Olvasok egy szemkiszúró badarságot, melyet egy román honatya terjesztett elő törvényjavaslat gyanánt, amely törvény arra volna hivatott, hogy megvédje a román nemzetiségű állampolgárokat saját országukban!

Hogy kik ellen, azt bizonyára a kedves olvasók is már tudják anélkül, hogy mondanám. A magyarok írott, verbális, vagy bármiféle másnemű zaklatásai, támadásai ellen!

Azért merem kijelenteni ilyen bátran, hogy a magyarok ellen, mivel hiába él az ország területén több nemzetiségű állampolgár (érdekes, hogy ennek ellenére Románia nemzetállam), mégis ha az urak közül valaki elsírja magát, a bántalmazót köztünk keresik, mivel mi vagyunk a rossz fiúk, akik az autonómiaköveteléseinkkel a legdurvábban bántják a román nemzet önérzetét!

Aki ismeri a mi valós helyzetünket, csak az tudja igazán megítélni, hogy micsoda hallatlan cinizmus ennek a törvénytervezetnek a benyújtása. Hasonló ahhoz, amikor a rabló pandúrért kiált. Főleg a székelységet érintő atrocitások szaporodnak, minél többet rimánkodunk Európának, Washingtonnak, a világnak annál gyakoribban és erősebben!

Mert mit mond a világ?  Azt, amit a román urak maguk mondanak: „Romániában példaértékű a kisebbséggel való bánásmód, mivelhogy képviselőik vannak a parlamentben, az ország vezetésében, de még az európai parlamentben is, akik az erdélyi magyarság sorsa fölött őrködnek. Ilyen képviselet mellett a közösséget bántódás nem érheti!”

Bevallom néha én sem értem a dolgot, mivel tagadhatatlan, hogy számos helyen képviselve vagyunk egészen a legmagasabb fórumig, mégis kényükre-kedvükre sanyargathatnak.

Itt valaki nagyon hozzáértően tudja szőni a cseleket, vagy valaki nem végzi el a kötelességét kellő bevetéssel, de az is lehet, hogy mindkét eshetőség közrejátszik ebben.

Időzzünk el két mondat erejéig ennél a törvényjavaslatnál mielőtt tovább haladnánk: jelen esetünkben etikus-e valakiket törvénnyel kényszeríteni a tiszteletre, és ha már törvényes a tisztelet, akkor nem vonatkozik-e mindkét félre, mindenkire?

Szerintem a tiszteletet nem lehet erőszakolni, hanem tisztelettel kell kiérdemelni azt, mert én semmiképpen nem követelhetem szomszédomtól, hogy tiszteljen, ha én őt nem részesítem kellő tiszteletben. És akkor már törvényt sem kell hozni, mert okafogyott!

Példa erre a finnek és a svédek kapcsolata. Köztudott, hogy Finnországban él vagy hatszázezer svéd nemzetiségű állampolgár. Nem úgy, mint mi, hanem sokkal humánusabb kapcsolatban.

Azt mondják a finnek a svédeknek:

– Fiúk, annyi ideje mi együtt élünk a legnagyobb testvériségben és tiszteletben, hogy elhatároztuk és megkérünk benneteket, hogy építsünk nektek egy svéd nyelvű egyetemi központot, hogy anyanyelveteken tanulhassatok.

– Igazán nem szükséges – mondják a svédek – mivel vannak anyanyelvű középiskoláink és finnül is nagyszerűen boldogulunk.

– De igen, nagyon is szükséges, mivel a ti nyelvetek európai és ez az egyetem egy ablak lesz Európa fele!

Íme így néz ki egy kölcsönös tisztelet, nem az, amit a román hatalom tesz, hogy elveszi a magyar iskoláinkat, egyetemeinket és román nyelvűekké alakítja át!

Csak a legújabb magyarellenes támadásokra térnék ki: Korond község polgármesterét, Katona Mihályt a napokban százezer eurós pénzbírsággal sújtották magyar nyelvű feliratért, és nem ő az egyedüli, akivel ezt tették. Azoknak a törvényszékeknek egyike, melyek nemrégiben utcára vonultak tüntetni elégedetlenségükben az igazságszolgáltatás függetlenségéért és pártatlanságáért! Amely dicséretes dolog, de akkor még olyanabb, ha kifele, a világra is ugyanezt sugározzák.

De ugyanez az igazságszolgáltatási rendszer utasította el Beke István és Szőcs Zoltán ügyének újratárgyalását. Annak a két fiatalember ügyének az újratárgyalását, kik elkövettek egy nem büntetendő nagy semmit. Azokét, akik köztudottan ártatlanul szenvednek cellájukban, csak azért, hogy a magyarságnak példát statuáljanak, de meggyőződésem, hogy nem sokáig!

Én nem tudom más hogy van vele, de ha én volnék az illetékes, én szégyellnék ilyen értelmetlen liliputi ügyeket tárgyalni, majd ezekkel kapcsolatban ítéletet hozni, amikor a rablók szabadon járnak-kelnek az országban. Mert hölgyeim és uraim, most beszéljünk őszintén, megbukna az ország, ha a román írás mellett ott volna a magyar is vagy, ha a román trikolor mellett ott lengedezne a székely és a magyar zászló is mint a szomszédos országban?

És mivel lehet azt magyarázni, hogy az egyik törvényszék megsemmisíti a büntetést, míg a másik pontosan ellenkezően visszaítéli azt?

Ugyancsak szégyellnivaló és komédiába illő, amikor tekintélyes és nagy jogtudományú urak egy ilyen gyatra vádak alapján, mint a „petárdás – terrorizmus” úgy tesznek, mintha komolyan vennék a munkájukat. Ítéletet hoznak ötévi szabadságvesztésről, majd könnyedén elutasítják az újratárgyalást. Arra vagyok kíváncsi milyen képet fognak majd vágni az európai törvényszék döntéséhez, mert Románia élen jár a felsőfokú perek elvesztésében!

Románia, ha megbukik egyszer valamikor, nem a magyar írásokért, a székely zászlókért és szimbólumokért fog megbukni. Hanem, mert hozzá nem értő emberek vezették évszázadokon át és vezetik most is, és mert a magyar kisebbség elnyomására és a gyűlöletkeltésre épül fel politikája!

Románia képtelen felfogni egy évszázada, hogy a kornak megfelelően rendkívülien fejlett országrészt kapott anélkül, hogy kiérdemelte volna. De ezzel egyszerre egy fejlett kultúrájú, más nemzetiségű nemzetrészeket kapott, melyeket a mai napig nem tudott kezelni emberi módon és úgy, ahogy a trianoni békeszerződéskor elkötelezte magát!

De képes arra, hogy profitáljon belőlük, ugyanis Romániának az erdélyi magyarokhoz való viszonyulására összetett stratégiája van, melyből csak kettőt említenék: legfontosabb a „Divide et impera!”, megtanították az egyszerű román embert gyűlölni, mivel úgymond „nem a szeretet, inkább a gyűlölet egyesít!” Ha tehát a moldvai, havaselvei és az erdélyi román egyet gyűlöl, jelen esetben az erdélyi magyarokat, a három terület népe máris egyesül egyetlen gyűlöletben!

De itt még nincs vége, a következő profit a figyelemelterelés a bajok valódi okáról, és nem utolsó sorban tehetségtelen politikusok mentőövei is vagyunk, netán égig érő létrája is!

Egyszóval minden magyargyűlölő vagy gyűlöletet imitáló politikus, aki ezt a témát meglovagolta, egészen a csúcsig juthatott. Hanem, mint ilyennek, a bukása is gyorsan bekövetkezhetett, mivel soviniszta képességei nemcsak felkészületlenségét takargatta, hanem felhalmozott törvénytelenségeit is!

Ezért a román politikai elit bármennyire is furcsa nem szívesen válna meg tőlünk, mivel bármelyik pillanatban profitot hozhatunk a román politikának. De szabadjára sem engednek bennünket. Valahányszor úgy látják, hogy nemzeti öntudatunk magasabb szintre hágott, orrba veregetnek egy-egy feliratos, zászlós magyargyalázással, mint ahogy ezelőtt szokás volt falun az elkapott ökröt orrba verni, hogy kordában tarthassák.

És ebben a román politikusok bármennyire is ellenségei egymásnak, ebben a magyarok féken tartásában minden alkalommal egyetértenek!

Tehát újra felteszem a kérdést a kedves olvasónak: ki szorul itt védelemre? Kinek a védelmére kellene törvényt hozni? Ki az, aki a kurtábbat húzza nap, mint nap? Ki kinek sérti a nemzeti érzelmeit, ha minket macerálnak naponta zászlónkért, szimbólumainkért, magyar utcanévtáblainkért, helységtáblainkért, kultúrházaink felirataiért?

Habár elmondhatom önöknek titokban, hogy az egyszerű román emberekre is ráférne egy kis védelem, ha jól meggondoljuk, de őket nem mi, magyarok veszélyeztetjük. Őket a saját bojárjaik fogják földönfutókká tenni. Mert ez náluk tradíció, nem képesek vezetni, normális alapokra helyezni nemzeti identitásukat és egy nyugodt, jólétet teremteni nemzetük számára. Állításom bizonyítékául szolgál az országot elhagyó négymillió polgár és azok, akik reménytelenségükben ezután fognak kivándorolni!

Hát ezért fog tönkremenni Románia, mert a saját népét sem becsüli meg!

Sebők Mihály