A Székely Hadosztály zászlajának reprodukciója és a parancsnok, Kratochvil Károly portréja, Lestyán János Csíkszeredában 1919-ben készült, a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában levő festménye szolgáltatta a hátteret a csütörtök délutáni sepsiszentgyörgyi megemlékezéssorozatnak, amelyet a Székely Hadosztály megalakulásának 100. évfordulója alkalmából szerveztek.
A Székely Nemzeti Múzeumban megnyitották a Kratochvil Károly és a Székely Hadosztály című kiállítást, Gottfried Barna nyíregyházi és Nagy Szabolcs veszprémi levéltáros kutatásairól beszélt, és elmesélte, hogyan állt össze A Székely Hadosztály története című könyvük, amelynek második kiadását hozták el, majd két, a korszakról szóló előadás hangzott el.
A felvezetőben említett kiegészítő díszleten kívül az áprilisig látogatható kiállítás három részből áll. A Lovagteremben a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumának Kratochvil Károly életét és katonai pályáját bemutató vándortárlata tekinthető meg, a Toleranciateremben a Székely Hadosztály történetét vázoló kiállítás a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársai, Gottfried Barna és Bene János címzetes igazgató összeállításában. A tározókban első világháborús relikviák láthatók a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, valamint Nagy Zoltán hagyományőrző huszár ezredtrombitás és kollégái magángyűjteményéből.
A konferanszié Nagy Zoltán köszöntője után Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke nyitotta meg a tárlatot. Feltette a szónoki kérdést: vajon mi adott elődeinknek erőt a józan mérlegelés szerint kilátástalannak tűnő küzdelemben? Lehet, hogy tudták, lehet, hogy csak a lelkükben érezték, hogy a jó katona nem a gyűlölet miatt harcol, hanem a szeretet miatt. Vagyis nem valami vagy valaki ellen, hanem a hazájáért, városáért, falujáért és családjáért.
Kratochvil Károlyék Erdély földjét és az erdélyi embereket akarták megvédeni. Nem rontottak rá senki életére, vagyonára, de a sajátjukat sem akarták hagyni. Tudták, hogy minden, amiért érdemes élni, a család, az otthon, a szülőföld veszélybe került. A haza iránti hűség az életüket nem védte meg ugyan, de az életünk értelmét és célját igen. Az ő áldozatuk a mi életünknek is értelmet adott – fogalmazott a tanácselnök, aki azzal zárta szavait: Isten óvja Székelyföldet!
A Székely Hadosztály című könyv mérföldkő az emlékezéssorozatban, hiszen sok adósságunk van a közelmúlt történelmi eseményei terén, fontos feltárni, mi történt Erdélyben 1918 és 1920 között – mondta Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő, Magyarország volt csíkszeredai főkonzulja. A Székely Hadosztály történetének ismerete segíthet megtalálni a gyökereinket, hiszen nem is olyan régi időkről beszélünk, nagyszüleink, dédszüleink megélték ezt a kort – tette hozzá. Lukács Bence Ákos, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja párhuzamot volt a száz évvel ezelőtti időszak, Kratochvil Károlyék tettei és a mai helyzet között.
Ma sem könnyű a nehezebbik utat, a kiállást választani, a nemzeti szimbólumokért, a nyelvhasználatért, a magyar közösség törvény adta jogaiért kiállni.
Főként akkor nem, ha sokszor hiábavalónak tűnik. Ez azonban sosem lehet mentség, hiszen a kivívott, a megszerzett jogok is csupán annyit érnek, amennyit érvényesíteni akarunk, tudunk belőlük. A jogokért való kiállás, a küzdelem sosem lehet egyszemélyes harc, mint ahogy Kratochvil Károlyé sem volt az: személyes példaadással, vagyis kitartó és önzetlen munkával, áldozatvállalásunkkal kell másokat ösztönözni, buzdítani, és bajtársként kell tekinteni azokra, akik vállalják a küzdelmet a közös ügy érdekében.
A megnyitó során elhangzott, hogy Erdélyben az egyetlen Kratochvil Károly-szobor Kézdivásárhelyen található, a parancsnok nevét viseli a magyarországi Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium, valamint az, hogy Gottfried Barna és Nagy Szabolcs A Székely Hadosztály története című könyvének első kiadását Kovászna Megye Tanácsa és Veszprém Megye Közgyűlése finanszírozta és a baróti Tortoma Kiadónál jelent meg. A most bemutatott második, bővített, javított kiadás a csíkszeredai Gutenberg Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban.
Illésfalvi Péter, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténész muzeológusa a könyv előszavában írja: „Elfeledett arcok és történetek tárulnak elénk e könyv lapjain. Krónikásai egy olyan kornak, amelynek változásai máig ható traumát okoztak a nemzet életében. A szereplők és az események mégis olyan egyetemes értékeket hordoznak, amelyek átívelnek téren és időn: az élni akarás, a küzdeni tudás és a lehetetlen legyőzésébe vetett hit kincsét. Példát adtak hazaszeretetből és elszántságból, erkölcsi táptalajt nyújtottak mindazoknak, akik nem nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba.”
A szerzők arról beszéltek, hogyan kerültek kapcsolatba a témával. Gottfried Barna elmondta, Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi történész ösztönözte, no meg a 2004-es szerencsétlen népszavazás is hozzájárult a téma iránti érdeklődéséhez, továbbá Fogarassy László pozsonyi könyvtáros az 1960-as, 70-es években megjelent tanulmányai jelentettek fogódzót. Nagy Szabolcs helyben volt, hisz Kratochvil Károly hagyatékát özvegye a Veszprém megyei levéltárba adta be.
A rendezvény végére időzített minikonferencia keretében Illésfalvi Péter az 1918 végén létező erdélyi kiegészítésű gyalogezredeket mutatta be. A baleset miatt távol maradt Bene János történész Kelet-Magyarország román megszállása, 1919–1920 című előadását munkatársa, Gottfried Barna olvasta fel.
Szekeres Attila / Háromszék