Szép, felemelő ünnepség keretében avatta fel szombaton az 1940-es, magyar honvédeket fogadó székelykapu mását a székelyszáldobosi keresztútnál a Történelmi Vitézi Rend.
Megalakulásuk 100., illetve a magyar honvédek erdővidéki bevonulásának 80. évfordulójára emlékeztek, ugyanakkor Olaszteleken, az egykori országzászló talapzatára Trianon-emléktáblát is állítottak.
A megemlékezések Olaszteleken, a református templom udvarán istentisztelettel kezdődtek. Igét hirdetett Tüzes Bölöni Ferenc lelkipásztor, az alkalomhoz illő prédikációjában a bibliai magvető példázatán át helytállásunk fontosságáról, a ki mint vet, úgy arat szólás igazságáról beszélt, arról, hogy életünkben a legfontosabb annak szolgálatába állni, ami magában hordozza a maradandóság magvait. „Némely magok elhaltak, de mások jó földbe hullottak, és gyümölcsöt hoztak” – mondta, mintegy tudatosítva a jelenlevőkben, hogy bár elmúlt száz évünk nehézségekkel, megpróbáltatásokkal volt tele, mégis itt vagyunk, és annak ellenére, hogy egy olyan jelenben élünk, amikor az ősi törvények mintha érvényüket veszítették volna, mégis bizakodva tekinthetünk a jövő fele. Ellenben „jövőt csak akkor tudunk teremteni, ha nem áldozzuk fel önmagunkat, emberségünket” – nyomatékosította.
Az istentisztelet után Bartha Imre, a Történelmi Vitézi Rend székkapitánya az avatandó Trianon-emléktáblát az aktualitás fényébe helyezte, hiszen, mint mondotta, arra éppen akkor kerül sor, amikor a román parlament ünnepnappá készül nyilvánítani június 4-ét. De hogy mennyire nem ünnep számunkra ez a nap, arra rávilágított a Vitézi Rend részéről Kósa Ilona Imola, aki a Magyar Püspöki Kamara 1920. június 4-én kiadott imáját olvasta fel, illetve a Volt Politikai Foglyok Csíki szervezetének részéről Kelemen Csongor, aki a Jókai című, 1920-ban ismeretlen szerzőtől megjelent verset szavalta el. Mindkét mű fájdalmunkat, szomorú sorsunkat vetítette előre, a történelem a bizonyíték rá, hogy nem alaptalanul.
A templomudvaron álló egykori országzászló-talapzaton elhelyezett Trianon-emléktáblát Máthé Lóránt Pál törzskapitány és Miklósi István leplezték le. Az emlékezők ezután a székelyszáldobosi keresztúthoz vonultak, ahol 1940. szeptember 12-én a bevonuló magyar honvédeket fogadták az erdővidékiek, és akiknek tiszteletére akkor erdővidéki faragómesterek az éjszaka leple alatt a világ legszebb székelykapuját készítették el. A 80. évfordulón ennek a kapunak a hasonmása került avatásra, ugyanakkor megemlékeztek a Vitézi Rend alapításának 100. évfordulójáról is.
A 80 éve itt történtekről ugyancsak Bartha Imre beszélt, Keserű Sándor tanár történelmi tényeket elevenített fel, Szabó Kinga hadnagyasszony a Vitézi Rend elmúlt száz évét foglalta össze, Lázár Elemér országos törzskapitány pedig köszönetet mondva a rendtársaknak és a segítőknek, a kapu megőrzésére szólított fel. Az ünnepségeken közreműködtek olaszteleki fiatalok és az olaszteleki női kórus. A székelykaput Tüzes Bölöni Ferenc lelkipásztor áldotta meg.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó