„Nagyjaink életútjából, cselekedeteiből erőt meríthetünk, általuk feltöltekezhetünk, erősödhetünk. Mégsem bánunk jól emlékükkel. Eltékozoljuk ezt a kincset: a nagyszerű magyarok utókorra gyakorolható pozitív hatásának kincsét. Kratochvil Károlyt különösképpen érinti ez a folyamat, bár igaz, hogy őt tulajdonképpen nem elfeledtük, hanem fel sem fedeztük. Pedig tettei, jelleme életútja mind, mind alkalmas arra, hogy ideálként állítsuk magunk elé. Remélhetőleg Domonkos könyvének köszönhetően a szélesebb közösség is megismerhet e nagyszerű férfi tetteivel, s a magyarság végre felfedez magának egy újabb példaképet. Mert hiánypótló Domonkos László könyve: segít megismerkednünk egy méltatlan elfeledett magyar történelmi alakkal, segít eljuttatni egy példaértékű életpálya üzenetét annak a kornak az olvasóihoz, amely kor egyáltalán nem bővelkedik példaképekben.”

Nagy Szabolcs

Szentegyházán 2019. március 19-én tartotta Domonkos László úr Az elfelejtett parancsnok című a székelységhez kötődő, nagyszerű könyvének bemutatóját. Miért emelem ki, hogy a székelységhez kötődő témájú könyvről van szó? Azért tisztelt hölgyeim és uraim, mert amint bizonyára önök közül is sokan ismerik már, Kratochvil Károly az első világháborúban legendás hőssé vált Székely Hadosztály parancsnoka és sorstársa volt!

Ez az esemény (mármint a könyvbemutató) nem csak azért lesz feledhetetlen a résztvevők számára, mert a mi székely nagyapáink, dédnagyapáink halált megvető bátorságuknak, magyar hazaszeretetüknek és hősiességüknek emlékeit frissíti fel, hanem olyan részletekkel is gazdagodtunk, amelyeket kevésbé ismertünk.

Mindezekről az író Domonkos László úr olyan mélyreható érzelemkeltően beszélt, olyan rajongásig menő tisztelettel, hogy abból mi székelyek is példát vehetnénk. Nem csak, hogy megírta ezt a nagyszerű könyvet, amely nekünk, székelyeknek óriási eszmei értéket képvisel, hanem feltett szándéka volt, hogy minél hamarabb megismertesse velünk és ezért másodmagával körbejárja Erdély és Székelyföldet!

Most, amit ezután írok, lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni, az is lehet, hogy elolvasás után már el is felejtik, esetleg magyarázatokkal, mentségekkel próbálják önmagukat vagy másokat meggyőzni – sikertelenül. Mert magyarázatot mindenre lehet találni, még arra is, ami megmagyarázhatatlan, de a tények tényeknek maradnak és önmagukért beszélnek: a szentkeresztbányai líceum dísztermében Kratochvil Károlyra és a Székely Hadosztályra csupán húszan voltunk kíváncsiak! Kedves szentegyházai székely lakosok, húszan a közel hétezres városból! Azt, hogy mit éreztünk, csak a hétköznapi nyelvezet segítségével tudom elmondani a legszemléletesebben, és megkérem a kedves olvasót, hogy ne ítéljenek el érte:

– Egy kevés szárazbőr volt a „pofámon” és az is „leserült” a három magyarországi vendég előtt, de nem csak nekem, hanem mind a húszunknak!

És történt ez dacára annak, hogy Erika könyvtársnő hírdette interneten, kifüggesztett plakátokon és névre szóló meghívókat is szétosztott!

A nemrégiben lezajlott böllérnapon, amikor enni, inni, szórakozni és zenét hallgatni lehetett, nem tudom elképzelni, hogy milyen okból, kifolyólag, de akkora volt a megjelenési arány, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni a földre!

Ha arra az alkalomra volt idejük és lehetőségük a kedves szentegyháziaknak több százan megjelenniük, miért nem sikerülhetett legalább egy szerény csoportnak összegyűlnie a könyvismertetőre? Fel nem foghatom! De nem akarok rosszmájú lenni, mert a nemrég szintén Szentegyházán lezajlott Homoródmenti népdalvetélkedő már szintén érdekelte a tisztelt közönséget és ez reménykedésre ad okot!

Summa-summárum – már a régmúlt idők gondolkodói szerint: „add meg a testnek, ami a testé és a léleknek, ami a léleké!” Aminek az az egyszerűbb magyarázata, hogy az ember nemcsak az evésre, ivásra, munkára, pihenésre és különböző élvezetekre teremtetett, hanem mivel gondolkodásra lehetősége és lelke van, azoknak ápolása legalább annyira fontos, mint az előbbi!

Köszönjük Domonkos László úrnak az én, valamint a Székely Nemzetem nevében ezt a könyvet, a Mi könyvünket, „ezt a kincset: a nagyszerű magyarok útókorra gyakorolható pozitívhatásának kincsét!”

Sebők Mihály