Folyamatosan romlik az egykori sepsiszentgyörgyi kultúrház állapota. Fotó: Albert Levente

A Sepsiszentgyörgy központjában évek óta elhagyottan terpeszkedő Szakszervezetek Művelődési Háza továbbra is romló épület marad, Ludovic Orban kormánya láthatóan nem kíván a szakszervezeti vagyon rendezésével foglalkozni.

Legalábbis ez derül ki abból a levélváltásból, amelyet Gheorghe Baciu volt bodzafordulói polgármester, a Népi Mozgalom Párt szenátora küldött el lapunknak: a kormányfő és a miniszterek is egymásra hárítják a kérdés megoldását.

Gheorghe Baciu még a járvány hazai kitörése előtt, március 10-én parlamenti interpellációban kérte a szakszervezeti művelődési házak helyzetének országszintű tisztázását. Erre május 13-án kapott pár soros választ Ludovic Orban kormányfőtől, aki a munkaügyi minisztérium április 23-án keltezett levelét is csatolta.

A Tudor Polak államtitkár által aláírt dokumentumban az olvasható, hogy a szakszervezeteknek a vonatkozó törvény értelmében jogukban áll „saját szabályozásokat elfogadni, szabadon bizalmikat választani, tevékenységüket és saját programjaikat megszervezni”, amiben a hatóságok, a munkaadók és ezek szervezetei semmiféle módon nem korlátozhatják vagy akadályozhatják őket. Tekintve, hogy a kérdéses ingatlanok nem tartoznak és nem is tartoztak az állam vagyonához, a munkaügyi minisztérium nem illetékes a szakszervezeti vagyon ellenőrzésében, erről kizárólag az igaz­ságszolgáltatás dönthet – írják.

Ezek után Gheorghe Baciu (május 21-én) az igazságügyi minisztériumhoz fordult, ahol azt kérdezte meg, milyen perek vannak folyamatban jelenleg a szakszervezeti vagyont illetően és mit kell tenni ahhoz, hogy a tulajdonjogot és a gondnokságot az egész társadalom hasznára tisztázzák. Ezúttal hosszabb választ kapott (június 23-án).

A Cătălin-Marian Predoiu tárcavezető nevében Lidia Barac által aláírt dokumentum előbb az igazságügyi minisztérium hatáskörét ismerteti, majd azt a következtetést vonja le, hogy a szakszervezeti vagyon rendezése nem az igazságügyre, hanem kizárólag a munkaügyi minisztériumra tartozik. A válasz második része is hárítás: a levélíró kifejti, hogy a szakszervezeti vagyonra vonatkozó perekről sem tudnak adatokat szolgáltatni, mert a törvényszéki eljárásokat nyilvántartó rendszerben nem léteznek olyan szűrők, amelyek alapján a szakszervezetek ügyeit ki lehetne rostálni. Hozzáteszi: a bírósági portálon bárki érdeklődő ráke­reshet a folyamatban levő perekre, ha beírja az egyik fél, azaz a Romániai Szakszervezetek Általános Egyesülete (román betűszóval UGSR) nevét. Megjegyzi ugyanakkor a minisztérium, hogy ennek a portálnak a gondozása sem tartozik a hatáskörébe. Végül tételesen is kimondja, hogy az igazságügyi tárca nem rendelkezik és nem szolgáltat adatokat a folyamatban levő perekről, és a központi adminisztráció nem is tud beleszólni ezek megoldásába, bármi legyen a tárgyuk vagy bárki legyen érintett.

A kommunista rendszerből örökölt szakszervezeti vagyon sok nagy értékű ingatlant tartalmaz, köztük működő és nyereséget hozó szállodákat is, de majdnem minden megyében vannak üresen, kihasználatlanul álló és romló állagú egykori művelődési otthonok, amelyek átvételét régóta szorgalmazzák az önkormányzatok. Bonyolítja a helyzetet, hogy az 1989 előtt egységes szakszervezet azóta számtalan kisebbre bomlott, amelyek olykor egymással is perelnek, és sok esetben lehetetlen megállapítani a tulajdonjogot. Sepsiszentgyörgy azonban kivétel: a hajdan igen népszerű, sok rendezvénynek és több intézménynek is otthont adó, 2012 őszén bezárt „nagy kultúrház” (Antal Árpád polgármester egy korábbi nyilatkozta szerint) állami tulajdonban van, a szakszervezetek csak gondnokai az épületnek (elvben, mert gyakorlatilag semmit nem tesznek érte, legutóbb is önkéntesek takarították ki a hajléktalanok tanyájává vált monstrumból a szemetet), tehát egyszerűbb lenne átadni a városnak, már csak azért is, mert legalább egy évtizede ingatlanadót sem fizettek utána, és a hátralék lassan nagyobb lesz, mint a romladozó kolosszus értéke. Ígéreteket mindig kaptak az önkormányzatok az éppen hatalmon levő kormányoktól, csak ezek soha nem valósultak meg.

Demeter J. Ildikó / Háromszék