Elkezdődött a kampány a határon túl is: az elmúlt napokban a Székelyföldet járva több településen láttam plakátot, amelyen arra biztatják az ott élő, magyar állampolgársággal is rendelkező embereket, hogy regisztráljanak a 2018-as választásra.
A téma a magyar társadalmat is megosztja – baráti körben többször volt parázs vitám arról, jó ötlet volt-e a polgári kormánytól, hogy három éve a határon túli magyarok is szavazhattak, holott nem fizetnek Magyarországon adót.
A nemzeti ünnepre időzítve jött a Publicus Intézet felmérése is a kérdésről. A Vasárnapi Hírek megbízásából azt vizsgálták egy reprezentatív közvélemény-kutatás során, hogyan vélekednek a hazaiak a határon túli magyarokkal kapcsolatban. A megkérdezettek kétharmada helyesnek tartja, hogy a határon túli magyarok kérhetik a magyar állampolgárságot, azzal viszont már nem értenek egyet, hogy szavazati jogot is kaptak. Azzal főleg nem, hogy különböző a határon túli és a kivándorolt magyarok szavazáshoz való hozzáférése. Érdekes, hogy még a Fidesz szavazói is megosztottak a határon túli magyarok szavazati jogát illetően: 35 százalékuk nem támogatja. Sőt, a Fidesz szavazóinak kétharmada helyteleníti azt is, hogy a kettős állampolgárok és a külföldön élő magyarok hozzáférése a szavazáshoz különbözik.
Attól tartok, ebben a kérdésben a tájékozatlanság és a demagógia vezeti az embereket. Sokszor leírtam, mégis meglepi vitapartnereimet, ha felemlegetem: 2014-ben a határon túli magyarok egyetlen mandátum sorsáról döntöttek. Feltehető így is a kérdés: sajnáljuk tőlük ezt az egy szem helyet?
Egy másik fontos, ám kevéssé ismert tény: a határon túli magyarok szavazata feleannyit ér, hiszen csak pártlistákra szavazhatnak, egyéni választókerületi jelöltekre nem. És itt elérkeztünk a külföldön dolgozó magyarok kérdéséhez, ami a legjobban megosztja a hazai társadalmat. Mert – szól az érvelés – a határon túli szavazhat levélben, a külföldön dolgozó, de anyaországi lakhellyel rendelkező nem, neki a követségen kell sorban állnia. Amennyiben egy Nyugat-Európában dolgozó hazánkfia állandó lakhelyre bejelentkezik abban az országban, ahol él és dolgozik (és közben megszünteti magyar lakcímét), akkor pontosan ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel élhet, mint a határon túli magyarok: csak fél szavazata lesz (hiszen egyéni választókerület nincs külföldön), viszont voksolhat levélben. Ha az átjelentkezéssel járó adminisztrációt nem végzi el, akkor ideiglenes külföldön tartózkodónak számít, így vagy a követségen voksolhat (az egyéni választókerületek jelöltjeire is!), vagy jöjjön haza. Azt gondolom, ez logikus döntés a törvényalkotó részéről – emiatt diszkriminációt kiáltani nettó demagógia.
Az adófizetés kérdése egész darázsfészek. Egyrészt a külföldön dolgozók sem fizetnek itthon adót, így e logika alapján az ő szavazati joguk is megkérdőjelezhető. Külön érdekes az a polémia, amely pár napja zajlik Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kijelentése kapcsán. Semjén – meglehetősen szerencsétlenül – úgy fogalmazott: „Tudnék olyan népcsoportot mondani, vagy pontosabban olyan csoportokat Magyarországon, akik életükben egy fillér adót nem fizettek. Mégis abszurd lenne azt mondani, hogy ne legyen szavazati joguk.” Erre elindult az ellenzéki paláver, ha lehet, még alacsonyabb színvonalon. Szigetvári Viktor, az Együtt választmányának elnöke arról beszélt, hogy az áfa is adó, így aki bemegy egy boltba, az is adózik, hiába nem fizetett soha egy fillér személyi jövedelemadót sem.
Gyanítom, hogy Szigetvári úr életében nem töltött ki még áfás számlát – az általános forgalmi adó ugyanis a vállalkozások adója akkor is, ha ráterhelik a végfogyasztó magánszemélyre. Együttös logikával az is magyar adófizető, aki turistaként gyakran jár Budapestre, és sokat költ nálunk. Adjunk szavazati jogot neki is? Vagy harcolhatnánk az Angliában – feketén – dolgozó magyarok ottani választójogáért, hiszen ezek szerint rengeteg adót fizetnek be a 20 százalékos ottani áfa okán. A Szigetvári-féle érvelés új távlatokat is nyit – ha valaki törzsvendég egy kocsmában, követeljen magának részesedést a vállalkozásból, hiszen évek óta hozzájárult a cég nyereségéhez.
Az egy külön írás témája lehetne, mennyire manipulatívak voltak a Publicus kérdései. Ön helyesnek tartja, hogy a kettős állampolgárok jogosultak különböző szociális ellátásokra (gyes, nyugdíj, szociális támogatás, egészségügyi szolgáltatás stb.)? – kérdezték, ordas hazugságokat bújtatva el a kérdésben. Egészségügyi szolgáltatás Magyarországon csak annak jár, aki fizette-fizeti a tb-járulékot (így a határon túl élőknek nem), és nyugdíjat is csak az kaphat Magyarországon, aki itt (is) dolgozott. Ha idős éveire átköltözik ide, annak az országnak a nyugdíjbiztosítója fogja fizetni a nyugdíját, ahol a szolgálati időt letöltötte.
Lukács Csaba / Magyar Nemzet