Kézdivásárhelyen Erdély érseke

Tűt nem lehetett tegnap leejteni a kantai Szentháromság templomban, ahol a 11 órakor kezdődő nagymisét mons. dr. Kovács Gergely, Erdély érseke celebrálta. A szülővárosában tartott első érseki mise végén elmondta: oda vezetett első útja, ahonnan elindult.

A szentmise elején az érsek közös fotót készített a templomi kórus tagjaival, majd interjút adott a Polyp Televíziónak. A templomba elég nehezen jutott be a magas rangú vendég, ugyanis a padok mellett is álltak az emberek, sokan nem is fértek be az épületbe.

A ft. Dávid György kézdivásárhelyi születésű, Sepsiszentgyörgyön szolgáló plébános, illetve dr. Oláh Zoltán gelencei születésű, Gyulafehérváron teológiai tanárként tevékenykedő lelkész segédletével, valamint a környékbeli papság koncelebrálásával zajló mise elején az érseket ft. Vargha Béla kézdi-orbaiszéki főesperes köszöntötte, arra kérve, hogy foglalja imáiba szülőföldjét. Hozzátette: a kézdiszéki hívők is imáikba foglalják az új érseket, hogy szép, de felelősségteljes hivatását el tudja látni. A prédikációt az érsek tartotta, gondolatait a húsvét előtti időszak köré fonta, arra hívva fel a hívők figyelmét, hogy a mai világban sok a kísértés, a rosszra való csábítás, a böjt pedig lehetőséget nyújt arra, hogy próbáljunk uralkodni magunkon. „A böjt csak akkor lesz értékes, ha általa jobbá vállunk” – mondotta Kovács Gergely.

A szentmise végén Fekete Miklós ny. zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke is gondolatait tolmácsolta az érseknek, Márton Áron püspök életútjával példázódva kívánva eredményes munkát, ugyanakkor ajándékként átadta Cey-Bert Róbert Gyula Atilla – A hun üzenet című könyvét.

Utána Kovács Gergely lépett mikrofonhoz, elérzékenyülve mondott köszönetet a híveknek, hogy olyan nagy számban megjelentek, majd pár személyes gondolatát is megosztotta.

„Az én szándékom az volt, hogy egyszerűen hazajönni oda, ahonnan indultam, és ezt egyszerűen tenni, feltűnés nélkül. Rá kellett jönnöm, hogy ettől arrafelé ez már nem lesz lehetséges. Fölemelő és szép, hogy nem lehet csendben hálát adni és ünnepelni, de nehéz lesz akkor, amikor az ember botlik, és akkor is porondon lesz. Az Úrjézus példáját tudom felhozni, mikor virágvasárnap pálmákat lengettek, majd utána jött húsvétvasárnap. Nekem most virágvasárnapom van, de arra kérem, hogy akkor is imádkozzanak, amikor a húsvét jön” – mondotta.

Az érsek kifejtette: az elmúlt 52 év köti Kézdivásárhelyhez, nem tudná mindenkinek személyesen megköszönni azt, amit kapott. „Egyszerűen mondom: köszönök szépen mindent! Én úgy szeretnék hazajönni, mint az a Gergő, Geri és Gergely, aki mindig is voltam. És nagyon szeretném, hogy elsősorban az embert lássák, hogy én magam úgy éljek és viselkedjek, hogy az embert láthassák, utána a keresztényt, és csak a legvégén a püspököt és az érseket. A keresztnek, ami a vállamon van, még én sem érzem a súlyát. De az a kis kereszt, amit Önöktől kaptam, fog rá emlékeztetni, hogy nem egyedül kell vinnem a nagy keresztet” – zárta gondolatait.

A szentmise végén a hívők között 1500 érseki emléklapot osztottak ki, az érsek pedig egy, a felszentelése alkalmával készített fotóval ajándékozta meg Vargha Béla főesperest.

Bartos Lóránt / Székely Hírmondó

1 Megjegyzés

  1. TÓDUCZ

    És?

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük