Jóindulatra várva

Szijjártó: meglátjuk, lesz-e változás Fotó: hirado.hu

„Kértem a román illetékeseket, hogy a két marosvásárhelyi oktatási ügyet: a római katolikus gimnáziumét és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemét (MOGYE) oldjuk meg. Azt gondolom, politikai akarattal és egy kis jóindulattal ez a két ügy megoldható a közeljövőben” – jelentette ki Szijjártó Péter.

A budapesti külügyminiszter román kollégája, Teodor Meleşcanu meghívására látogatott Bukarestbe, s miután több politikussal tárgyalt, úgy értékelte, minden olyan alkalom szükséges, amikor javítani tudják a kölcsönös bizalmat, illetve építhetik a „közös sikertörténeteket”.
A Ponta-kormány idején a román–magyar kapcsolatok mélyponton sínylődtek, s hogy most Meleşcanu meghívta Szijjártót, az előzményekhez képest is figyelemre méltó. Ám hogy a bukaresti kabinet mennyire érdekelt a román–magyar sikertörténetek születésében, ez egyelőre kérdéses, viszont az a tény, hogy a jónak tekinthető kereskedelmi kapcsolatrendszer mellé odakerült az erdélyi gazdaságfejlesztés és a kolozsvári magyar kulturális intézet megnyitása, újabb határátkelőhelyek kérdése is, az Erdélyben, Székelyföldön élő magyar közösség szempontjából fontos előrelépés. Igaz, a magyarok mind bővíthetik az autópályás határátkelőhelyeket, ha Bukarest képtelen megtáltosodni autópályák, egyáltalán infrastruktúra-építés tekintetében. De erről már Szijjártó, illetve a budapesti kormány kevésbé tehet.
Amit tehet, hogy szorgalmazza a híres avagy inkább hírhedt magyar gondok megoldását, mint amilyen a MOGYE, illetve újabban a szintén vásárhelyi katolikus gimnázium ügye. És találóan fogalmaz, amikor azt mondja, mindez politikai akarattal és egy kis jóindulattal megoldható. Igen, valóban megoldható lenne, ezt a vak is látja, ám mindkettő hiánycikk. És amikor még politikai akarat is lett volna, mi több, hatályos tanügyi törvény a MOGYE kérdésének rendezésére, az egyetem kisajátítói autonómiájukra hivatkozva úgy seperték le e kérdést az asztalról, hogy még az akkori Ungureanu-kabinet is belebukott. És bár az erdélyi magyarság szempontjából szinte létfontosságú az anyanyelvű orvosképzés ügye, pozitív fordulat e téren azóta sincs, nehezen remélhető. Így aztán nem is csoda, hogy amikor a román újságírók azt firtatták, érvényben marad-e a magyar diplomaták december elsejei ünnepségekre szóló tiltása, Szijjártó azt válaszolta: meglátjuk, lesz-e változás.
És a szemléletváltáshoz nem elég a Dragnea-szerű hízelgés – a szociáldemokrata pártelnök, miután egyeztetett Szijjártóval, máris azt írta közösségi oldalán: a nemzetek Európájában erősebb két szomszéd, ha egyesíti erejét –, hanem éppen a centenáriumi ünnepségek előtt kellene egyértelműen és határozottan rögzíteni: Bukarest nem csupán diplomáciai szinten hajlandó árnyaltabban fogalmazni, hanem változtatni kíván a nemzeti közösségekhez való viszonyulásán, s belátva, hogy egy évszázada zsákutcában evickél, végérvényesen szakít hagyományos kisebbségellenes politikájával.
Ez lenne az igazi, közös sikertörténet, melyhez jóindulat, politikai akarat kell, nem is kevés.
Mózes László / Háromszék

9 hozzászólás

  1. Várközi

    Na de mi van a szélsőséges xenofób pártokkal, TV-kel, szervezetekkel pl. a 2000-ben újjászervezett Vasgárdával, a magyarellenes provokációkkal stb. ?

    Válasz
  2. Gorcsa

    Várunk a jóindulatra! Meg is kaptuk. Udvarhelyen. Egy áruházban. Íme ilyen a román jóindulat! Tisztelettel ajánlom Szíjjártó miniszter úrnak!

    Válasz
  3. Tóducz

    Tessenek csak várni a jóindulatot, mint a sült galambot. A romák politikai gazemberségeket és ügyeskedéseket elsősorban a fizetett magyar politikusoknak kéne átlátniuk és választ adni rájuk a romákoknak és a világnak is. A romák első miniszter bejelentette, hogy csak semmi marosvásárhelyi katolikus gimnázium és erre a romák náci hírtévék rögtön, manipulatív szándékkal, bemutattak egy olyan hazug provokáló romák tudosítást, miszerint Székelyudvarhelyen nem szolgáltak ki egy romák mitikát miccsel, mert romákul kérte azt. Az átlag erdélyi magyar nem annyira hülye, mint magyar politikusai, akik nem veszik észre a romák “árúkapcsolást”, svihákságot.

    Válasz
  4. Antal m.

    Nem töltöm vagy mocskolom a helyet ismételgetésekkel! Fennebb tisztán megirta a szerző mindent amit nem oldottak meg! Valós felvetések!
    Nos kérem :–Milyen lélekkel lehet ünnepelni egy erdélyi vagy székelyföldi születésünek akinek nagycsaládjából 4 családfője-férfiak-apák maradtak örökre az oroszfokságban a II világháborukor, védték hazájukat, – itt maradt 13 árva és 4 család összeroncsolodot, mert meghaltak a fronton a férfiak.
    Örökre megfészegült 4 család és a nagyszámú rokonság!/ élettünk valós helyzete/
    Ezt nem ünnepelni hanem csak gyászolni tudjuk mindig, földiéletünkön át!!!

    Válasz
  5. Édes Erdély

    No meg a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyét.
    Meg az erdélyi zászlóügyeket.
    Meg az autonómia ügyét….

    Válasz
    • Tóducz

      A katolikus gimnázium ügyét, egyelőre “elintézte” Tudose romák első miniszter. Tesznek ezek a nunciusra is.

      Válasz
      • Édes Erdély

        Én inkább azt érzem, hogy a nuncius (is) tesz mi ránk!
        A májusi vásárhelyi látogatása során kérdőre vont minket, hogy 100 évvel Trianon után miért nem váltunk még mindig románná!!!!

        A Vatikán számára fontosabb Bukarest támogatásának megszerzése, mint az erdélyi magyarok ühye!

        Válasz
        • Tóducz

          Kedves É.E., az UDMR a nunciusnak adott romák válasszal, miszerent nem szüntetik meg a katolikus gimnáziumot, nyugtatta a prosztót. Lobogtatták a papírost a mindenki csittitatására. Az, hogy a nuncius romák tilinkót fúj, az már egy másik Oláh D. úr által celebrált mise.

          Válasz
  6. Édes Erdély

    Remélem Szíjjártó megemlítette azt is, hogy a debreceni virág karnevél résztvevői Nagyváradon miért nem vonulhattak fel a magyar zászlóval…

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük