Fotó: Bedő Zoltán

Egy népesség akkor nemesedik nemzetté, amikor vállalja önazonosságát, ragaszkodik hozzá, és kiáll mellette, ha a helyzet ezt megköveteli.

Amikor felismeri, megmutatja és őrzi értékeit. Amikor tisztában van a jogaival, és tudatosan, összehangoltan, egységesen küzd az érvényesítésük érdekében. Mindaddig viszont csak arcnélküli tömeg, szabványemberek közössége, ide-oda terelgethető birkanyáj marad, amelynek a sorsáról mások döntenek, kényük-kedvük szerint. Így az erdélyi magyarság és székelység jövője is azon múlik, hogy az idegen uralom szorításában akar-e, tud-e, képes-e népességből nemzetté válni.

A székely szabadság napján történő megemlékezés, koszorúzás és felvonulás – immár hét esztendeje – főpróbája ennek a folyamatnak. Évente visszatérő alkalom a megmaradásunkba vetett hit, és jövőt kovácsoló székely akarat kinyilvánítására. És erre az egykori Székelyvásárhely a legmegfelelőbb helyszín. Még akkor is, ha ma már számbeli kisebbségbe taszított, félelmeik által gúzsba kötött, a közömbösség mocsarába süllyedt, a szabadosság vírusával megfertőzött véreink lakják. Még akkor is, ha egyesek megkérdőjelezték és megkérdőjelezik az oda zarándoklás értelmét és hozadékát. Erdély városai közül ugyanis még mindig itt található a legtöbb magyar, akiket nem szabad a sorsukra hagyni. Érezniük kell, hogy számíthatnak ránk, mint ahogy mi is számítunk rájuk.

Fotó: Bedő Zoltán

Éppen ezért mindvégig bíztunk benne, hogy a Székelyföld egészéről évről évre idesereglett, az utcákon nemzeti zászlók erdejével hömpölygő, autonómiát követelő, elszánt sokaság látványa előbb-utóbb megtisztítja tudatukat az önfeladás mételyétől. Hiszen Marosvásárhelyt még mindig belengi a szabadságért harcoló fejedelem, II. Rákóczi Ferenc, a semmiből új világot teremtő Bolyaiak és a városépítő Bernády György szellemisége. A beolvasztásunkon és elűzésünkön ügyködők pedig következetesen meg akarták akadályozni az itteni felvonulásunkat, ily módon próbálván elejét venni a magyar feltámadásnak. A székely konokság és következetesség azonban meghozta gyümölcsét, mert lám, 2019. március 10-én Marosvásárhely magyarjainak jelentős hányada az utcára vonult.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

3 hozzászólás

  1. Tóducz

    Kedves Bedő úr, azért a Winkler Iuliuval, a Domokos, a Király, a Verestóy, a Tokay, a Frunda, a Borbély, a Márton Árpi, a Sütő, a Markó, a Seres, stb., útitársával, Brüsszelben nem lehet magyar feltámadást csinálni! Tamási kívánságával élve: “…ezek aztán nekünk többet ne trombitáljanak! “

    Válasz
    • Várközi

      A másvilágról lehet-e nekünk trombitálni? Lehet, bizony.

      Válasz
    • Pál

      Ideje van hogy fellépjünk mint magyar állampolgárok is és egysesülést kérjük az anya országgal.

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.