Köszönet a székelységnek!

A hagyománynak megfelelően, a csíksomlyói kegytemplom harangjainak lélekerősítő zúgásával és a Boldogasszony Anyánk kezdetű régi magyar himnusz felcsendülésével kezdődött a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) megemlékező küldöttgyűlése vasárnap délután, a Marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében.

A kialakult szokásrend szerint erre a Madéfalván január 7-én esedékes főhajtás után szokott sor kerülni, azonban ebben az esztendőben a szervezőknek nem sikerült erre a napra helyszínt biztosítani.

Az egybegyűlteket – soraikban Pál Antal Sándor akadémikussal, dr. Dávid László egyetemi tanárral, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorával és Soós Zoltán régésszel, Maros megye múzeumának igazgatójával – elsőként Gáspár Sándor újságíró köszöntötte. „A Habsburg-uralom helyi képviselői törvénytelenül és szükségtelenül fojtották vérbe a csíki és háromszéki székelyeknek a határőrségbe való erőszakos besorolásuk ellen folytatott békés küzdelmét 1764. január 7-én” – jelentette ki a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa. A továbbiakban pedig arra is emlékeztetett, hogy 1849. január 8-án Nagyenyeden 800 védtelen asszonyt, gyermeket és öreget mészárolt le a bécsi udvar által fellázított horda.

A marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes által előadott dalcsokor elhangzása után Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa, Fodor Tamás konzul üdvözlő és megemlékező szavai következtek. A Tóth László főkonzul jókívánságait is tolmácsoló diplomata nagy megtiszteltetésként értékelte, hogy ebből a jeles alkalomból lehetőséget kapott gondolatai nyilvános megfogalmazására.

„Az, hogy nem tűntünk el Európa történelmének véres zivatarában, nagyrészt a székelység önfeláldozásának köszönhető” – jelentette ki, majd az SZNT által elindított európai polgári kezdeményezés támogató aláírására kérte Székelyföld és Erdély magyarságát.

„A madéfalvi tragédiát az okozta, hogy az osztrák császári udvar nem tűrte meg az övével ellentétes szemléletmódot, és nem akart hallani a székelyek ősi szabadságjogairól” – mutatott rá Soós Zoltán, aki egyben Marosvásárhely magyar polgármesterjelöltje is. A megemlékezések sorát Farkas Árpád Ne játsszatok a csontjainkkal címet viselő versének Gazda Zoltán általi elszavalása zárta.

Az ülés második felében Izsák Balázs SZNT-elnök beszámolt a szervezet elmúlt évi, 68 eseményt magába foglaló tevékenységéről, majd három napirendi pontot ismertetett, és bocsátott közvitára. A nemzeti régiók európai polgári kezdeményezés támogatására szólító felhívást, állásfoglalást Székelyföld autonómiastatútumának a Román Parlamentbe való negyedik beterjesztésével kapcsolatban, és határozattervezet a Moyses Márton kitüntető cím létrehozására vonatkozóan. Ez utóbbit az SZNT elnökségének indoklása szerint az erdélyi magyarságot és ezen belül a székelységet az elmúlt harminc év alatt ért, és egyre fokozódó támadások tették szükségessé. Közéjük tartozik Beke István és Szőcs Zoltán ártatlanul meghurcolt és bebörtönzött kézdivásárhelyi fiatalok ügye is, ezért ebben a kitűntetésben elsőkként ők részesülnek. Némi vita után a küldöttek jóváhagyták, és elfogadták mind a három napirendi pontot.

A sepsiszentgyörgyi születésű és Brassóban vértanúhalált szenvedett Moyses Márton göröngyös életútját Gáspár Sándor és Ötvös József nyugalmazott református lelkész ismertette.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

5 hozzászólás

  1. antal m.

    Tóducz, fehér galléros! Az általános gyakorlatot- tudományt, – a terepet kiaknázva-felhasználva a legtökéletesebb siker! /függetlenül a nyelvtől/ Anyanyelvet,- szívembe kaptam!
    Fotelekben ülve, jól lehet parodizálni- ironizálni- dölyfösködni, az időt lopni!

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves fekete galléros székely, az anyanyelvet a szívébe kapta az agya helyett. Ez az, amit nem lehet pótolni látogatás nélkülin! Kérdem én, hogy Önnek ki tiltja meg, hogy parodizáljon, ironizáljon, dölyfösködjön és hogy lopja az időt?

      Válasz
  2. antal m.

    Tóducz úr! Hozzászólása tárgytalan!

    Válasz
  3. antal m.

    A székelyekhez
    ………………………………………………………………………………..
    Ha a magyar is elhagyja a magyart,
    Nem lesz akkor olyan ,ki vele tart,
    Úgy eltűnik, mint az égről a csillag,
    Ha a sötét felhők reáborulnak.

    Föl, székely, föl, közös az ellenségünk,
    Tinektek is az árt, aki minekünk,
    Az vert vasra titeket, aki minket,
    Együtt törjük szét a közös bilincset!
    ………………………………………………………………………………
    /Petőfi Sándor.

    Válasz
    • Tóducz

      Jáj mérnök úr, milyen szép sorok, csak épp a Joék esetében érvénytelen, hisz az egyik jobban tudja a magyart, mind a másik. Romákul álmodnak a magyar jövőről!

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük