Igényes. Ilyen a Térerő zenekar tavaly év végén megjelent első, Bizsergés című CD-jének digipack (kartonból gyártott) borítója, amelyet hangulatos gyerek(?)rajzokkal illusztrált szövegfüzet tesz teljessé.
Változatos, mégis egységes. Ez volt a lemez első végighallgatása utáni benyomásom. És ez a sokadik hallgatás után sem változott. Ha mindenképp skatulyázni kell a zömében a budapesti MMM stúdióban (két dalt a sepsiszentgyörgyi Popas Production Studióban rögzítettek) rögzített, kitűnő hangzású tíz dalt, nevezzük pop-rocknak. Ám a zömében Lőrincz Imre által jegyzett nóták nem egysíkúak, hanem érdekes zenei megoldásokkal, olykor meghökkentő stílustársításokkal fűszerezett dalok.
A `70–`80-as évek minőségi diszkózenéjére jellemző basszuslüktetéssel kísért, közönségénekeltető refrénnel megáldott szerzeményt (Felhőnjárók) ugyanúgy megtaláljuk az albumon, mint igazi ízes, a hard rock műfaj hőskorszakát idéző, slágeres dallamok által követett kőkemény riffet (Fesztiválélet), vagy indie rock hatásoktól sem mentes dalt (Ánizs meg fahéj, Bizsergés). De gyönyörű, nagyívű dallamokkal felvértezett líra (Ha tudnám) és elgondolkodtató melankólia (Fohász) is színesíti a felhozatalt.
Utóbbiban Lőrincz Imre gitáros mesteri szólója igazi dal a dalban, és itt említem meg a zenészeket: a Kátai Jocó (dobok) és Tóth Olivér (basszusgitár) alkotta ritmusszekció által biztosított feszes alapokra érkeznek Sándor Tibor és Lőrincz Imre harmóniái és kitűnő szólói.
Az összetéveszthetetlen énekhanggal megáldott, a szövegeket egy kivétellel (Csillagom – szöveg: Sikó-Barabási Eszter) jegyző Kátai Judit változatos témákat boncolgat a dalokban. Egyebek mellett dalol az alkotói válságról (Tavaszi fáradtság), szerelemről (Ha tudnám), az edzések velejárójáról (Izomláz) és a középkorú nők számára is szolgál némi jó hírrel: „a negyven az új húsz”, amint azt az Ánizs és fahéj refrénjében énekli. A Bizsergés napfényt vihet a mindennapokba, és kiváló hallgatnivaló a mostani, otthonülős időszakban.
Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó