A székely falvakban a katolikus papokat nagy tisztelet övezte, mondhatni a legnagyobb, mert tisztelet tekintetében ő volt az első. A plébános! Utána következett az iskolaigazgató úr és csak azután a rendőrparancsnok úr!
Történt, hogy Küküllőkeményfalvára egy frissen szentelt fiatal plébánost helyeztek ki. Olyan fiatalt, hogy arcát borotva még nem illette, de a lányok és asszonyok titokban mind szerelmesek voltak bele. Fiatalságával együtt járt a pajkossága, közvetlensége, víg kedélye és mulatáshoz való hajlama.
Egy alkalommal a fiatalok májálisoltak kint a Gyuri kertben, közöttük a fiatal plébános is. Ha már ott volt a plébános, oda vonzotta nem csak a lányokat és fiatal asszonyokat, hanem a vénasszonyokat is. Ittak, ettek, táncoltak, énekeltek és mikor már a kedélyek magasba csaptak, elkiáltotta magát a plébános:
– Küzsgyünk meg, kedves híveim!
A legények egy darabig hezitáltak, de amikor a plébános felkapott közülük egyet és a földhöz vágta, ráálltak a dologra. A vénasszonyok próbálták megakadályozni, körbevették a legényeket.
– Nehogy a plébános urat meggorombítsátok te, ebadta toprongyosai!
Csakhogy a plébános úr sem tudott veszteg ülni és azzal fokozta a helytelenséget, hogy a következő legényt is földhöz teremtette. Nosza ugrott egy s a másik sem késlekedett s ölre ment a pappal! Ez a legény a legkeményebb volt az egész közül és Mózes névre hallgatott, de Mókának becézték. Móka juhász volt s egy kicsit félkegyelmű is. „Megtéröngette” úgy a plébánost, hogy a csontjai is ropogtak, szakadt róla a kabát s az ing!
Már vágta volna földhöz, de az asszonynépség körbevette és belecsimpaszkodva megakadályozták. Akkor hangzott el Boris keresztanyja szájából a híres intelem, melyből a szólásmondás született és amelyet még száz év múltán is emlegetnek Keményfalván:
– Móka, Móka, legalább neked legyen több eszed, mint a plébános úrnak!
Sebők Mihály