Nem nyelvtani hiba – legalábbis egy székely faluban nem-, mivel tájszólás, mindenki így ejti ki a fenti szót, amely „ébren”-nek a megfelelője! Jelentése nem csak annyi, hogy ne aludjál, hanem, hogy legyél figyelmes, talpraesett, alkalmazkodó, leleményes, ugyanakkor a cél érdekében ne riadj vissza kisebb ravaszságoktól, huncutkodástól!
Volt egyszer egy székely faluban egy kovácsinas, aki legnagyobb szerencsétlenségére egy magtalan házaspárt fogott ki magának. Jellemző a magtalan (gyermektelen) házasokra – úgy tartja a közbeszéd – a fösvénység, fukarság. Ennek a magyarázatát nem tudnám most hirtelen előadni, de az biztos, hogy van benne valami valóság!
A kovácsmester derék becsületes ember volt, de a felesége bizony sajnálta mindenkitől ejsze még a belélegzett levegőt is. A kovácsinasnak pedig ez a fösvény háziasszony adott enni, ami nagy elégedetlenség okozója volt a fiatalember számára, mivel még fejlődésben volt s ráadásul még a vasat is keményen verni kellett s ez több és jobb kosztot igényelt volna!
Csakhogy a kovácsinas is „ebren” volt ott, ahol lehetett, mert az édesapjától megtanult egy hasznos intelmet: fiam, bármerre is jársz az életben fontos az, hogy ebren legyél!
Egy ilyen eset a következő képen történt: éppen vacsorához készültek s a tornácon tálalta a Mesterné asszony a túróspuliszkát és cserépbögrében aludttejet. Tudni kell, hogy a puliszkát kis vasüstben főzték, majd lapítóra borították. Még forrón cérnával szeletekre vágták, amiket aztán kilapítottak és arra egy réteg túrót helyeztek, amit leborítottak szintén egy meleg puliszkaszelettel.
Percek alatt a meleg hatására elolvadt a túró, összeragasztva a két szelet puliszkát. Ez a menü eléggé ízletes és ugyanakkor laktatós is volt, de ezt nagyjából a túró mennyisége határozta meg. A gazdasszonynak volt gondja rá, hogy a kovácsinas puliszkája ne tartalmazzon vastag rétegű túrót, mert úgymond a kőccséget pénzért adják! A mester porciójából viszont nem merte kispórolni azt, mert félt a felelősségre vonástól s a magáéból meg nem akarta!
(Ha már ennél a témánál tartunk, el kell mondani egy olyan jelenséget, amely nem helyénvaló ugyan, de létező volt és akkor pedig beszélnünk kell róla: a vagyonos emberek némelyikét érzelmileg és erkölcsileg rossz irányba megváltoztatta a gazdagság. Ennek okáért bizony több helyen előfordult, hogy a béres, szolgalegényekkel száraz kenyeret és avas szalonnát etettek, mivelhogy ne legyen olyan jó étvágyuk. Valamint annak valószínűségében, hogy birtokukon munkát adjanak nekik közrejátszott a szolgalegény étvágya is. Voltak olyanok, akik reálisan gondolkoztak és úgy tartották, hogy aki nem tud enni, az a munkát sem bírja hosszútávon!)
Igen ám, de valaki bekiabált az utcáról hogy:
– Mester úr, mesterné asszony, jöjjenek kentek ki gyorsan a kapu elé, ha regutákat akarnak látni, mert éppen most vonulnak fel a kultúrházhoz ahol a regutabál kezdődik ma este!
– Gyerünk regutákat nézni! – adta ki a mester a parancsot. – Hadd hűljön addig a túróspuliszka!
Csak a kovácsinas egyedül nem ment, mert annyira éhes volt és egy titkos terve is született. Gyorsan kicserélte a túróspuliszka adagját a mesteréjével. Bátran tehette, mert kívülről egyformák voltak csak a belső részük különbözött! Nagy élvezettel felhabzsolta, majd megitta a bögre savanyútejet s gyorsan lekerült a tornác alá, hogy hallótávolságra legyen.
Csakhamar jöttek a mesterék, evéshez fogtak és közben megjegyezték:
– Az inas már megette az övét úgy forró állapotban!
– Nem bírta kivárni, annyira éhes volt szegény gyermek! – védte a mester, aztán hozzátette. – Jóindulatú munkásgyerek!
Nemsokára rá újra a mester szava hallatszott:
– Te asszony, az én puliszkámba nem tettél túrót, eteted velem a száraz puliszkát?
– Jaj, dehogynem drága uram, tettem én jó sokat, hanem azt hiszem ez a varasbéka kovácsinas kicserélte, míg regutákat néztünk!
– Tehát akkor az övébe nem tettél? No, most figyelj ide asszony, adjál enni a gyermeknek rendesen, mert hanem veled veretem ki a veres vasat, Isten bizony! Erről pedig több szó ne essen, így akarom!
A fentiekben nem szóltam még a szolgalegények szállástatásáról, pedig az is figyelemre méltó. Legtöbb helyen a szolgák télen az istállókba aludtak priccsen, de nyáron kötelező módon a csűr szénatartójában! Én magam is aludtam szénatartóban, de bevallom nem az a túlzott idillikus, ahogy egyesek áradoznak. Ugyanis igaz, hogy a szénaillat annyira kellemes, hogy el is bódít, ha kell csak ne lennének a benne élő bogaracskák, atkák, akik megtalálják az utat a ruhád alatt és ha kell egyfolytában ott kosornyáznak érzékeny bőrödön. Ez régi szénában még kihangsúlyozottabb, mivel ott el is szaporodhatnak! Mindenesetre meg lehet szokni, mint minden változást és akkor nagyon kellemes és egészséges!
Bárhol is aludtak a szolgalegények, bármilyen volt az étkeztetésük, de egy dolog garantált volt: a heti egyszeri szombat esti fürdés. Ez a mosókonyhában történt, ahol üstökben vizet melegítettek és facseberbe áttöltötték, ahol a szolgalegények lemosták magukról a heti retket. Ami a kézmosást, arcmosást illeti az mindennapos volt, a lábukat is megmosták, aki nem hanyagolta el!
Hanem alkalomadtán mikor hogy hozta a helyzet, volt soron kívüli fürdés is, de ebben nem részesült akárki, csak a kiválasztottak, fiatal legények, akiknél könnyen nyílott a bicska. Ez az esemény olyankor következett be, amikor a már idősödő házigazda távoli vásárokra ment vagy törvényes ügyeit rendezte és otthonról több éjszakát kimaradt.
Ilyenkor a tűzrőlpattant, fiatal és telhetetlen asszonyka odasúgott a szép szál szolgalegénynek:
– Jani fiam, úgy látom rajtad rád férne ma este egy jó meleg fürdés!
– Mertem remélni! – súgta vissza Jani. – Mivel a gazdánk odavan.
– Sötétedés után várlak, úgy ügyelj, ne lásson senki!
Sötétedés után Jani kiment a szénatartóból, virradat előtt bejött! Mint, ahogy a nóta mondja:
Este kimentél,
Reggel bejöttél,
Hol jártál?
A fürdés szokatlan időpontja egybeesett a gazda távozásával és erről már mindenki gyaníthatta vagy tudta, hogy hol járt Jani!
De történtek sajnálatos incidensek is, mert a közmondás is azt mondja: addig jár a korsó a kútra, amíg eltörik, amit ketten tudnak az már nem titok, ha lopni akarsz, ne a szomszédból lopjál, ember tervez, Isten végez! Hiába a sok intelem, ha az ember nem figyel rá, ezért eljött a szerencsétlen pillanat, amikor a gazda önfeledt hancúrozáson kapta a feleségét a szolgalegénnyel. Meg kell adni a kaland rosszabbul is végződhetett volna, mivel ahogy az idősödő gazda rájuk nyitotta az ajtót felesége ijedten jajgatni kezdett:
– Jaj, egyszer csinálom életemben és akkor is az uram rajtakapott, mi lesz velem?
– Ne essél kétségbe asszony, hiszen nem égett le a ház! – nyugtatta meg a kimért házigazda. – Ha már elkezdtétek fejezzétek be, félmunkát ne végezzetek, de ennek a kulcsát úgy tegyétek el, hogyha még egyszer rajtakaplak, vasvillával szúrlak át mindkettőtöket!
Sebők Mihály