Különleges évforduló

Immár öt esztendeje hirdetik messze kondulván Isten dicsőségét, és bizonyítják a székely élni akarást a Gyöngyvirág utcai református templom harangjai Sepsiszentgyörgyön.

Ünnepélyes, hit- és nemzettudat-erősítő megáldásuk, valamint őrhelyükön való elhelyezésük Erdély református püspöke, a történelmi magyar egyházak képviselői, a megyeszékhely polgármestere, hagyományőrző huszárok és több száz hívő jelenlétében zajlott 2015. április 25-én, vasárnap a rétyi fúvószenekar játékának kíséretével.

Bancea Gábor, a gyülekezet lelkipásztora szerint mindez a csodával határos módon történt. Anyagi fedezet sem volt ugyanis, amikor felmerült a kérdés, ennek ellenére a presbitérium bízva Isten segítségében nem egy, hanem két harang megöntetését határozta el. És lám, a hívek adakozásából, valamint az egyházmegye támogatásával aránylag rövid időn belül összegyűlt a szükséges 70 ezer lej, lehetővé téve, hogy megbízhassák Lázár Imre székelyudvarhelyi mestert a munka elvégzésével.

A gyülekezet küldöttsége részt vehetett a harangöntésen, így tagjai imádsága és az ajkukról felcsendülő zsoltárok kíséretében nyert formát az izzó anyag. Bár még csak 2014-et írtak akkor, a nagyobbik, 450 kg súlyú harangra ezt íratták: „1517 – 2017 Reformáció 500” – reménykedvén, hogy az évforduló évében templomot is szentelhetnek. Most már tudjuk, hogy óhajukkal bélelt fohászuk meghallgatásra talált, és a jeles napon már az új templomba szólíthatott a Kálvin Jánosról elnevezett, 210 kg-t nyomó kisebbik testvérével együtt.

A harangok fél éven keresztül a gyülekezeti termet díszítették, így az ifjaik és gyermek közelről láthatták, illetve meg is érinthették, és a bibliaórák imádságos környezete megszentelte őket. Igaz, amikor már adottak voltak toronyba költöztetésük feltételei, nehéz szívvel váltak meg tőlük, mert hozzászoktak a jelenlétükhöz. Elhelyezésük és felszerelésük, akárcsak a toronysisaké, Bíró László és munkatársai szakértelmének köszönhető.

„Amikor a nagy csend beállt, és nem volt, ami Isten házára emlékeztessen, közmegegyezés szerint 18 órakor megkondultak a harangok, hogy imádságra szólítsanak. Azokért az emberekért, orvosokért, ápolókért, akik ma is veszélyeztetett helyzetben vannak. Olyan jó volt hallani, hogy végre megtörik a csend, hogy a harang szava eljut az emberekhez, és aki hallja, érzékelheti, hogy a szeretett temploma ott van, emlékezni tud Istenre és a közösségre. Több visszajelzést is kaptunk ezzel kapcsolatosan. Az egyik hívünk azt írta, hogy búsan zúgnak a harangok, de volt olyan, aki elmondta, számára megnyugtató, hogy a nagy csendben és elszigeteltségben naponta hallgathatja a kondulásukat. Ha pedig elnémulna az imádság, akkor a harangok szólnak helyettünk pontosan úgy, mint amikor őseink szükség idején félreverték, hogy kegyelmet találjanak a hatalmas Istennél” – mondta a lelkipásztor.

„Persze, furcsa érzés üres templomban prédikálni, furcsa érzés évfordulót tartani a harangszentelésről gyülekezet nélkül, de meg vagyok győződve, hogy lélekben mindig is együtt voltunk velük, és hogy ebből a válságból is megerősödve fogunk kijönni. Várom a találkozást. Isten eddig is megsegített. Övé legyen a dicsőség mindenért!” – tette hozzá.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük