményesített megtorlás, hogy még a kommunizmusbéli pártaktivisták, a magyarellenes diverziókeltéssel megbízott nyugdíjas szekusezredesek is tisztelegnek majd az eredmény láttán.

Mózes László / Háromszék