Kettős könyvbemutatót és a hatvan éve kivégzett Sass Kálmán lelkipásztorra emlékező rendezvényt tartottak december 1-jén a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében.

A szervező Magyar Polgári Egyesület vezetője, Nagy József Barna köszöntötte a meghívottakat és a részvevőket, köztük Tőkés László európai parlamenti képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, felkérve őt emlékbeszéde megtartására. A Királyhágómelléki Református Egyház előző püspöke elöljáróban elmondta: noha a kommunizmus meghurcoltjaira, áldozataira emlékezünk, mégsem lehet elvonatkoztatni a jelentől, ugyanis a „győztesek hivalkodó ünneplése” kíséri a száz évvel ezelőtt véget ért világháború és az évszázada létrejött Nagy-Románia évfordulóját, Brüsszelben, Bukarestben és Gyulafehérváron. Véletlen egybeesésként diadal és gyász keresztezik egymást: mártírjainkat siratjuk, s közben zajlik a katonai parádé a román fővárosban…

Az erdélyi magyarság két monstre politikai kirakatper áldozatai előtt hajt fejet, voltaképpen Trianon áldozatainak tekinthetők ők, hiszen az ott legitimált nagyhatalmi igazságtalanságot próbálták valamiképpen tompítani a Szoboszlay-perben és az érmihályfalvi csoport perében elítéltek – emlékeztetett Tőkés László, mondván: keserű időszerűséget kölcsönöz ügyüknek a román centenárium.

Az 1958. szeptember 1-jén kilenc társával kivégzett pécskai római katolikus pap, Szoboszlay Aladár a román–magyar konföderáció tervével, az ugyanazon év december 2-án kivégzett Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkipásztor és sorstársa, Hollós István jogász-tanár kantonális elképzelésekkel, diktatúraellenes szervezkedéssel vonták magukra a kommunista megtorló gépezet figyelmét.

A püspök rajtuk és társaikon kívül több olyan üldözöttet is megemlített, akik az erdélyi kérdésre keresve megoldást váltak áldozataivá a rezsim titkosrendőrségének és vérbíróságainak. A kegyetlen bánásmód, a felsorolt szenvedések, az emberiesség ellen elkövetett kommunista bűnök nagyrészt mindmáig megtorlatlanok, teljes feltárásért és jóvátételért kiáltanak, s ezzel a „demokratikus jogállam” Románia mindmáig adós – az ünnepelt centenárium jó alkalom lett volna a bocsánatkérésre és elégtételadásra, hívta fel a figyelmet az EP-képviselő.

És amiért magyar mártírjaink életükkel fizettek, az ma is változatlanul időszerű: a román nacionálkommunizmus magyarságunk ellen elkövetett bűneit el kell ismerni és meg kell torolni, jóvá kell tenni, ami még lehet, s az erdélyi kérdés rendezése nélkül nincs román–magyar megbékélés, „aminek viszont elkötelezett hívei vagyunk” – jelentett ki Tőkés László.

A továbbiakban méltatta azt az emlékezetpolitikát, aminek számos híve-munkása él és dolgozik Erdélyben is. A Magyar Polgári Egyesület például egész évben azzal tűnt ki, hogy a Polgári esték című rendezvényein és különféle más alkalmakkor végigvezette az érdeklődőket a száz évvel ezelőtti impériumváltás legfőbb állomásain.

Fontos és hiánypótló könyvek jelentek meg, amelyek mind a távolabbi, mind a közelebbi múlt titkait tárták fel, sokszor a meggyökeresedett köztudat korrigálásának jogos szándékával. Ezek közé tartozik a tegnap bemutatott Erről nem beszéltünk… című kötet is, ifj. Horváth Pál és Mersdorf Ilona munkája, amely id. Horváth Pál besztercei tanár példás, ám tragikus élettörténetén keresztül mutatja be a romániai hatvanas–hetvenes évek titkosszolgálatának működését, alapos és kitartó levéltári kutatások nyomán.

Mivel a könyv az áldozatvállalásról és az áldozattá válásról szól, besúgókról és besúgottakról, ma is kísértő, lezáratlan múltunkról, a Ceaușescu-rezsim összeomlásához vezető temesvári népfölkelés Tőkés Lászlója saját sorsából elevenítve fel momentumokat szolgált adalékokkal a hírhedt Securitate működéséről, valamint arról a máig tartó küzdelemről, amit a berögzült szekus attitűdök és módszerek ellen folytatni muszáj és érdemes.

Végül pedig kijelentette: „Nem akarom az amúgy is meglévő és romboló bizalmatlanságot gerjeszteni, de reális módon kell számolnunk azzal, hogy Érmihályfalván és Besztercén, miként minden kisebb-nagyobb településünkön, továbbra is ott működnek az emberi méltóság és bizalom, a nemzeti és vallási érzés »vámszedői« – akiknek nem kis részük van abban, hogy harminc évvel a nacionálkommunista diktatúra bukása és száz évvel Nagy-Románia létrejötte után még mindig ott vagyunk, ahol vagyunk…”

Az olvasmányos dokumentumregény Ausztriából hazaérkezett szerzői az indíttatásaikról és munkamódszereikről vallottak a szervezők és az érdeklődők kérdéseire válaszolva. Utánuk Bereczki András ny. lelkipásztor következett, aki a reformáció jubileumi emlékévében megjelent, Mártírok százada című kötetet mutatta be szerkesztőként.

A könyv a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat felsőőri konferenciáján elhangzott előadások közzétételével mutatja be 1956 és a XX. század magyar református lelkészvértanúit, köztük Sass Kálmánt is. A szerkesztő egyúttal röviden vázolta a NYEMRLSZ múltját és jelenét is, nem rejtve véka alá, hogy a szervezet egyre kevesebbet tud tenni református értékeink megőrzése és továbbvitele érdekében a nyugati magyar közösségekben.

 

A rendezvény dedikálással és kötetlen beszélgetéssel zárult, melynek során többen is felidézték máig eleven és sajgó emlékeiket a román kommunista diktatúra embernyomorító, jogfosztó, magyarellenes mesterkedéseiről.

Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája

7 hozzászólás

  1. antal m.

    A Mikulás fenti hozzászólása, – kitűnő javaslat!
    IGAZSÁG FELTÁRÓ ÉLKÉPZELÉS! ! !

    Válasz
  2. Mikulás

    Azért is kellett volna már réges régen Országos Trianon Múzeumot nyitni a Budai Várban, hogy az ilyen anyagok meg legyenek őrizve.

    Évi 30 millió Dollár (Euró), vagy évi 10 milliárd Forint fedezné az Országos Trianon Kutató Intézet és az Országos Trianon Múzeum költségvetését, úgy, hogy az összes ide vonatkozó rendezvény le legyen filmezve, a filmre vett anyagok és könyvek pedig hozzáférhetőek legyenek a nagyközönség és a tudományos kutatók számára, a Múzeumban valamint a Kutató Intézet könyvtárában.

    Szép dolog, hogy elkezdődött a valóság feltárása, és hogy vértanú lelkipásztorainkról, papjainkról emlékezvén tartunk összejöveteleket, írunk könyveket, de itt most már a magyar államnak kell intézményeket alapítania, hogy a feltárt tudásanyag ne vesszen el, hanem egy helyen összegyűjtve és rendszerezve meg legyen őrizve és a nemzetközi nyilvánosság elé legyen tárva.

    Válasz
  3. antal m.

    szentgyörgyi ! Egy jól tett lépés,- csak azt jeleztem! A hegy csúcsáig még sok van! Nem vagyok elfogult. Egyetértek abban, hogy közösen ,mindannyian de velük az élen, a tett lépéseket meg kell keményíteni! NEM LEHET DAN TANASE-K TETTEIT ÉRVELTETNI!

    Válasz
  4. antal m.

    Fontos tudni! Az RMDSZ be terjesztette a Parlamentnek követelését,- kéri törvénybe foglalni az 1918.december 1-i gyulafehérvári nagy gyűlés határozatát, kinyilvánítását a tömegek előtt!

    Válasz
    • szentgyörgyi

      Azért ne túlozzunk tisztelt antal m. mert ha követelte volna egész más lenne a felállás és nem is kéri ,csak kezdeményezi (javasolja). Ha határozatabban lépnek fel a mostani europai zürzavarban ez is napirendre került volna ,legalább is a nagyvilág hivatalosan is tudomást szerzett volna az űgyröl . De ez egy nyögve-nyelős , kalapács-űlő közti kényszer megoldás volt ,szem elött tartva a saját tulélésükett ,de legalább jó irányba bugdácsolnak . Ezért nem nyalni ,hanem rugni kel a valagukat ,hogy irányt ne tévesszenek .

      Válasz
  5. antal m.

    Fenn olvasható >: ,,nincs román- magyar megbékélés,, …. akkor hogyan tovább?!

    Válasz
  6. Tóducz

    Nem romák közérdekű!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.