KÁLLAY LÁSZLÓ
(1963. július 4. – 2018. január 6.)
Keresztyén társaink elveszítésekor gyakran idézzük Jézus példázatából az elismerő dicséretet: Jól van jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután: menj be a te uradnak örömébe.” (Máté 25,23)
Ezzel együtt, Kállay László életére egy másik evangéliumi mondás is illik: „Ki tehát a hű és bölcs sáfár, akit az Úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, mikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál.” Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lukács 12,42–47).
Kállay László sokat kapott: tálentumokból, mennyei kincsekből, és a sáfárságban sokra bízatott. Ezt az első találkozáskor megérezte a Miami-i gyülekezet, amikor bemutatkozó szolgálatra megjelent 2016 tavaszán. A lelkészkereső bizottság egyhangúlag őrá szavazott, mert bizonyos volt mindenki: ilyen lelkipásztorra van szükségünk, Isten küldte őt hozzánk! Nehéz volt kivárni a három hónapot, mikor végre szolgálatba állt Miamiban, 2016 júniusban.
Valóban, minden tálentumát maximálisan használta. Lendületesen kezdett a gyülekezet belső és külső építéséhez. Lelkesen teljesítette küldetését a templomi szolgálatokban és az összetett, missziói, társadalmi és kulturális ügyekben. Krisztus evangéliumát képviselte. Isten Igéjét erőteljesen és ékesszólással hirdette. Az élet beszédét biblikusan, de az életből vett példákkal elmélyítve – személyes tapasztalatok, sztorik mesélésével jól illusztrálta. Hitét és bölcsességét bibliaórákon gazdagon kamatoztatta. Kérdésekre bölcs válaszokat adott. Érthetővé tette a biblia üzenetét. Gitárral kísért új énekeket tanított. Evangéliumi lelkülettel vezette a rábízott gyülekezetet. A vasárnapi iskolások között, és családi Istentiszteleteken a gyermekekkel és szüleikkel is megtalálta a hangot. Ennek ellenére, néhány hónapig ellenséges támadások tüzébe került. Vállalta ezt a kockázatot is, bölcsen továbblépett a kihívások ellenére. Egy új gyülekezet fundálását kezdte el Lake Worth (Palm Beach) magyar közösségében. Angol nyelven is szabadon prédikált – gyakran összefoglalta a magyarul elhangzott prédikációját.
A kívülállók iránti missziót vállalta: rendszeresen felkereste a távolabb összegyűlt magyar közösségeket, még a csipet-csapat óvodások közé is vitte a gitárját és éneket tanított nekik. Manageri rátermettségét a közösségi munkákban, az egyházi épületek és az apartmentek ügyeinek intézésében, egy rövid ideig még a hatalmas kert rendezésében is megbizonyította. Fegyelmezett, mégis barátságos volt a munka-kapcsolata, megbízhatóság, rend, pontosság és átláthatóság jellemezte az egyház tisztviselőivel és a Kossuth klub vezetőségével való együttműködését. Valóban hamar felnőtt az új, ismeretlen feladatok eredményes megoldásához. Hivatalos órákon túl is állandóan szólt a telefon, mindenki ügyét-baját szívesen felvette és tőle telhetően segítséget, pásztori tanácsokat adott – lelkigondozói hozzáértéssel.
Családja iránt meleg szeretettel viszonyult. Feleségét – kilenc évi házassága alatt – rajongva szerette. Felesége két lányát és négy unokáját sajátjakén tekintette, akikhez ragaszkodás fűzte. Hű volt édesapja lelki örökséghez. Özvegy édesanyja és két lelkész-testvére Dr Kállay Dezső és Kállay Csaba sorsát a szívén viselte. Volt szolgálati helyeihez, a partiumi (fugyivásárhelyi) és magyarországi (nagyrozvágyi-kisrozvágyi, nyíri-fűzérkolmósi-hollóházi) és az amerikai magyar (Phoenix-i) gyülekezetek tagjaihoz is hűséges szeretet fűzte. Emléke legyen áldott!
Lukács Éva