Már jó ideje sehogy sem találja helyét a bukaresti zűrzavarban az RMDSZ, és az állandóan változó erőviszonyokhoz, körülményekhez való alkalmazkodása során sokszor olyan irányváltásokra kényszerül, amelyek a magyar közösségen belüli megítélését is rontják.

Persze, Kelemen Hunoréknak valójában nem is nagyon van más választása, mint állandóan tárgyalni, szövetségeseket keresni, a magyar lakosság számarányát figyelembe véve ugyanis arra semmi esély nincs, hogy mondjuk önállóan többségbe kerüljenek a parlamentben. Ugyanakkor azonban a lehetséges partnerek keresése közben nem kellene megfeledkezni arról, hogy a sokszor meglehetősen meredek irányváltásokat választóiknak is el kell magyarázni, és lehetőleg eredmények felmutatásával alátámasztani a döntéseket.

Mert lám, miután több éven át a mérleg nyelvének szerepét betöltve az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt jobb- és baloldali kabinetekben egyaránt, Victor Pontáék bukása óta fokozódott a szerepzavar, legtöbbször amolyan ellenzékbe szorult kormánypártiakként viselkedtek. A Liviu Dragneáék uralkodása idején a szociáldemokrata kormányoknak nyújtott parlamenti támogatás nem csak a jobboldali román médiában és a változást, reformokat óhajtó román értelmiségi körökben okozott csalódottságot és felháborodást, de a magyar közösségen belül is sokan elfordultak Kelemen Hunoréktól vállalhatatlannak tetsző szövetségeseik miatt. A liberális kormány gyatra teljesítménye és Klaus Iohannis államelnök gusztustalan magyarellenes kirohanásai azt az érzést erősítették bennünk, hogy ennyire vállalhatatlanok és nacionalisták még tán a szociáldemokraták sem voltak, mikor is Kelemen Hunor újabb irányváltást jelzett az Európai Néppárt vezetőségének nemrégiben online lezajlott ülésén. A helyhatósági választásokat követően szövetségre kell lépni a Nemzeti Liberális Párttal, ahol lehetséges ez – közölte a szövetségi elnök, és ugyanezen elképzelés mellett érvelt Ludovic Orban kormányfő, a liberálisok vezetője is.

Persze, a magyar politikus szavai csak azoknak jelentenek meglepetést, akik nem követték közelről a szociáldemokraták kormánybuktatási kísérlete során történteket. Az RMDSZ és a liberálisok közötti közeledést jelezte az, ahogyan a magyar szervezet gyakorlatilag kiállt Ludovic Orban csapata mellett. Mert a bizalmatlansági indítványról szóló szavazás előtt Kelemen Hunor ugyan mindkét oldalt ostorozta, és azt hangoztatta, hogy a szövetség nem foglal állást, nem szavaznak, csak részt vesznek az ülésen, hogy az legyen határozatképes, végül azonban a liberálisokhoz hasonlóan be sem mentek a gyűlésterembe, így nem volt meg a kvórum. Ez pedig egyértelműen a liberálisoknak nyújtott baráti jobb volt – erre erősített rá most Kelemen Hunor az Európai Néppárt gyűlésén.

A gond csak az, hogy miközben ezeket a baráti jelzéseket vették a liberálisok, a magyar választókat meglehetősen váratlanul érte, hogy az érdekvédelmi szervezet éppen Ionopotchivanoc Iohannis pártjával akar szövetkezni. Arra pedig mégiscsak kellene vigyáznia a szövetségnek, hogy a sok meredek kormány- és irányváltás közepette valahol el ne veszítse választóit.

Farcádi Botond / Háromszék