Oké, megvolt az utolsó szó, a lövés, a rándulás, aztán a csönd. Megvolt a spirituális magasbukfenc a Fénybe, a lépcsőzés, becsekkolás Kapus Péter bácsinál, megkaptam a puccos kis Gucci fehér ruhát és a két darab tollas szárnyat (666 fokon mosni. haha.), a mennyei surranót, és most ájtatos pofával kéne imádjam a Nagy Fatert, de neeem, ehelyett bebaszott a gebasz (újdonság? Nem is én lennék, ha minden rendben lenne), és most itt kuksolok a három mérettel nagyobb ruhámban, melltartó nélkül (basszus, tényleg. Ezek spec igényekről nem hallottak?), bazi nagy szárnyakkal, amivel hajlamos vagyok leverni a Jóisten kínai-herendi porcelánját, amiről mindenki tudja, hogy 300 forintért lehet kapni, de neki igenis fontos, és két gondolat kering a fejemben, mint körhintán a hülyegyerek júniegykor: ugye nem halt ki senki ebből a ruhából, és hogy miért cibáltak ki a többi öregnéni-angyal közül (igen, kérem, csak ők az erkölcsösek, a tökéletesek, egyszóval az angyal alapanyagok), amikor éppen Kurttel egy joint társaságában filóztunk a régi szép időkön, elmélázva azon, mekkora egy punci a neje…

– Tudod, miért vagy itt?

– Kiküldtem egy tanárt szüneten az osztályból?

– Ne vicceskedj. Nem vagyok az igazgatód.

– Khm – mutatok rá az ajtón a feliratra, ahol “Mindenható&Világmindenség – IGAZGATÓSÁG” felirat díszeleg Bookman Old Style betűtípussal, 6000-es nagyításban.

– Ja, az… Naigen. Jézus nevű titkosügynökünk ragaszkodott hozzá, mert a keresztények nem kapnak meg, és kissé frusztráltak, amire fogadom őket. Allahot meg Zeuszt és Buddhát meg nem írhattam, ugye, mert akkor megy a kulticirkusz, és nincs rá idegrendszerem. Hol is tartottunk? Jaigen. Tudod, miért vagy itt?

– Öh. Amiért harmadikban tarkónbasztam Sárikát a koponyával…?

– Az te voltál? -kerekedik el a szeme.

– Semmit nem mondtam – zárom le gyorsan a témát.

– Oké, szóval helyzet a következő. Téged fejbelőttek.

Visszanézek rá egy afféle “Kérlek, mesélj még!” fejjel. Veszi a lapot, nem bámulja a piros pontot a fejemen, amin keresztül látszik az agyam egy része. Meg lehet szokni.

– Khm. Izé. Beszéltem a fegyelmi bizottsággal…

– …és levonják nyolcasra a magaviseletem?

– Nagyon vicces. Lépj már túl rajta. Naigen… Arra a döntésre jutottunk, hogy kapsz két lehetőséget: vagy itt maradsz őrangyalnak, vagy visszamész a Földre, szellemként és kommunikációs menedzserként. Teát?

Szédelegve megyek ki az ajtón, vetek egy sunyi pillantást a névtáblára, aztán elindulok összeszedni a motyómat.

Baszki.

Utóbbit választottam. Miért? Mert előbb-utóbb úgyis az leszek, de inkább utóbb, mint előbb. A legmocskabb, legvéresebb, legidiótább meló. Mert az Ember aaaaaannyira okos, hogy mindig mindent jobban tud, mint egy világfájdalmas, hormonbajos kamasz, aki menőnek érzi magát, ha beitalozik a helyi kiskocsmában, hogy aztán telehányjon minden harmadik bokrot és másnap arisztotelészi arccal mélázzon az élet nagy dolgairól, és posztolgassa a Tumblrről lopott, sablonos, csillámfaszlámás oravecznóris idézetet a Facebookra; szóval elég szar meló, nekem meg a legkevésbé sem hiányzik sem az idegbaj, sem kockás minta az arcomon. Amúgy meg ja. Ezért pszichopaták az angyalok. Meg is értem őket.

Így meg mehetek vissza legyilkolászásom színhelyére, hogy rémisztgessem a fent említett kamasztípusokat, néha az emberek nyakába zúdítva némi patkányalmot.

Miért nem tudtál Honolulun kinyírni, te szemét rohadék?

Folyt. köv. ha nem nyírtok ki.

Sántha Kriszta Hanna, Sepsiszentgyörgy

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük