Magyar majálisok Bukarestben

Magyar majális, 1936. május 31., Bukarest

Bukarest, az Erdélyből ide vándorolt magyarságnak nemcsak munkalehetőséget kínált, de rengeteg szórakozási lehetőséget is.

A Herăstrău-tó partján, a Cişmigiu park és a Carol park körül hemzsegtek a kocsmák, belőlük és a vendéglőkből áradt a cigányzene, de a dzsesszre is táncoltak. 1929-től hozzáférhető szórakozás volt a hangosfilm és a rádió, a város zengett a rádióból szóló tangóktól és románcoktól, néha magyar zenét is közvetítettek. Az autóbuszok este kilencig jártak, a mozik zsufolásig megteltek, rengeteg esti partit szerveztek, de a közlekedés elérhető volt mindenki számára.

A forró nyarak kedvenc szórakozóhelye az Andronache-erdő volt, ahol cigányzenére lehetett táncolni. Ez az erdő volt a bukaresti magyarok egyik kiránduló és találkozási helye. Sajnos egyre több magyarellenes megnyilvánulás zavarta a magyar rendezvényeket, ezek mindenképp a magyarellenes propaganda következményei voltak.

Egy 1894-es levelében Bartalus lelkész beszámol egy incidensről, amely a majális alkalmából a zeneegylet és a színtársulat által szervezett bál után történt. Az egyik magyar résztvevő otthonába betörtek, és ellopták az egylet zászlóját, amelyet a konzul felesége adományozott neki; mi több, a zászlót el is égették Mihai Viteazul szobránál. A magyarok panasszal fordultak a prefektúrához, és kártérítést követeltek, amit meg is kaptak 700 frank értékben. A Trianoni diktátum miatt a magyar állam drámai változásokon ment keresztül. A legtöbb szenvedés az erdélyi magyaroknak jutott, de a Kárpátokon kívüli magyarságot is keményen érintette. A havasalföldi és moldvai magyar közösséget évekig megfigyelték még a templomokban is. A magyarokkal legyőzött ellenségként bántak, keményen büntették minden szinten, és továbbra is a román Siguranţa megfigyelése alatt tartották. Megfigyelték a kulturális vagy vallásos szervezetek működését, de a szabadidős tevékenységeket is, például az Andronache-erdei, vagy a Cişmigiu parkbeli majálisokat, a magyarok leveleit felbontották. A magyarok leghatásosabb büntetése az asszimiláció volt.

A nyíltan magyarellenes és antiszemita Brătianu, akinek Erdély az erdélyiek nélkül kellett volna, ki is jelentette, hogy az egyetlen ,,európai megoldás a kisebbségek beolvasztása”. A református egyház kitartóbb volt, és a fentiek ellenére továbbra is rengeteg magyar eseményt szervezett. A bukaresti magyarok híres majálisait az Andronache-erdőben a református parókia szervezte, még az első világháború előtti évtizedektől, de a két háború közötti időszakban is a bukaresti magyarok legnépszerűbb eseményei voltak. „Meganynyi mesterember, különösen asztalosok, vittek egy csomó deszkát, asztalokat ácsoltak, oda terítettek a sokféle étel számára, mindenki fizetett, jól ettek, jól ittak.”

Magyar majálisok Bukarestben

Magyar majális, 1936. május 31., Bukarest

Az Andronache-erdő, kora tavasztól késő őszig egy-egy vasárnapra magyar szigetté változott. Ide jöttek majálisozni, kirándulni a bukaresti magyarok. Nem számított, hogy melyik felekezet szervezte, egyformán járt ide az alsó háromszéki református, a hétfalusi evangélikus vagy a csíki katolikus. Legtöbbször szakmák, társadalmi státus szerint csoportosultak, de családi barátságok alapján is szerveződtek mulatozó csoportok. Vidékek szerint csak a legritkábban.

Ime egy fennmaradt meghívó: „A Bukaresti Ref. Iparos Kör 1932. július 10-én (vasárnap) esős idő esetén egy héttel később: 17-én az Andronache-erdőben a Sos. Colentina végén nyári mulatságot (májálist) rendez, melyre Bukarest Magyarságát ezennel meghívja. A Rendezőség. A májális kezdete reggel 9 óra. Az erdőbe a 12. sz. autóbuszokon lehet kijutni, amelyek már korán reggel indulnak a Sos. Viilor, Piaţa mare, Moşilor-i és Sos. Colentina-i útvonalakról, s ez alkalomkor egész az erdőig ki fognak járni. Visszajövet ugyanezen autóbuszok este 9 óráig fognak közlekedni. Olcsó ételekről és italokról a rendezőség gondoskodik. A tánc-zenét a cigány- és fúvós zenekar szolgáltatja. A májális közönségét a szokásos tréfákkal (zsákbafutás, lepényevés, kötélhúzás, tombola, alkalmi futballcsapatok mérkőzése, stb. stb.) fogják szórakoztatni. Az autóbusz viteldíja a Bariera Moşilortól az erdőig 10 lej. A májálisi jelvények 15 lejes árban az Elemi iskola javára árusíttatnak.”

Magyar majálisok Bukarestben

Magyar majális, 1936. május 31., Bukarest

A Pantelimon negyedtől északra, a Voluntari negyed szélén, Afumaţi község irányában még meg lehet találni az egykori Andronache falu maradványait, de ezt a falut és a Andronache-erdőt az 1970-es években bekebelezte a főváros.

A cikkhez tartozó 3 fénykép a bukaresti magyar majálisról készült 1936. május 31-én. A fényképész Willi Pragher volt, akit Dieners András bukaresti színész egyik legjobb barátjának tekintett (lásd: Dieners András és Bukarest, Bukaresti Magyar Élet, VI. évfolyam, 2018. szeptember 13.).

Ha valaki be tudja azonosítani a képen látható személyeket, vagy ha van régi bukaresti magyar majálisokról fényképe kérem küldje el címemre: benczemihaly@gmail.com

Dr. Bencze Mihály / Bukaresti Magyar Élet, VI. évfolyam, 10. szám, 2018. október 18.

 

Lépcsőház

Írta: Berszán Örs

 

Ajtó nyikorgása,

Vad hangoskodása,

Életre törése,

Valami elérése…

Ez az új vendégnek a kérése.

 

Visszhangzó kopogás,

Élénk dobogás,

Forró, sebes lépés,

Gondolatkeltés,

Majd a várva várt emelkedés.

 

Egy, kettő, három.

Már az úton,

Halad az idegen,

Fokozatosan, szépen,

Gondolkozik a témán, a szerepen.

 

Öt, tíz, tizenöt.

Ígéreteket köt,

Majd lépeget,

Mindenfelé nézeget,

Rövidesen jön már az élet.

 

Húsz, harminc, negyven.

Elkötelezetten,

Halad, egy a célja,

S ha megoldhatja,

A csúcsot is megláthatja.

 

Hatvan, nyolcvan.

Baj van.

Majdnem a csúcson van,

De megtorpan.

Megáll, pihen, fáradtan.

 

Újra megindul,

Már a kilencvenen is túl,

Halad lassan, egyesével,

Nincs már baj a sötétséggel.

Majdnem fenn van, nagy reménnyel…

 

Kilencvenkilenc majd száz.

Fék és gáz,

Itt a ház,

Jön a láz,

Épült, most szépül,

És életre kelt, végül…

1 Megjegyzés

  1. DR. andras varga

    Kedves Dr. Benze úr, nagyon kellemesen meglepett az Ön írása. Történelmi bizonyíték, hogy a magyarságnak a Trianon-utáni fájdalmas években is voltak derüs napjai. Analizálva az eredeti fényképeken látható emberi arcokat és az öszinte mosolyt, arra következhetünk, hogy a béke, a megértés és a boldogság utáni vágy az emberi szivekben mindenek felett a leghatalmasabb. Remélem, hogy a megjelent cikke után több eredeti dokumentációs fényképek kerülnek birtokába.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük