Macedónia a nagyhatalmak érdekeinek metszéspontjában

Oroszország és az USA geopolitkai küzdelme zajlik a Balkánon a szemünk láttára, Magyarország aktív közreműködésével. Már-már a hidegháborúban megismerthez hasonló proxy-háború zajlik Macedóniában titkosszolgálatok, politikusok és bűnözők közreműködésével, amióta az ország a nagyhatalmi érdekek metszéspontjába került. Miközben a magyar és a nemzetközi sajtó folyamatosan számol be a Magyarországra menekült és itt menekültstátuszt kapott volt macedón kormányfő ügyéről, kevesebb figyelem jut a háttér vizsgálatára – pedig az is bőven tartogat érdekességeket.

Az Európai Parlament szerint Macedónia jogállam, és Magyarországnak ki kell adnia a jogerősen két év börtönbüntetésre ítélt volt macedón miniszterelnököt. Nikola Gruevszki november 20-án kapott menekültstátuszt Magyarországon azzal az indoklással, hogy hazájában politikai üldöztetéstől szenved.

Az, hogy miért éppen Magyarországra menekült, kevesebb figyelmet kapott, mint az, hogy miként sikerülhetett kijutnia Macedóniából, illetve eljutnia a magyar határig. A magyar kormány egy ideig tagadta, hogy segédkezett volna Nikola Gruevszki menekülésében, ám a német sajtó hírszerzési információkra hivatkozva név szerint nyilvánosságra hozta az akcióban részt vevő magyar diplomaták kilétét és az általuk használt autók rendszámát. Így már nehéz volt tagadni, hogy a magyar diplomácia aktívan részt vett az akcióban.

Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió péntek reggeli műsorában napokkal a menekültstátusz odaítélését követően úgy fogalmazott, hogy „Macedóniában bonyolult politikai folyamatok zajlanak”, de azért megvizsgálják a macedón kormány kiadatási kérelmét.

Mi zajlik Macedóniában?

A válasz nagyban függ attól, hogy ki adja. A 2016-ban kormányra került baloldal szerint politikai konszolidáció, a jogállamiság helyreállítása. A több mint tíz év után leváltott jobboldal szerint politikai boszorkányüldözés, Moszkva szerint a NATO agresszív terjeszkedése, egyes nyugati elemzők szerint proxy-háború. (Utóbbinak azt nevezik, amikor két ország – jellemzően nagyhatalom –, egy vagy több kisebb állam konfliktusán keresztül vív harcot egymással.)

A kétmilliós, többségében macedónok és albánok lakta Macedónia Oroszország és a NATO konfliktuszónájában terül el. Az országban az új évezred eddig eltelt éveinek többségében a jobboldal volt hatalmon. A szociáldemokratáknak mindössze egy kormányzati ciklus (2002-2006) jutott.

A 2006-ban visszatérő Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) élén akkor már a volt ökölvívó, Nikola Gruevszki állt, aki etnonacionalista programmal kezdett neki saját hatalma és egzisztenciája megszilárdításához.

Kormánya hagyományos eszközökkel dolgozott. Miközben a macedón nép származását egészen Nagy Sándorig vezettette vissza, és ennek építészeti, illetve művészi megjelenítésére dollármilliókat költött, az azóta elindult ügyészségi vizsgálatok szerint közpénzek milliárdjait szervezte ki saját számláira is.

Gruevszki-érának végül egy magánakció vetett véget. A titkosszolgálat három embere – egy leváltott, egy félreállított és egy pozícióban lévő vezetője – éveken át mentette ki, majd rejtegette húszezernél is több törvénytelen megfigyelés leiratát

A ma már miniszterelnök szociáldemokrata pártelnök, Zoran Zaev 2015-ben kezdte szivárogtatni a törvénytelen megfigyelések bizonyítékait. Az ennek következtében kirobbant lakossági tiltakozás (a festékpatronok miatt „színes forradalomnak” nevezett tüntetéshullám) elsodorta a kormányt.

2016 decemberében újabb előrehozott választások jöttek, és bár még mindig Nikola Gruevszki pártja kapta a legtöbb szavazatot, koalíciós partnerek nélkül nem tudott kormányt alakítani.

Azóta sorra kerülnek bíróság elé a korábbi hatalmi szereplők. Elsősorban korrupciós ügyeket tár fel az ügyészség, de nyomozás folyik Gruevszki egyik testőre ügyében is, aki miatt meghalt egy tüntető 2011-ben, és a gyanú szerint kormányzati segédlettel nehezítették a felelősségre vonást.

Miért érdekli ez a világot?

Ha röviden szeretnénk válaszolni a kérdésre, akkor azért, mert Macedónia csatlakozni akar a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. Ezt a törekvést az USA és nyugati szövetségesei nemcsak, hogy helyeslik, hanem aktívan támogatják is – ahogy Oroszország épp olyan aktivitással ellenzi, sőt igyekszik akadályozni.

Mindkét csatlakozás feltétele az ország nevének megváltoztatása, különben Görögország megvétózza a csatlakozást, így az arról kiírt népszavazás kampányába mindkét oldal beszállt a háttérből: az amerikaik az új név (Észak-Macedónia) elfogadását igyekeztek segíteni, míg az oroszok – egyes hírek szerint erős titkosszolgálati közreműködéssel – a népszavazás kudarcát akarták elérni, a magyar sajtóban is megjelent hírek szerint magyar támogatással.

Így kerülhetett képbe az Oroszországgal kifejezetten jó viszonyt ápoló Magyarország. A magyar diplomácia szerepvállalása Nikola Gruevszki szökésében a magyar és a volt macedón miniszterelnök baráti kapcsolatán túl emiatt sem meglepő.

Ami már inkább az, hogy mivel az Egyesült Államok is rendkívül aktívan próbálja érdekeit érvényesíteni az országban, az a helyzet állt elő, hogy a magyar kormány döntése túlmutat önmagán és könnyen részévé válhat egy geopolitikai játszmának, furcsa módon nem a szövetségese oldalán. Az egyik térfélen ugyanis az Egyesült Államok és a NATO, a másikon pedig Oroszország található, márpedig a Nikola Gruevszkinek adott menekültstátusz inkább utóbbi érdekét szolgálja.

magyar sajtóban is megjelent tényfeltáró, elemző írások jelentős mértékű és alig leplezett gazdasági összefonódást is tetten érnek a magyar politikai elit, annak holdudvara és a tavaly megbukott macedón kormányzópárt között, nem utolsósorban a volt macedón kormányzati médiabirodalom átmentésében.

A volt macedón kormányfő szökése és magyarországi befogadása körül kialakult diplomáciai konfliktus napról napra nyilvánosságra kerülő részletei jól mutatják, hogyan feszülnek egymásnak Macedóniában a szembenálló hatalmak titkosszolgálatai a macedón NATO-tagságról esedékes parlamenti szavazás közeledtével.

Euronews