2013 az egyik legforróbb év a XXI. századi magyar-román kapcsolatokban. A 2013. február 5-én a román állam által “végigmenedzselt” hétköznapi székely zászló-büntetésekre váratlan válasz érkezik: Magyarországon mozgalom indul. A székely zászló miatt kipattant, több rétegű konfliktus-sorozat megmozdítja a közvéleményt. Az évtizedek óta elszigetelt erdélyi – és Kárpát-medencei – magyar jogkövetelésekhez tízezrek csatlakoznak. Az Erdély.ma portálon röviden összefoglaltuk az események kronológiáját és megkérdeztünk három visszaemlékezőt: Izsák Balázst, Sánta Imrét és Szabolcs Attilát.
2013. február 5-én tűzték ki elsőként Magyarországon közhivatalra a székely zászlót Budapest XXII. Kerületében. Budafok-Tétény polgármestere, Szabolcs Attila aznap meghirdette a székely zászló szolidaritási mozgalmat, amely az ellen tiltakozott, hogy a román hatóságok büntetik Erdélyben a jelképet használókat. Arra biztatott mindenkit, hogy álljanak ki a magyar szabadság mellett és tűzzék ki a székelyek lobogóját.
2013. február 6-án a román külügyminisztérium bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét. "Elfogadhatatlan Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár nyilatkozata, amely ellentétben áll Románia és Magyarország stratégiai partnerségi kapcsolatával, valamint a jószomszédi viszony szellemiségével" – állt a román külügyminisztérium közleményében. A dokumentum Bogdan Aurescu román külügyi államtitkárt idézi, aki Németh Zsolt keddi nyilatkozatára reagál. A magyar államtitkár a Székelyföldön dúló „zászlóháború” kapcsán azt kérte a román kormánytól: szüntesse be a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen.
Aurescu szerint Románia nem fogad el ilyen „sajnálatos beavatkozásokat”, amelyek megsértik a román alkotmányos és törvényes kereteket. Aurescu szerint magyar kollégája lényegében az etnikai területi autonómia mellett foglalt állást, amit nem tesz lehetővé a román alkotmány.
2013. február 7-én Titus Corlatean román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta meg Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét, és kilátásba helyezte kiutasítását. Füzes egy televíziós műsorban azt mondta, ha a romániai magyarok kérése a székely autonómia, akkor a magyar állam ezt támogatja.
2013. február 14-én a székely zászló szolidaritási mozgalomhoz elsőként csatlakozó 33 magyarországi település polgármesterei, önkormányzat képviselői átveszik a székely lobogókat Budafok-Tétény polgármesteri hivatalában, hogy saját hivatalukra szolidaritásképpen szintén kitűzzék azt. A székely szolidaritási mozgalomhoz az önkormányzatokon túl több tízezer magánszemély, egyházak és alapítványok is csatlakoztak.
2013. február 15-én Kövér László házelnök is elrendelte a székely zászló kitűzését a nemzeti szolidaritás jelképeként az Országgyűlés épületére, mivel éppen akkor tartották Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát. A Magyar Országgyűlés elnöke úgy rendelkezett, hogy “mindaddig kifüggeszteti a magyar Országházra a székely zászlót, ameddig Romániában az európai szellemiséggel ellentétes módon tiltják, és büntetik a használatát.”
2013. március 10-én Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napján több ezren emlékeztek meg az 1854. március 10-én Habsburg-ellenes lázadás miatt kivégzett székely vértanúkról: Bágyi Török János kollégiumi tanárról, Martonosi Gálfi Mihály ügyvédről és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokosról, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként a nemzeti önrendelkezést tűzték ki célul. A rendezvény tiltakozó tüntetésbe csapott át, amelyet meglepődve fogadott a román közvélemény, annál is inkább, mert a marosvásárhelyi tüntetéssel egy időben – évtizedek óta először – több magyarországi, nyugat-európai és észak-amerikai nagyvárosban is demonstrációkat tartottak, elsősorban a román külképviseletek előtt a helyi magyar csoportok, szervezetek.
2013. október 27-én ökumenikus istentiszteletekkel kezdődött a Székelyek Nagy Menetelése. A tömegrendezvény 14 helyszínére Erdély egész területéről – és szerte a világból – érkeztek tüntetők. A székelyföldi utakon székely, és magyar zászlókkal fellobogózott, kisebb-nagyobb dudáló autókonvojokat lehetett látni. Ahogy egy sepsiszentgyörgyi szemtanú felidézi: “Mintha visszajött volna a magyar világ; a román szomszédom kérdezte is – és nem csak viccesen – lemaradtam valamiről?”
A meneteléssel a Székely Nemzeti Tanács és a hozzá csatlakozott erdélyi magyar pártok és szervezetek az egységes, autonóm Székelyföld iránti elkötelezettségüknek kívántak nyomatékot adni. A korabeli beszámolók szerint több mint százezren vettek részt az eseményen és valóban összeállt a több mint 50 kilométeres tiltakozó menet, amelyhez hasonló tiltakozást azóta Európában csak Katalónia függetlenség párti szervezeteinek sikerült megszervezni.
– Értékteremtő hagyományt indítottunk útnak Budafok-Tétényről a székely zászló kitűzésével – idézte fel az Erdély.ma portálnak a nyolc évvel ezelőtt történteket Szabolcs Attila, a szolidaritási mozgalom alapítója, aki kifejtette: "Ezt a küldetést nagyon komolyan vettem és veszem. Minden olyan döntés, amelyet egy magyarországi település meghoz a zászló kitűzéséről, nekem örömhír. Mára több mint száz magyar önkormányzat hivatalán lobog székely zászló. Az a tapasztalatom, hogy mindenhol értik: a zászló megjeleníti mindazt, ami számunkra feladat a Kárpát-hazában."
Szabolcs Attila úgy látja akkori kezdeményezése mára jelentős mozgalom lett. Szerinte ennek oka, hogy a trianoni békediktátum sebeket hagyott a magyar emberek lelkében, de ezek a sebek az elmúlt években gyógyultak. Tovább gyógyulhatnak, ha megoldásokat találunk Európa valamennyi őshonos nemzetének, népének a túlélési kísérleteire. A baszkoknak, flamandoknak és számos népnek, nemzetnek fel kell ismernie, hogy szövetségesek vagyunk.
– 2013 az autonómia éve volt. A szolidaritási mozgalom visszahatott Székelyföldre is, és március 10-én, a Székely Szabadság Napján emberek ezreinek a kezében lengett Marosvásárhelyen a székely zászló – nyilatkozta portálunknak Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Új lendületet kapott az autonómia mozgalom, a csúcs pedig októberben jött el, a Székelyek Nagy Menetelésén. Ez már történelem. Eleven, élő történelem, hisz alig van olyan székelyekről szóló hír, amelyet ne ezekről készült képekkel illusztrálnának. A Székely Nemzeti Tanács jelmondata a nemzeti régiók mozgalmában: Székelyföldért megmozgatjuk Európát, és több mint egymillió ember sorakozik mellénk. Emögött pedig ott van – képletesen de valóságosan is – Budafok-Tétény önkormányzatának székely lobogója – fogalmazott Izsák Balázs.
– Számomra a székely zászló nemcsak egy nemzeti jelkép, hanem a székelyföldi autonómiaküzdelem szimbóluma is egyben – mondta lapunknak Sánta Imre református lelkész, aki 57 napon át tüntetett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen.
"Törekvéseinkben azonban alig akad szövetségesünk Európa szerte, ezért rendkívül fontos pillanat volt, amikor 2013-ban a budafoki önkormányzat elsőként döntött úgy, hogy ezt a zászlót a székelyekkel való szolidaritás jeléül kitűzi a polgármesteri hivatal homlokzatára. Ebből aztán valóságos mozgalom kerekedett, a kezdeményezéshez egyre többen csatlakoztak, ez pedig megerősített minket abban a tudatban, hogy Székelyföld mégsem maradt magára, az anyaország mellettünk áll, hogy a Kárpát-medencei magyarság egységes nemzetben gondolkodik, még akkor is, ha vannak, akik ennek ellenkezőjét hirdetik. A magasban lobogó nemzeti zászló és a székely zászló identitásunk kifejezésének olyan eszközei, amelyek emlékeztetnek történelmi múltunkra, és arra köteleznek, hogy méltó utódai legyünk dédapáinknak.” – fejtette ki Sánta Imre.
A Székely Nemzeti Tanács 2004. január 17-én döntött saját jelképeinek elfogadásáról. A Sepsiszentgyörgyön tartott ülésen a testület jelvényének az égszínkék pajzsot nyilvánították, rajta ezüst félholddal és arany nyolcágú csillaggal. Zászlója az égszínkék, középen arany sávval hasított lobogó lett, melyen a címerhez hasonlóan az ősi motívumok láthatóak. Mindkettő Kónya Ádám művelődéstörténész munkája, aki hosszas kutatások eredményeként, ősi történelmi szimbólumokat felhasználva alkotta meg a székely nép ma használatos jelképeit, amelyeket 2009. szeptember 5-én nyilvánított Székelyföld zászlajának és címerének a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés.