Ejsze a medve se annyira veszélyes, mint a székely Forrás: walldevil.com

Ha augusztus, akkor Marosfő, ha Marosfő, akkor nyári szabadegyetem és a székelyföldi románok szószólóinak panaszáradata. A recept évről évre ugyanaz: felvonulnak mindazok, akik az itt élő románság képviselőinek tartják magukat, Bukarestből megérkeznek a magasabbnál magasabb rangú meghívottak, aztán durr bele, hisz csak az kerülhet a napi hírekbe, aki meredekebbet tud mondani.

A Marosfői Nyári Szabadegyetemről egyébként nem sokat tudni, nincs honlapja, közösségi oldalán tavalyiak az utolsó bejegyzések, néhány újságcikk – kizárólag a magyarellenes dörgedelmekről – jelzi létét, részleteket programjáról, célkitűzéseiről csak az ügyeletes feljelentő, Dan Tanasă oldaláról ismerhetünk meg.

Itt derül ki, hogy elsősorban külföldre szakadt fiatalok számára szervezik, és az ortodox püspökségtől a híres-hírhedt, három megye románjait összefogni szándékozó civil fórumig több „jeles” szervezője, támogatója van. Az idei program egy része a határon túli románok helyzetével foglalkozik, ám a szerdai napon kimondottan a székelyföldi románok helyzetére fókuszáltak. No nem csak identitásuk megőrzésére, nehézségeikre, az alaphangot bizonyára meghatározta a moldvai katolikusok románságáról szóló előadás és Erdély „ellopásának” témája, azaz hogy miként került a visszaszolgáltatások során „idegen, ellenséges” kézbe az ősi román föld.

Ebben a környezetben hangzottak el Eugen Popescunak, a Határon Túli Románok Alapítványa elnökének aggodalmai, miszerint az elmagyarosodás veszélye fenyegeti a Székelyföldön élő románokat, tömegessé vált elvándorlásuk, és ez nemzetbiztonsági kockázattá válik. Eszmefuttatása szerint azért kénytelenek máshol keresni a boldogulást, mert nem találnak munkahelyet, ha nem beszélnek magyarul.

A székelyföldi románok jelentős többségét a hatvanas évek végétől kezdődően telepítették e vidék városaiba, a kommunista gyárakat töltötték fel a lakással, állással, jó fizetéssel idecsábított „hegyen túliakkal”, a hivatalokat pedig román értelmiségiekkel. Visszavonulásuk a kilencvenes években megkezdődött, s akik maradtak, azok gyermekei az ország más részein élőkhöz hasonlóan tömegesen külföldön keresik a boldogulást. Nem azért, mert nem tudnak magyarul – hanem mert Nyugaton több pénzt kapnak munkájukért.

Ha a román állam 27 éve nem Székelyföld gazdasági elsorvasztásán munkálkodna, az itt élő románoknak épp úgy, mint a magyaroknak, nagyobb esélyük, kedvük volna az itt maradásra. Ha a marosfői szabadegyetemet szervező, magukat románok képviselőinek vallókat nem az az egyetlen cél vezérelné, hogy beolvasszák, eltüntessék e földről a magyarokat, és ennek érdekében nem gáncsolnának el minden jövőbemutató elképzelést, akkor mindannyiunk számára több babér teremne.

Igaz, értelmét veszítené e híres kaszt, a megélhetési románok ittléte, fölöslegessé válnának nyilatkozataik, a marosfőihez hasonló szabadegyetemek. Ők veszítenének, de mindannyian mások – magyarok és románok – nyernénk.

Farkas Réka / Háromszék

2 hozzászólás

  1. Névtelen

    Soros nem engedi. Törvényszékre visszük.

    Válasz
  2. Marcianna

    No lássuk csak!
    11 éve élek Budapesten, viszont hosszabb-rövidebb ideig éltem a világ nagyobb városaiban (New York, St. Louis, Paris, Lisboa). Hogy miért? Mert az alig sikerült román érettségi után nem volt lehetőségem dolgozni, mert nem tudtam oláhul. A vizsgáztató tanárnő olyan gyűlöletet tanúsított irántam, amilyen gyermekként még életem addigi részében nem tapasztaltam. Mi volt az én vétkem, hogy a gyűlölet legmagasabb fokát voltam kénytelen megélni?!
    Akkor kérdezem most a románokat, mi is a problémájuk, hogy nem kapnak munkát Székelyföldön??? Hazugság! A nemzetbiztonsági kockázatot nem az őslakos erdélyi magyarság képezi, hanem azok a betelepített románok, akiknek az a dolga, hogy békétlenséget és sovinizmust szórjanak szét a lakosság körében! Ergo a nemzetbiztonsági kockázatot maguk a románok jelentik.
    a ’60-as években telepítették be a románokat a székelyek közé, akkor mégis ki van otthon?? Minket támadnak, hogy idegenek vagyunk?! (Ide passzol Wass Albert – Patkányok honfoglalása című novellája)

    Jézus mondá: “Minden ország a mely magával meghasonlik, elpusztul.” (Mt. 12, 25)

    Márpedig a román nem fog változni, sosem! Kutyából nem lesz szalonna. És ez a folyamat csak a széthulláshoz fog vezetni, amit őszintén remélek, még meg fogom érni. És az lesz életem legboldogabb napja, amikor látom a nagy oláhországot darabjaira szakadni, amin a korábbi barátkutyák marakodnak majd!
    Szívből kívánok minden románnak nagyon hosszú életet, hogy mind megérjék a pusztulást, tapasztalják meg, milyen, amikor a lábuk alól kihull az éltető talaj és védtelenül, minden gyökér nélkül maradnak!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük