Fotó: pixabay.com

„Ó, emberek, gondoljatok ma rá, / Ki Betlehemben született az este. / Ó, emberek, gondoljatok ma rá, / Hogy anyja az Úr szolgáló leánya. / Ó, emberek, gondoljatok ma rá, / A betlehemi kisded jászolára, / Amely fölött nagyobb fény tündökölt, / Mint minden várak s kastélyok fölött” – Juhász Gyula Betlehemes ének című művének sorait idézve az értünk megszületett Krisztusra akarunk gondolni.

De nem csupán emlékezni szeretnénk egy régi eseményre, amelynek történetét a Bibliában olvassuk, vagy amely minden kor irodalmi és művészeti alkotásaiban megtalálható, hanem mint bennünket is érintő tényt, mint bennünk megvalósuló csodát akarjuk Krisztus születését ünnepelni, szemlélni Őt mint Fényt, aki megvilágosítja az éjszakát.

Igaz, földünk minden este magára húzza a sötétség takaróját, s a nappal után éjszaka következik, ám a természet rendje szerint újra fény támad, amelyben meglátjuk a teremtett világ szépségét, és a fény az, ami segít eligazodni a helyes úton. Az ember ezért is lett a tűz csiholója, gyújtott lámpát, fedezte fel és fejlesztette az elektromosságot.
De a fizikai fény mellett lelkünk is vágyik egyfajta világosságra, hiszen látni akarjuk a boldogsághoz vezető utat.

Karácsony éjjelén is, amelyen annyiféle fény, csillogás vesz körül: a karácsonyfa fényei, az ünnepi asztalon meggyújtott gyertya fénye, a betlehemi láng, s talán sok esetben a földi életből már eltávozott legközelebbiek sírján gyújtott mécses fénye, érezzük, mindez visszfénye egy hatalmasabb világosságnak, annak a fénynek, amely Krisztus születésével jelent meg a földön. „Mária karján égi a fény, isteni Kisded Szűznek ölén… Glória zeng Betlehem mezején, éjet elűz mennyei fény…” – szólnak Gárdonyi Géza híres, megzenésített versének gondolatai.

Vagy ahogyan Izajás próféta jövendölt a Messiás érkezéséről, amely minden templomban elhangzik az éjjeli szentmisén: „A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát… Mert Gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk.” Az éjjeli misék első könyörgésében pedig ez a fohászrészlet is megfigyelhető: „Istenünk, te az igaz világosság felragyogásával tetted fényessé ezt a legszentebb éjszakát.”

Krisztus a világ világossága, a Megváltó, aki a bűn sötét éjszakáját megvilágítja, aki újra utat nyit a Mennyei Atya országába, hiszen ősszüleink vétkét jóváteszi, s aki a világosság örömével akarja átjárni szívünket, családunkat ezen az idei karácsonyon is.

„A betlehemi éjszakát beragyogó fény hatása alól ma sem tudjuk magunkat kivonni, hiszen a karácsonyfák alatt örömszerző ajándékokat helyezünk el” – mondta évekkel ezelőtt egy magyar bíboros. Úgy az effajta örömszerzés, mint a karácsonyi jókívánságok történjenek az ünnep lényegének szellemében: Isten megajándékozta az emberiséget, megajándékozott minket a legnagyobb ajándékkal – egyszülött Fiával. Isten a legnagyobb jót kívánta nekünk: lelkünk boldogságát, az örök boldogságot, amelynek lehetőségét a világunkba született Krisztus szerezte vissza nekünk.

S ez a tudat legyen az a fény életünkben, amely minden mást bevilágít – emberi kapcsolatainkat, feladatainkat, saját élethivatásunk megélését.

„Az Ige az igaz világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágosítson minden embert” – jegyezte fel Szent János evangéliumának elején, majd így folytatja: „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” Kedves Olvasó, karácsony ünneplése legyen a mi istengyermekségünk elmélyítése is.

Sokan a keresztség által Isten gyermekeivé váltunk, ezt az istengyermeki viszonyunkat azonban egész életünkben ápolni kell. Jó alkalom egy-egy ünnep ennek a tudatosítására, lelkesedésünk felszítására, újabb jó elhatározások megtételére. A világra született Krisztus legyen fény az életünkben. De maradjunk a világosság befogadói, vagyis Isten hűséges gyermekei akkor is, amikor az ünnep fényei kialszanak, amikor karácsony ünneplése befejeződik, hogy a most megszületett kis Jézus az egész év folyamán növekedhessen szíveinkben és a belőle merített szeretet tegye értékesebbé mindennapjainkat is, mert hiszen akiket igazán szeretünk, nem csak karácsonykor jutnak eszünkbe, mint ahogy a fényre sem csak az ünnepen vágyódunk.

„Örök Istenség ragyogása, Krisztus, életet, fényt hoz a világra jöttöd, gyógyul az ember, örök üdvösségünk ajtaja tárul” – énekli meg a zsolozsma egyik himnusza. Kívánom, hogy Krisztus érkezése áldással, szeretettel, békével töltse meg szíveinket, s az Ő fényében igazi lelki boldogságban ünnepelhessünk.

Molnár Tamás, római katolikus lelkipásztor / Felvidék.ma

2 hozzászólás

  1. Dr.Fikker János

    Fikker János:

    A békét hozta el…

    És eljött Karácsony Jézus születése
    Örvendjetek hát emberek
    nézzetek a Fényre…
    Világít most, egy Gyermekarc,
    Ő, álmodik most Rólad.
    Az Istállóban, csend honol,
    várakozik a holnap…
    És kint sok pásztor térdepel
    csillag ragyog az Égen
    egy üstökös most elsuhan
    és ének zeng az éjben…
    Hű angyaloknak dala száll
    Földünket beborítja
    és ünnepel már hét határ
    lejött közénk a Minta…
    Kit, édesanyja ölbe vesz
    és szorongatva félti
    holnap érted keresztre megy
    Ő léted sorsod érti…
    Utat mutat és járhatót
    csak vedd észre hogy láthass
    Neked a békét hozta el
    a védelmet a támaszt…
    2018 december 25.

    Válasz
  2. Dr.Fikker János

    Fikker János :

    Karácsonykor…

    Már, fényre vetült árnyék lett a múlt,
    és, hosszabb lesz az éjszaka.
    Az ember, talán már tanult,
    lelkéhez ért, Jézus szava ?

    Ki érte jött, e Földre le,
    és önzetlenül tanított.
    Ő, mindeneknek Istene,
    megfejthetetlen Nagy Titok…

    A fényt hozta, a lényeget,
    hogy láthassák az emberek,
    az utat, amely mennybe megy,
    nyissátok meg hát, szívetek.

    Legyetek hűek,és erősek,
    keressétek a békességet.
    Higgyétek, jobb napok jönnek,
    a hit, s a szeretet éltet…

    Amíg élhettek,ne féljetek!
    És Karácsonykor,imádkozzatok!
    Az Isten, mindenkit szeret.
    Várjátok az Új holnapot…
    2018 December 25.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.