Ha kollégái erre kérik, és a Szövetségi Képviselők Tanácsa erről dönt, vállalja az államelnök-jelöltséget Kelemen Hunor – mondta az RMDSZ elnöke a maszol.ro portálnak adott interjúban.

S bár a bejelentés korántsem meglepő, hiszen az RMDSZ az elmúlt elnökválasztásokon mindig versenybe szállt, azért a kérdés is visszatérő: kell-e magyar elnökjelölt, ha jól tudjuk, hogy egyhamar nem lesz magyar lakója a Cotroceni-palotának?

Ez a legfőbb érve egyébként mindazoknak, akik szerint fölösleges is vállalni a megmérettetést: hiába dolgoznák ki a legjobb programot, hiába állítanák a Románia sorsának alakítására legalkalmasabb jelöltet, ha magyar, úgysem választják meg, úgyhogy kár a gőzért. Ezzel aztán nem is lehet vitába szállni, és igen csalóka az az érv is, miszerint lám, a szász Klaus Iohannist mégiscsak megválasztották, hiszen a voksolás után csak megerősítette azt, amit korábban is sejtettünk-tudtunk róla: nagyobb román a legnagyobbaknál is, így aztán ötéves mandátuma alatt a legkisebb gesztusra sem volt hajlandó a magyarok irányában, sőt, nemegyszer akadályozta azon kisebb engedmények érvényesítését, amelyeket az RMDSZ-nek, mondhatni, az ördöggel cimborálva – a szociáldemokratákkal bratyizva – sikerült a parlamenten átvinnie.

De ha ez így van – márpedig így van –, adja magát a kérdés, hogy akkor mégis mit kellene tennie az RMDSZ-nek, és milyen választási lehetőségeik maradnak az itt élő magyaroknak. Két lehetőség merül fel: a szövetség még a voksolás előtt szövetkezik úgymond valamelyik jelölttel, akit a magyarok voksaival is megpróbál az elnöki székbe ültetni. A második, hogy a szövetség kimarad a versenyből, választóira bízza a döntést.

Az első lehetőség azért nem működik, mert pillanatnyilag egyetlen román jelöltnek sem áll érdekében effajta szövetség, hiszen amit elméletileg nyernének a réven – a magyarok egy részének potenciális voksait –, annak többszörösét veszítenék a vámon: az RMDSZ-szel, a magyarokkal való együttműködésért azonnal megbélyegeznék versenytársaik és a román társadalom jelentős része is, hiszen még mindig nem tartunk ott, hogy ezt természetesnek, normálisnak tekintsék. A második opció – hogy az RMDSZ kimarad, nem is vesz részt saját jelölttel a választáson – politikai öngyilkosság lenne a szövetség részéről, de az erdélyi magyarok sem kerülnének túl könnyű helyzetbe: igencsak nehéz lenne választani olyan jelöltek közül, akik – ez idáig legalábbis – semmi jelét nem mutatták annak, hogy érdekelnék őket specifikus elvárásaink, s nemhogy valamiféle programot, de még csak üzenetet sem fogalmaztak meg irányunkban.

Bizonyos értelemben tehát kényszermegoldás a magyar elnökjelölt – más, jobb lehetőség egy­előre nincs –, a sikert pedig ezúttal nem a Kelemen Hunorra leadott szavazatok száma mutatja majd, hanem az, hogy sikerül-e rákényszeríteni a második fordulóba jutó jelölteket a magyarkérdéssel való szembenézésre.

Farcádi Botond / Háromszék

5 hozzászólás

  1. Fülöp István

    Botond itt most nagyon téved. Van még egy lehetõség: a magyar bojkott. Aki magyar, az ne vegyen részt a szavazáson, s mondja meg elõre, hogy azért, mert egyik jelölt sem támogatható, egyiktõl sem lehet várni a magyarok sorsának a szíven viselését.
    Ezzel egy igen nagy halom pénzt is meg lehetne spórolni, vagy még pontosabban hasznosan elkölteni. És bizony ez sem egy utolsó szempont.

    Válasz
  2. Pianista

    Ne erőlködjetek. Ott van nekünk Dán Csilla. Ő az igazi !

    Válasz
  3. Tóducz

    Ilyen a francnak se kellene! 30 éve azért erőlködnek vezetőink, hogy mind jobb helyzetbe kerüljenek a romák kondér köré, miközben minket, erdélyi magyar talp magyarokat élnek fel.

    Válasz
  4. antal m.

    A romániai magyarok akarjuk, csak a ,,többségiek,,kel van gond!

    Válasz
    • Tóducz

      antal m., javítás nem lesz?

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük