Romániában a magyarellenesség a magyar nyelvvel szembeni intoleranciában érhető leginkább tetten, azaz a románok meglehetősen nehezen viselik, ha környezetükben magyarul beszélnek, elutasítják a nyelvi szimmetriát, és ez a diszkriminatív gyakorlatokban ölt testet – erre az általános következtetésre jutottak az Etnikumközi Monitor 2020 címet viselő, a román lakosság körében végzett kérdőíves vizsgálat lebonyolítói.
A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet szakemberei által végzett vizsgálat elsődleges célja a Romániában létező magyarellenesség megragadása volt, de megpróbálták azt is feltérképezni, hogy milyen következményei voltak a román politikai kultúrára a koronavírus-járványnak.
Az eredményekről múlt csütörtökön számolt be Sepsiszentgyörgyön Kiss Tamás kutatásvezető a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet részéről, valamint Toró Tibor a Bálványos Intézet és Székely István Gergő a Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatási igazgatója. A városházi bemutatón részt vett Toró T. Tibor, a Bálványos Intézet egyik alapítója, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke, valamint Antal Árpád polgármester.
Amint kiderült, egyezség létezik, mely értelmében a két intézet évente lebonyolít legalább egy közös kutatást. Az első a tavaly lezajlott Regionális Barométer volt, ennek eredményeit összehasonlító jelleggel a koronavírus hatásait vizsgáló jelen kutatás kiértékelésénél is figyelembe vették. Emellett a kisebbségkutató intézet korábbi felméréseinek egyes eredményeit is felhasználták összehasonlításképp. Továbbá az erdélyi magyarság körében előzőleg végzett – Kisebbségi Monitor címen közzétett – felmérés adataival is összevetették a magyarellenességet vizsgáló részt.
A kutatás adatfelvételére 2020 júliusában és augusztusában került sor 1469 fős telefonos és 1149 fős online mintán. Amint azt Székely István Gergő jelezte: reprezentatívnak a telefonos mintát tekintik, az online adatgyűjtés viszont bizonyos háttérváltozók szempontjából bír jelentőséggel (a radikalizmus jelensége, a megkérdezettek pártpreferenciája, társadalmi státusza stb.), és ezt is felhasználták a magyarellenességre vonatkozó vizsgálat adatainak elemzésénél, összevetve a telefonos felméréssel. A kutatás innovatív a módszertan szempontjából, amit elsősorban a járványhelyzet indokolt, mely lehetetlenné tette a kérdőbiztosok általi adatfelvételt.
Amint azt a kutatók felvázolták, a magyarokkal szembeni viszonyulást hét megközelítésből vizsgálták. Négy esetben a kérdések a többség viszonyulását vizsgálták a magyar közösség társadalmi beilleszkedése szempontjából, három esetben pedig a kulturális és politikai pluralizmus elfogadottságára koncentráltak. A kérdéseket mind a hét síkon két módon is megfogalmazták, általánosan a más nemzetiségűekre, kisebbségekre, illetve célirányosan a magyarokra vonatkozóan. A magyarellenességre (vagy éppen a közösséggel szembeni szimpátiára) vonatkozó következtetéseiket a két kérdéscsoportra adott válaszok közötti eltérésekre is alapozták – részletezték a kutatók. Lényeges ugyanakkor, hogy a kérdéseket a válaszadók egy részénél csak általánosan, másoknál pedig a magyarokra fókuszálva tették fel.
Elfogadott egyéni és társadalmi, billegő politikai integráció
A válaszok alapján a románok összességében támogatóak a magyarok egyéni társadalmi beilleszkedését illetően, és viszonylag elenyésző a magyarok és románok közötti társadalmi távolság. Ez annyit jelent, hogy a személyes kapcsolatok szintjén a magyarok kevésbé találkoznak a társadalmi kirekesztéssel, a románok több mint négyötöde elfogadja őket szomszédként, munkatársként, felettesként vagy akár családtagként, vásárolna tőlük, alkalmazná őket, és lakást is kiadna magyarnak.
Nyitottság jellemzi ezen a téren a magyarokat is, az egyedüli a család, ahol zárkózottabb a viszonyulás, de ez a kutatók szerint a kisebbségi közösség jellegéből fakad, mivel a vegyes családokban általában a többségi nemzet kulturális dominanciája jellemző, és ezt sokan nem fogadják el. Lényeges ugyanakkor, hogy a 2008-as adatokhoz képest jelentősen csökkent azon románok aránya, akik elfogadhatónak vagy éppen egyedüli követendő példának tekintik a magyarokkal szembeni diszkriminációt a munkaerőpiac vagy a gazdasági tranzakciók tekintetében.
Árnyaltabb viszont a kép az állampolgári jogegyenlőség és a politikai integráció (közéleti szerepvállalás) tekintetében, hiszen míg a megkérdezettek túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy adott köztisztségekbe (polgármester, parlamenti képviselő) megválaszthatóak a magyarok, azonban egy magyar elnökjelöltre már csak 40 százalékuk szavazna (más, nem román nemzetiségűre viszont 59 százalékuk). Érdekes ugyanakkor, hogy az általános magyar–román viszonyt illetően a megkérdezettek közel hatvan százaléka kooperatívnak tekinti azt, ezek a válaszadók általában a felsőoktatást végzettek, városiak és középosztálybeliek.
Más lapon: közösség, nyelv, kettős állampolgárság
Számottevő eltérést mutatnak a válaszok az egyénszintű megítéléshez képest a kulturális és politikai pluralizmus támogatottsága terén. A kisebbségi jogokat illetően a román többség úgy véli, a kisebbségek és magyarok „pont elég joggal rendelkeznek”. Az egyes jogokat (például az anyanyelvhasználat különböző szintjei) illetően már összetettebb a kép, bár a kutatók szerint számottevő változások nincsenek az előző években mértekhez képest. A következtetés: a románok körében a létező nyelvi és oktatási jogosítványok egyike sem örvend konszenzuális elfogadottságnak. A kettős állampolgárságot, mind általánosan a nemzeti kisebbségek, mind a magyarok esetében, a válaszadók több mint fele támogatja, és elég sok a bizonytalan is. Alacsony ugyanakkor azok aránya, akik bizonyos szankciókat vezetnének be a kettős állampolgárokkal szemben.
A nyelvi viszonyulásokban nyilvánul meg a legélesebben a magyarellenesség – állapították meg a kutatók. Ez ráadásul – amint arra Kiss Tamás felhívta a figyelmet – több síkon nyilvánul meg, és alapja a román nyelv kizárólagosságát hirdető nemzetállami nyelvi ideológia. Az egyik sík a magyar nyelv hivatalos használatának lakossági elutasítása, a másik az úgynevezett nyelvi szimmetriával szembeni intolerancia. Utóbbi annyit jelent, hogy a románok 29 százalékát zavarja, ha a környezetében magyarul beszélnek, miközben más nyelvek kapcsán csak 13 százalékuk vélekedik ugyanígy. Hatvannyolc százalékuk szerint udvariatlanság, ha a magyarok anyanyelvükön beszélnek egymással, amikor románok is vannak a közelben, míg más kisebbségek esetében „csak” 54 százalék gondolja így. Ugyancsak elterjedt (tév)képzet, hogy a magyarok jelentős része nem hajlandó megszólalni románul, még ha beszéli is a nyelvet.
Jelentős mértékű továbbá a magyarok románnyelv-használatával szembeni intolerancia is. A románok több mint felét nagyon zavarja, ha egy magyar akadozva, hibákat vétve beszél románul, míg a más nemzetiségűek esetében ugyanez csak 31 százalékukat bántja. Ráadásul a magyarok esetében az akcentus is sokkal kevésbé elfogadott. Érdekes továbbá, hogy a magyarok egymás között még a románoknál is szigorúbban ítélik meg egymás nyelvi hibáit vagy akcentusait.
A kutatás ugyanakkor kiterjedt a nyelvi szimmetria-asszimmetria kérdéskörére is, amelyet a magyarlakta vidékeken élő román gyermekek magyarnyelv-oktatásán keresztül közelítettek meg. Az eredmények erős intoleranciáról árulkodnak: a románok 26 százaléka fogadná el az iskolai magyarnyelv-oktatást a román gyermekek számára, 90 százalék szerint a magyar és 80 százalék szerint a más nemzetiségű gyermekeknek román tannyelvű osztályokban kellene tanulniuk. A korábbi felmérések alapján a magyarok is magukévá tették az aszimmetrikus szemléletet, csupán 43 százalékuk támogatná, hogy a román gyermekek is tanuljanak magyarul a magyarlakta vidékeken.
Alacsony diszkriminációtudatosság
A kutatás összehasonlító elemei egy igen fontos részletre is rávilágítottak, mely szerint a magyarok közvetlen diszkriminációérzékelésének (udvariatlanság, tiszteletlenség, rossz kiszolgálás, munkaerőpiaci hátrányos megkülönböztetés, hatósági önkényeskedés) szintje igen alacsony, míg a román válaszadók nagyobb arányban számoltak be ilyen jellegű tapasztalatokról. Kiss Tamás és társai ugyanakkor megállapították, hogy a magyarok kulturális és politikai repertoárjából hiányzik a diszkrimináció fogalma, a politikai elit nagyon ritkán használ antidiszkriminációs érvelést, és a magyarok a hétköznapok szintjén sem „diszkriminációtudatosak”. Ez érvényes a nyelvi aszimmetriák esetében is: a magyarok ezeket nem diszkriminációs keretben értelmezik, vagy amint Kiss Tamás fogalmazott: a magyar közösség meghatározó hányada nem tekinti igazságtalanságnak, hogy a román és a magyar nyelv nem egyenértékű Romániában, sőt, természetesnek tartja ezt. És még ott sem várják el a románoktól, hogy megtanuljanak magyarul, ahol a magyarok vannak többségben.
Átállítani a jogérvényesítést?
A bemutatót követően több következtetés is elhangzott. Kiss Tamás úgy értékelte, hogy a román többség akkor fogadná el a magyar kisebbséget, ha az nyelvet váltana. A szociológus továbbá úgy véli, a nyelvi és kisebbségi jogokat erőteljesebben össze kellene kötni a diszkriminációval, mivel a román társadalom egy része – főként a középosztály – azzal határozza meg az európaiságát, hogy érzékenyen viszonyul a kirekesztéshez. A szakember szerint kiemelten kellene foglalkozni azzal a románság körében uralkodó felfogással, mely szerint a magyar nyelv használata nem jog, hanem privilégium.
Toró T. Tibor szerint az egész kisebbségvédelmi harcot „át kellene állítani” a diszkriminációellenes diskurzusra, és érzékenyíteni nem csak a román politikai elitet, de az átlagpolgárokat is. De legalább ennyire lényeges lenne a magyar közösség tagjait meggyőzni arról, hogy egyénileg is álljanak ki a jogaik mellett, lépjenek fel a kirekesztés minden formája ellen. A politikus továbbá úgy látja, a kutatás igazolta azt a korábban már emlegetett tézist, mely szerint a románság egyéni szinten elfogadja és integrálná a magyarokat, közösségként és a jogérvényesítés terén azonban már egészen más a helyzet.
Antal Árpád elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a román–magyar viszony javításán mindennap kell dolgozni, de új kihívások, feladatok is megjelennek, korábban ugyanis nem volt probléma az online térben jellemző – a kutatás fényében radikálisabb és gyorsan terjedő – magyarellenesség. A polgármester szerint az online tér a magyar politikumnak is eszköz lehet a román többség érzékenyítéséhez, a magyar közösség igényeinek elfogadtatására.
„Az elmúlt években folyamatosan a politikai elitet próbálták megváltoztatni, velük egyezségre jutni, de amint a kutatás eredményei mutatják, az elittel elfogadtatott, létező, biztosított jogok feléről úgy gondolja a román átlagemberek nagyjából fele, hogy azok nem járnak a magyar közösségnek” – vélte az elöljáró.
Nagy D. István / Háromszék