Fotó: dailynewshungary.com

Karácsonynak közeledtével vagy annak napjain bomlanak ki az átszellemült gondolatok rózsái. Még akkor is, ha egész éven át nem érünk rá ilyesmire, mert robotszerűen csörtetjük át az esztendőt, nem nézve se jobbra, se balra csak az előttünk tornyosuló céljainkra összpontosítunk.

Még akkor is ezeken a napokon, akár közeledtével, szükségét érezzük, hogy belegondoljunk életünk értelmébe. Rájövünk, hogy van lelkünk, hogy vannak gondolataink, titkos vágyaink, Istenbe vetett hitünk, melyeket egy éven át megélhetésünkért folytatott harcok forgatagában háttérbe szorítottunk.

Krisztus született ezen a napon, a megváltónk, aki születésével egy új történelmi fejezetet nyitott kétezer egynehány évvel ezelőtt. Születésével isteni parancs rangjára emelte a szeretetet egy sötét és erőszakoktól terhes világban!

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” – Krisztus második parancsolata úgy hasított bele a sötétségbe, mint egy világítótorony fénye, amelyre a partot tévesztett hajósok vártak! Mivel az emberiség nem gyűlöletre, hanem szeretetre teremtetett, nem csoda, ha a fény emberek sokaságának szívét nyerte meg!

Mostanság, amikor az erőszakos, szörnyűséges tettek megsokasodtak környezetünkben, számukat serkenti az idegen, másvallású emberek beözönlése, lelkünkben kétségek támadnak, nem a parancsolat isteni kinyilatkoztatásában, hanem annak helyes értelmezésében és alkalmazásában kételkedünk.  Mert Krisztus azt mondja, hogy a felebarátodat kell szeretned! De vajon felebarátod-e az, aki tudatosan arra törekszik, hogy elpusztítson bennünket és ezeket az elmebeteg érzelmeket nem is palástolja és tudtunkra adja:

  • „Öld meg a hitetleneket!”
  • „Arcod mosolyogjon, de szíved gyűlölje a hitetleneket!”
  • „Kíméld meg a hitetleneket, amíg adót fizetnek neked, de azután öld meg őket!”

Ja, hogy nem lehetnek mind ennyire radikálisak? Egyetértek, csak az zavar, hogy minden terrorakció vagy természeti katasztrófák miatt, amikor keresztények halnak meg, miért örül a lelkük, tapsolnak és táncolnak? Minden elővigyázatosságot mellőz az olyan ember, aki orosz rulettet játszik, „vannak jó emberek is közöttük”, kik azok és honnan lehet felismerni őket?

Eszik Európa kenyerét és örülnek az európai ember halálának! Még annyi logika sincs bennük, hogy meggondolják, a kenyéradójuk halála hosszú távon az ő vesztüket is okozhatja!

Semmiképpen nem lehet tehát felebarátod, ha halálodat akarja, földedet, más javaidat és vallásod eltiprását! Úgy viselkednek, mint a dúvadak, amikor bárányok közé kerülnek, szakszerű vérszomjassággal gyilkolják le a védtelen békés keresztényeket. Mi pedig ugyanúgy, mint a birkák ártatlan megadással tűrjük saját legyilkolásunkat! Gyertyákat gyújtunk, mély megrendüléssel gyászolunk és közben azt próbájuk elhitetni önmagunkkal és a világgal, hogy minket nem lehet megfélemlíteni! Meg, hogy együtt kell élni az erőszakkal! Miért kell együtt élni, ki kötelez erre? Talán saját tehetetlenségünk?!

Krisztus nem azt mondja, hogy: „Szeresd halálos ellenségeidet, mint önmagadat!” Hanem „szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

Továbbá Krisztus volt az, aki szent haragjában korbácsot ragadott és Isten létére tettlegesen űzte ki a pénzváltókat és kereskedőket Atyja házából! Ezzel szemben Európa annyira eltúlozza a szeretetet, hogy kígyót melenget a keblén, magyarabbul házába hívja a keresztények gyilkosait!

Bizony mondom nektek testvéreim, hogy a kereszténységre soha ekkora veszély nem leselkedett, mint napjainkban és ezt mi okozzuk saját magunk! Mert olyan politikusokat tűrünk meg magunk fölött, akik meggondolatlan öngyilkosságukban magukkal rántanak!

De csak akkor, ha megadással tűrjük vesztünket, ha orosz rulettet játszunk! Ellenben ahhoz hasonlóan, ahogy Krisztus Urunk megvédte Atyja házát és mi is megvédjük értékeinket, amely a saját és családunk élete, a keresztény hite és az eddigi felhalmozott keresztényértékek. Ez esetben fennmaradunk európai  megvalósításainkkal egyetemben!

Sebők Mihály