Gyermekkoromban a testvérbátyám mindig sétálni vitt angyaljárás előtt. Szótlanul lépkedtem mellette, mert kíváncsi tekintetem a karácsonyfákkal és ajándékokkal megrakodott angyalka után kutatott fáradhatatlanul, de mindhiába.
Így némi bolyongás után várakozással teli lélekkel indultam haza. Pislákoló petróleumlámpák és a dacos székely hegyek fölött ragyogó csillagok fénye űzte el utunkból a hirtelen ránk szakadt és gyorsan sűrűsödő sötétséget.
Izgatottan, a tél fagyos leheletétől kipirult arccal dobbantunk be meleg otthonunkba, ahová időközben meghozták a világ legszebb karácsonyfáját. Szüleim szájából felcsendült a Mennyből az angyal, amelynek eléneklésébe mi is bekapcsolódtunk. Örömtől párás szemeimet azonban egy pillanatig sem tudtam levenni a sziporkázó fa alatt titokzatosan csillogó csomagokról. Dal végeztével, boldog türelmetlenséggel vettem birtokomba a bennük rejlő ajándékokat, amelyektől édesanyám finomságainak ínycsiklandó illata tudott csak idő multával elcsalogatni.
Vacsora után ünneplőbe öltözött testtel és lélekkel indultunk Isten házába, amely a lesben álló szolgálatos szemek és fülek fenyegető jelenléte ellenére is zsúfolásig megtelt. Bereck apraja-nagyja eljött ugyanis az ünnepi szentmisére, hogy hálát adjon a Fennvalónak az elmúlt esztendő eredményeiért. Hogy segítségét kérje a már meglévő s a jelek szerint jövőre még súlyosabbá váló gondok terhének hordozásához, és a megpróbáltatások elviseléséhez. Eljött, hogy együtt örüljön Jézus megszületésének.
Mise után megtisztult és megerősödött lélekkel tódultak ki a csikorgó székely éjszakába. A templom előtti téren pedig kölcsönös jókívánságok közepette kezet ráztak a falus felek, és bizakodva, jövőbe vetett hittel váltak el egymástól. Bizakodás és jövőbe vetett hit töltötte el őket, mert tudták, hogy karácsony az újjászületés, a megújhodás, az újrakezdés és a remény időszaka. Azonban csak akkor válik azzá, ha élni akarunk, élni tudunk a lehetőséggel, amelyet a Megváltó születése teremtett minden emberi lény számára.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó