Lehetsz magyar, csak ne magyarul beszélj? (Etnikumközi Monitor 2020)

Az Etnikumközi Monitor 2020 sepsiszentgyörgyi bemutatója. Fotó: Vargyasi Levente

Romániában a magyarellenesség a magyar nyelvvel szembeni intoleranciában érhető leginkább tetten, azaz a románok meglehetősen nehezen viselik, ha környezetükben magyarul beszélnek, elutasítják a nyelvi szimmetriát, és ez a diszkriminatív gyakorlatokban ölt testet – erre az általános következtetésre jutottak az Etnikumközi Monitor 2020 címet viselő, a román lakosság körében végzett kérdőíves vizsgálat lebonyolítói.

A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet szakemberei által végzett vizsgálat elsődleges célja a Romániában létező magyarellenesség megragadása volt, de megpróbálták azt is feltérképezni, hogy milyen következményei voltak a román politikai kultúrára a koronavírus-járványnak.

Az eredményekről múlt csütörtökön számolt be Sepsiszentgyörgyön Kiss Tamás kutatásvezető a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet részéről, valamint Toró Tibor a Bálványos Intézet és Székely István Gergő a Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatási igazgatója. A városházi bemutatón részt vett Toró T. Tibor, a Bálványos Intézet egyik alapítója, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke, valamint Antal Árpád polgármester.

Amint kiderült, egyezség létezik, mely értelmében a két intézet évente lebonyolít legalább egy közös kutatást. Az első a tavaly lezajlott Regionális Barométer volt, ennek eredményeit összehasonlító jelleggel a koronavírus hatásait vizsgáló jelen kutatás kiértékelésénél is figyelembe vették. Emellett a kisebbségkutató intézet korábbi felméréseinek egyes eredményeit is felhasználták összehasonlításképp. Továbbá az erdélyi magyarság körében előzőleg végzett – Kisebbségi Monitor címen közzétett – felmérés adataival is összevetették a magyarellenességet vizsgáló részt.

A kutatás adatfelvételére 2020 júliusában és augusztusában került sor 1469 fős telefonos és 1149 fős online mintán. Amint azt Székely István Gergő jelezte: reprezentatívnak a telefonos mintát tekintik, az online adatgyűjtés viszont bizonyos háttérváltozók szempontjából bír jelentőséggel (a radikalizmus jelensége, a megkérdezettek pártpreferenciája, társadalmi státusza stb.), és ezt is felhasználták a magyarellenességre vonatkozó vizsgálat adatainak elemzésénél, összevetve a telefonos felméréssel. A kutatás innovatív a módszertan szempontjából, amit elsősorban a járványhelyzet indokolt, mely lehetetlenné tette a kérdőbiztosok általi adatfelvételt.

Amint azt a kutatók felvázolták, a magyarokkal szembeni viszonyulást hét megközelítésből vizsgálták. Négy esetben a kérdések a többség viszonyulását vizsgálták a magyar közösség társadalmi beilleszkedése szempontjából, három esetben pedig a kulturális és politikai pluralizmus elfogadottságára koncentráltak. A kérdéseket mind a hét síkon két módon is megfogalmazták, általánosan a más nemzetiségűekre, kisebbségekre, illetve célirányosan a magyarokra vonatkozóan. A magyarellenességre (vagy éppen a közösséggel szembeni szimpátiára) vonatkozó következtetéseiket a két kérdéscsoportra adott válaszok közötti eltérésekre is alapozták – részletezték a kutatók. Lényeges ugyanakkor, hogy a kérdéseket a válaszadók egy részénél csak általánosan, másoknál pedig a magyarokra fókuszálva tették fel.

Elfogadott egyéni és társadalmi, billegő politikai integráció

A válaszok alapján a románok összességében támogatóak a magyarok egyéni társadalmi beilleszkedését illetően, és viszonylag elenyésző a magyarok és románok közötti társadalmi távolság. Ez annyit jelent, hogy a személyes kapcsolatok szintjén a magyarok kevésbé találkoznak a társadalmi kirekesztéssel, a románok több mint négyötöde elfogadja őket szomszédként, munkatársként, felettesként vagy akár családtagként, vásárolna tőlük, alkalmazná őket, és lakást is kiadna magyarnak.

Nyitottság jellemzi ezen a téren a magyarokat is, az egyedüli a család, ahol zárkózottabb a viszonyulás, de ez a kutatók szerint a kisebbségi közösség jellegéből fakad, mivel a vegyes családokban általában a többségi nemzet kulturális dominanciája jellemző, és ezt sokan nem fogadják el. Lényeges ugyanakkor, hogy a 2008-as adatokhoz képest jelentősen csökkent azon románok aránya, akik elfogadhatónak vagy éppen egyedüli követendő példának tekintik a magyarokkal szembeni diszkriminációt a munkaerőpiac vagy a gazdasági tranzakciók tekintetében.

Árnyaltabb viszont a kép az állampolgári jogegyenlőség és a politikai integráció (közéleti szerepvállalás) tekintetében, hiszen míg a megkérdezettek túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy adott köztisztségekbe (polgármester, parlamenti képviselő) megválaszthatóak a magyarok, azonban egy magyar elnökjelöltre már csak 40 százalékuk szavazna (más, nem román nemzetiségűre viszont 59 százalékuk). Érdekes ugyanakkor, hogy az általános magyar–román viszonyt illetően a megkérdezettek közel hatvan százaléka kooperatívnak tekinti azt, ezek a válaszadók általában a felsőoktatást végzettek, városiak és középosztálybeliek.

Más lapon: közösség, nyelv, kettős állampolgárság

Számottevő eltérést mutatnak a válaszok az egyénszintű megítéléshez képest a kulturális és politikai pluralizmus támogatottsága terén. A kisebbségi jogokat illetően a román többség úgy véli, a kisebbségek és magyarok „pont elég joggal rendelkeznek”. Az egyes jogokat (például az anyanyelvhasználat különböző szintjei) illetően már összetettebb a kép, bár a kutatók szerint számottevő változások nincsenek az előző években mértekhez képest. A következtetés: a románok körében a létező nyelvi és oktatási jogosítványok egyike sem örvend konszenzuális elfogadottságnak. A kettős állampolgárságot, mind általánosan a nemzeti kisebbségek, mind a magyarok esetében, a válaszadók több mint fele támogatja, és elég sok a bizonytalan is. Alacsony ugyanakkor azok aránya, akik bizonyos szankciókat vezetnének be a kettős állampolgárokkal szemben.

A nyelvi viszonyulásokban nyilvánul meg a legélesebben a magyarellenesség – állapították meg a kutatók. Ez ráadásul – amint arra Kiss Tamás felhívta a figyelmet – több síkon nyilvánul meg, és alapja a román nyelv kizárólagosságát hirdető nemzetállami nyelvi ideológia. Az egyik sík a magyar nyelv hivatalos használatának lakossági elutasítása, a másik az úgynevezett nyelvi szimmetriával szembeni intolerancia. Utóbbi annyit jelent, hogy a románok 29 százalékát zavarja, ha a környezetében magyarul beszélnek, miközben más nyelvek kapcsán csak 13 százalékuk vélekedik ugyanígy. Hatvannyolc százalékuk szerint udvariatlanság, ha a magyarok anyanyelvükön beszélnek egymással, amikor románok is vannak a közelben, míg más kisebbségek esetében „csak” 54 százalék gondolja így. Ugyancsak elterjedt (tév)képzet, hogy a magyarok jelentős része nem hajlandó megszólalni románul, még ha beszéli is a nyelvet.

Jelentős mértékű továbbá a magyarok románnyelv-használatával szembeni intolerancia is. A románok több mint felét nagyon zavarja, ha egy magyar akadozva, hibákat vétve beszél románul, míg a más nemzetiségűek esetében ugyanez csak 31 százalékukat bántja. Ráadásul a magyarok esetében az akcentus is sokkal kevésbé elfogadott. Érdekes továbbá, hogy a magyarok egymás között még a románoknál is szigorúbban ítélik meg egymás nyelvi hibáit vagy akcentusait.

A kutatás ugyanakkor kiterjedt a nyelvi szimmetria-asszimmetria kérdéskörére is, amelyet a magyarlakta vidékeken élő román gyermekek magyarnyelv-oktatásán keresztül közelítettek meg. Az eredmények erős intoleranciáról árulkodnak: a románok 26 százaléka fogadná el az iskolai magyarnyelv-oktatást a román gyermekek számára, 90 százalék szerint a magyar és 80 százalék szerint a más nemzetiségű gyermekeknek román tannyelvű osztályokban kellene tanulniuk. A korábbi felmérések alapján a magyarok is magukévá tették az aszimmetrikus szemléletet, csupán 43 százalékuk támogatná, hogy a román gyermekek is tanuljanak magyarul a magyarlakta vidékeken.

Alacsony diszkriminációtudatosság

A kutatás összehasonlító elemei egy igen fontos részletre is rávilágítottak, mely szerint a magyarok közvetlen diszkriminációérzékelésének (udvariatlanság, tiszteletlenség, rossz kiszolgálás, munkaerőpiaci hátrányos megkülönböztetés, hatósági önkényeskedés) szintje igen alacsony, míg a román válaszadók nagyobb arányban számoltak be ilyen jellegű tapasztalatokról. Kiss Tamás és társai ugyanakkor megállapították, hogy a magyarok kulturális és politikai repertoárjából hiányzik a diszkrimináció fogalma, a politikai elit nagyon ritkán használ antidiszkriminációs érvelést, és a magyarok a hétköznapok szintjén sem „diszkriminációtudatosak”. Ez érvényes a nyelvi aszimmetriák esetében is: a magyarok ezeket nem diszkriminációs keretben értelmezik, vagy amint Kiss Tamás fogalmazott: a magyar közösség meghatározó hányada nem tekinti igazságtalanságnak, hogy a román és a magyar nyelv nem egyenértékű Romániában, sőt, természetesnek tartja ezt. És még ott sem várják el a románoktól, hogy megtanuljanak magyarul, ahol a magyarok vannak többségben.

Átállítani a jogérvényesítést?

A bemutatót követően több következtetés is elhangzott. Kiss Tamás úgy értékelte, hogy a román többség akkor fogadná el a magyar kisebbséget, ha az nyelvet váltana. A szociológus továbbá úgy véli, a nyelvi és kisebbségi jogokat erőteljesebben össze kellene kötni a diszkriminációval, mivel a román társadalom egy része – főként a közép­osztály – azzal határozza meg az európaiságát, hogy érzékenyen viszonyul a kirekesztéshez. A szakember szerint kiemelten kellene foglalkozni azzal a románság körében uralkodó felfogással, mely szerint a magyar nyelv használata nem jog, hanem privilégium.

Toró T. Tibor szerint az egész kisebbségvédelmi harcot „át kellene állítani” a diszkriminációellenes diskurzusra, és érzékenyíteni nem csak a román politikai elitet, de az átlagpolgárokat is. De legalább ennyire lényeges lenne a magyar közösség tagjait meggyőzni arról, hogy egyénileg is álljanak ki a jogaik mellett, lépjenek fel a kirekesztés minden formája ellen. A politikus továbbá úgy látja, a kutatás igazolta azt a korábban már emlegetett tézist, mely szerint a románság egyéni szinten elfogadja és integrálná a magyarokat, közösségként és a jogérvényesítés terén azonban már egészen más a helyzet.

Antal Árpád elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a román–magyar viszony javításán mindennap kell dolgozni, de új kihívások, feladatok is megjelennek, korábban ugyanis nem volt probléma az online térben jellemző – a kutatás fényében radikálisabb és gyorsan terjedő – magyarellenesség. A polgármester szerint az online tér a magyar politikumnak is eszköz lehet a román többség érzékenyítéséhez, a magyar közösség igényeinek elfogadtatására.

„Az elmúlt években folyamatosan a politikai elitet próbálták megváltoztatni, velük egyezségre jutni, de amint a kutatás eredményei mutatják, az elittel elfogadtatott, létező, biztosított jogok feléről úgy gondolja a román átlagemberek nagyjából fele, hogy azok nem járnak a magyar közösségnek” – vélte az elöljáró.

Nagy D. István / Háromszék

3 hozzászólás

  1. Bakk Dávid László Zoltán

    Az általuk oly szeretettel hangoztatott “multikultúra” egyre népszerűbb, (ugyebár jogállamban élünk!) csak azt felejtik el, hogy a nyelvi sokszínűség akkor igazi, ha kölcsönösségen alapszik. De ez hogy is várható el, egy hamis történelemtudattal, rendelkező néptől, amelynek zöme ráadásul az ókirályságból áttelepített?

    Válasz
  2. marczy

    A diszkriminációtudatossággal az a gond, hogy sajnos ahhoz minimum belpesti libernyáknak kell lenni, mert még a csonka-anyaországi vidéki kovácsjánosokból is hiányzik, nemhogy Erdélyben. Az “alkalmazkodni kell ” rossz dogmája az, ami beindítja sokfelé az asszimilációt. Tendenciózusan kigyilkolják a magyar emberből az igazságérzetet, mondván, az élet nem igazságos. De miért ne lehetne csak egy kicsit mégis igazságosabbá tenni?
    A román azért tanuljon meg magyarul, hogy legalább értse, mint mondanak Csíkban vagy Udvarhelyen. Ha nem is szólal meg, az sem akkora gond, majd válaszul románul, amit azért az egyszerű székely ember is ért valamennyire.

    Válasz
  3. TÓDUCZ

    Dobai úr, na, hát kb. erről van szó, amit nem tud megérteni se Sabin Gherman, se Smaranda Enache, és ami a legfájdalmasabb, hogy már Ön se. Ha mi ketten romákul, vagy ne agy Isten angolul csevegnénk Romákiában, senki, még egy dzset bedzset romák se kapná fel a fejét, de ahogy megszólalunk magyarul egyből szirénáznak!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük