Forrás: hatarok-nelkul.com

Most már nemzetközi súlyt és biztonságot kapott október 1, az idősek nemzetközi napja, legalábbis Romániában. Való igaz, vénséges vének lettek azok, kietlen, multikulturális hazánkban, akik száz esztendeje éppen hogy kézhez vették a fél Magyarországot, és mindent megtettek a magyarság és a magyar nyelv gáncsolásáért.

És mit adnak a multikulturális istenek! Marosvásárhely, a székelyek egykori fővárosa (ama gyászos, rövid száz év teltével most már néhai!), ezen a didergető októberi napon érte meg mennybemenetelét. Nem semmi, ahogy az sem, hogy megértük – már aki – hajason a Csíksomlyói Szűz Mária minden keservét, visszamenőleg is, el a Gyermek, az Ő Gyermeke kínkeservéig, s a magunk gyermekeinek szenvedelmeiig, hatványozottan. Lásd: multikultu… stb.

Marosvásárhely mennybemenetele arra a napra esett, amikor ismét „egyesítettek” egy román meg egy magyar intézetet, éppen a magyar nyelv elnémításának évszázados, egyre erőszakosabb folyamatában. Rettenetes. És a rektor, dr. Leonard Azamfirei, aki román, meghatottan tudatta az egyetemi gyülevésszel, hogy a marosvásárhelyi egyetem most már (!) belépett Európa legjelentősebb egyetemeinek sorába.

Kérdezzük mi ismét, fennhangon: ez volt az ára? Mármint a magyar nyelvű oktatás újabb csonkolása? És akad-e abban az egyetemi társaságban majd, aki megkérdezi hangosan, esetleg írásban, hová leve ennek a népnek az anyanyelve, katedrája, hol és hogyan tanult magyar nyelven a székely Toró Tibor, több európai egyetem, akadémia tagja, hová?

„Történelmi pillanat” a rektor szerint ez a vásárhelyi kasztrálás, művi összetapasztása két szakmailag is abszolút idegen egyetemnek. Szerintem is történelmi bűncselekmények sorába tartozik. Ha megérem a következő október 1-et, magam is csóvát (nem fáklyát), csóvát gyújtok Bolyaiék, Bodor Péterék, Bernádyék magyar temetőszerű városában, emlékeztetvén a sok milliónyi percre, pillanatra, amikor bunkók sújtottak újból és újból bunkóval a magyar életre s annak elsikkasztott igazságaira. Testvéreim, emlékezzetek örökké s időben az Idős Erdély napjaira, 365 napon!

Czegő Zoltán / Székely Hírmondó

3 hozzászólás

  1. antal m.

    Tóducz, állami érdekből ,,helyeztek,,!

    Válasz
  2. antal m.

    1956-57-ben mind fiatal szakképzett ifjú-kádert helyeztek M. vásárhelyre! Akkor már zárt város volt, de örvendtem annak, hogy a székelyek fővárosába köthettem ki az életpályám kezdetekor! Abban a városban kellett tevékenykedjek, amely évről -évre országos versenyen nyert első helyeket mint civilizált-tiszta megyék egyik városa / Maros-Magyar- Autonóm/volt Marosvásárhely. Sajnos a nagyobb-hangsúlyosabb méretű Építkezések felé helyeztek, így majd a Fogarasi-i Vegyi-Kombinát Építkezéseihez helyeztek át, –eltávolodva a pályakezdő városomtól!!! Akkor M.vásárhely lakói számának többsége a székelyek-magyarok voltak kb. 85-9o %-ban! Azóta csak 62 év telt el, és mi van ma ott,– mindjárt már megszólalni se lehet anyanyelveden!! ! !?

    Válasz
    • Tóducz

      antal m., ha zárt város volt, akkor Ön miként került ide mint nem romák?

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük