Magyarként román színpadon

Az erdővidéki Téglás Istvánnal, a Bukaresti Nemzeti Színház társulatának tagjával közölt interjút Ileana Andrei a saját nevét viselő portálon.

A terjedelmes írás részleteiben is bemutatja a színművész eddigi pályafutását, mélyen kirajzolódnak szakmai és lelki vívódásai, érződik a mindig új kihívásokra, a fejlődésre törekvő nyughatatlansága. A szakértő csodálja a művész sokoldalúságát, érzékenységét, rendkívüli kifejezőképességét, szellemi és testi rugalmasságát, tánctehetségét.

„Nem tűztem ki célul, hogy román színésszé váljak. De magyar színész sem akartam lenni föltétlen”, mondja Téglás István anélkül, hogy akár egy pillanatra is etnikai térré tenné a színpadot. Románnyelv-tudásán nemcsak a riporter ámul, hanem – őszintén szólva – olykor maga a színművész is. Azért biztos, ami biztos, magyarul búcsúzik a román újságírónőtől: „Boldog karácsonyt és nyugodt új évet!” A szerző kedélyesen nyugtatja román olvasóit, hogy István magyar szavai csupa jót jelentenek.

Baróton született, ott is töltötte gyerekkorát. Mint mondja, 4 éves volt, amikor szülei elváltak, édesapja gyakorlatilag kiszakadt a családból, több évig nem is beszélt vele. Édesanyjával és nővérével maradt, gyerekévei alatt naponta, hetente sok időt töltött egyedül a lakásban. Talán onnan ered, hogy bár szakmai életének, hivatásának az értelme a nyilvánosság, magánemberként befelé forduló személyiség. Szeret távol lenni a nagyváros zajától.

A művészi tehetség és kibontakozás első jeleként értelmezhető emlékeket idéz, amikor feleleveníti, hogy az óvodából rendszerint utolsóként vitték haza (édesanyja általában este hétig dolgozott), így különféle mutatványokkal, rögtönzött vagy betanult előadásokkal szórakoztatta az óvoda személyzetét, a szakácsnőket, takarítónőket, akik lelkesen tapsolták… Különös álmaira is visszaemlékszik, például amikor elfutna valami vagy valaki elől, de nem tud mozdulni. Úgy véli, felnőtt kori félelmei a gyerekkori magányból és a rémálmokból gyökerezhetnek.

De – ami ennél fontosabb – szintén a gyermekkori magányból származhat a gondolkodó, elmélkedő, mély-elemző hajlama, valamint az is, hogy az egyedüllétek során képzőművészi tehetségét fejlesztette. Sok rajz- és festőverseny győztese lett. A magányosságnak tehát nem csak a sötét oldala létezik, ezt gyerekkorában és felnőttként is megtapasztalta. Kiemelkedő élményei közé sorolja azt, amikor olyan személyekkel találkozott, akikkel gondolataikat, érzelmeiket, szellemi értékeiket kölcsönösen megoszthatták.

Önmagát úgy jellemzi, hogy társaságban nyílt, szeret mókázni, ugyanakkor az énje eléggé zárkózott, nehezen enged közel magához másokat. Tizenéves, huszonéves éveinek magánéletére többnyire a „wild” életforma a jellemző, vagyis a zabolátlanság. Szakmájában, művészi hivatásában azonban nem enged léhaságot, minden szerepére és sorozatára nagy komolysággal készül. Édesanyja mindig is egyik legfőbb támasza volt, rendszeresen találkoznak most is, a nővére azonban Magyarországon él.

Téglás István Marosvásárhelyen végezte a színművészeti főiskolát, előtte Erdővidéken, Háromszéken volt tagja amatőr színtársulatoknak, tánccsoportoknak. A főiskola utáni első szerződése a Temesvári Magyar Színházhoz kötötte, később került Bukarestbe, előbb az Odeonhoz, de dolgozott Sepsiszentgyörgyön is. A román fővárosban elismert színművésznek számít, ám – mint mondja – az elégtételek közé csalódottság vegyült. Egyfelől megtapasztalta a pályának és közegének a kegyetlenségét, azt, hogy néha beletaposnak az életébe, másfelől a román főváros művészvilágát oldottabbnak, nyitottabbnak képzelte. Többször vett részt külföldi tanulmányutakon, művészi képzéseken, játszott New Yorkban és Svájcban is. Meggyőződéssel állítja, a kelet- és közép-európai régió művészeti élete kreatívabb, találékonyabb és talán szabadabb, mint a nyugati, és ez szerinte paradox módon éppen az általános fejlettségi különbségekből, a keleti elmaradottságból adódhat.

„A színészvilág hasonlít a politikához, sajnos, mert nagyon korrupt, főleg emberileg”, hangzik el a sokak számára meglepetést keltő kijelentés, amit nem részletez, de szavaiból sejthető, hogy a jelenség nagyon zavarja. Mulasztásairól azt mondja, az utóbbi években nem volt elegendő ideje olvasni, ezt szívesen pótolná, ha lehetősége adódna. Szakmai tervei, vágyai között említi, hogy szeretne több és komolyabb filmszerepet a meglévő néhány mellé. Mindig tanul az általa megismert, illetve a környezetében feltűnő erős emberektől, igyekszik ösztönösen ellesni valamit mindabból, ami őket sikeressé teszi.

Botos László / Székely Hírmondó

12 hozzászólás

  1. Kerecsensolyom

    Ezt Toducz nevezetu olvasot valami frusztralt nyugdijasnak gondolom akinek az egvilagon semmi dolga es egesz nap bujja a ciikeke hogy melyikhez tudna hozzaszolni. Soha meg egy ertelmes hozzaszolast nem olvastam tole.

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves Kerecsenysolyom, én se Öntől magyarul!

      Válasz
    • joe

      Kedves Kerecsensolyom ur! Ne kritizalja Toducz dakatart,mert neki nincs ideje ertelmes hozzaszolast irni semmihez,mert elvan foglalva az O harcaval .Ugyanis a demonokkal harcol akik gyotrik. Ezert neki mindenki ellenseg,a libsik es a misik,a kitantorgok meg a joek,a hisztisek s a tuzesek. A volt kommunistak,es az uj ,,oligarkak,, meg a tarkak!!!!. A fajok es a nemzetek,a szlovakok s a nemetek,de a franciak es a hollandok sem baratai,ellenben a volt letunt vezetok az almai. Csakis O lehet ,,okos,, mindenki masnak ,,kuss,,Csak O irhat tisztan,helyesen magyarul,mindenki mas csak (k)avarul. Vedi is a vedhetetlent vadul. Pedig Okeme is elmegy,dehat azon nem kesereg,hiszen O orokeletu,ezert mindenki neki megvetheto. Ezert kell neki engedni,mert ha nem akkor a szarvaval felokleli.( vagy legalabb remeli).

      Válasz
  2. marczy

    Azért amíg az Ady Endre Líceum áll, nem hiszem, hogy a teljes elrománodás fenyegetné.
    (Ennek kapcsán remélem, Corneliu Vadim Tudor ott rohad a pokol fenekén a román diákok magyarok elleni felbujtásáért. Döbbenet, hogy Magyarországtól keletre milyen könnyű már kicsi korban egymás ellen kijátszani a diákokat ostoba politikai célokért…)

    Válasz
  3. Tóducz

    Na egy mai erdélyi magyarnak csak ezt nem szabad csinálnia, mert akkor ő már megszűnt erdélyi magyarnak lenni. Ő bukaresti romák lett, aki a romák értékrendet tartja elsődlegesnek!

    Válasz
    • Deak Ferenc

      Egy mai erdelyi magyarnak szabad azt csinalnia ami ot boldogga teszi anelkul hogy masok velemenyere egy lyukas garast is kellene hogy adjon. Es csak ugy mellesleg: amiota az utobbi evekben az erdelyi magyar koz- (es sajnos mar ujabban a magan) elet is egyre inkabb a Magyarorszaginak egy korcsosult masolata nagyon sok erdelyi magyar inkabb azt valasztja hogy jobb magyarnak lenni egy idegen kozegbe ahol sokkal inkabb szemelyesebb es bensosegesebb erzes a magyarsagod, ahol neked szemelyesen sokkal fontosabb az ertekes es ertelmes magyar szo, irott vagy olvasott, mindegy, mint hogy Erdelybe elj es korul legy veve a sok oltardontogeto es jelszoskandalo politikai papagajjal. (igen, valahogy ez se sikerult, hogy egy nagyon nepszeru hozzaszolas legyen)

      Válasz
      • Tóducz

        Kedves haza bölcse, Jászi (Jakubovits) Oszkáros libero-marxista elméletével tessék felkeresni és megtisztelni a transindexet. Ezzel a névvel libero-bolsi troll lenni, halott- és névgyalázás!

        Válasz
        • Deak Ferenc

          Toducz, sajnos nem tudom ki az a Jaszi/Jakubovits Oszkar, de a hozzaszolasod nagyon jol igazolja amit irtam: ma Magyarorszagon es Erdelyben olyan hihetetlenul ketpolusu lett a kozelet hogy mar a mindennapokba is ott van, hogy ha nem vagy velunk akkor csakis ellenunk lehetsz, ha nem vagy Orbanos akkor Gyurcsanyos vagy, ha nem vagy melldongeto jelszoskandalo hazafi akkor csakis elkorcsosult liberalis lehetsz, ha nem vagy Gyurcsanyos akkor csakis Orbanos lehetsz, ha nem vagy protestalo-kiabalo liberalis akkor csak fajgyulolo naci lehetsz.

          Kepzeld el, vannak akik nem akarnak egyik se lenni. Nem akarjak sehova se odakotni magukat mert egyik tabortol se erzik hogy oket kepviselje, nem tetszik az orokos egymas tamadasa, ahol fontosabb az energiat arra elpazarolni hogy a masikat befeketitsuk mint hogy egyutt valamit csinaljunk, hogy mindenkinek legyen egy kicsivel jobb.

          Sajnos ezeknek az embereknek ma nincs egy eletkepes alternativajuk Erdelybe talan ezert is mondtak rengetegen hogy no, pa, s puszi.

          Válasz
          • Tóducz

            Drága haza bölcse, elég “megkapálatlan” középkorú tetszik lenni! Beírása szerint Ön a legrosszabbak közé tartozik, a nihilisták közé! Tegezze a dédanyját!

          • Deak Ferenc

            Toducz, sajnos o mar nem el. Megoltek denagyapammal egyutt az oroszok amikor betortek Erdelybe a masodik vilaghaboru utolso napjaiba mert tul oregek voltak es nem tudtak elszaladni a tobbiekkel ki az erdobe.

          • Tóducz

            Kedves haza bölcse, a szerencséjük, hogy ma már már nem élnek, mert ha élnének nagyon szégyellnék az Ön momentumos, nemzetellenes nihilizmusát!

          • Deak Ferenc

            Toducz, sajnos az en kicsi, limitalt, nihilista agyam soha nem ertette meg, hogy miert van az, ha az emberek kifogynak a logikus ervekbol amikor meg kellene vedeniuk a sajat nezopontjukat akkor ahelyett hogy elismernek hogy igen, van ezen a Foldon egy velemeny ami mas mint az enyem, (nem kell szeressem, es nem kell az enyem legyen, de elfogadom mert van) akkor miert kezdik el tenni az egyiket a kovetkezokbol:

            1. elkezdik sertegetni a masik felet. Ezzel legfeljebb csak a vitat zarjak le hamarabb es az on tarsasagat elkerulo szemelyek taborat novelik.

            2. hirtelen elkezdenek mindent jobban tudni. Mint peldaul hogy az en dedszuleim “szégyellnék az Ön momentumos, nemzetellenes nihilizmusát”. Toducz, semmit nem tud az en dedszuleimrol, automatikusan feltetelezte hogy ok is nemzetvedo magyar nacionalistak voltak, de peldaul lehettek volna szebeni szaszok akiknek a leanyuk egy brassoi romanhoz ment ferjhez, hogy az o leanyukat a kommunizmus kirakja egy magyar helysegbe ahol osszehazasodik egy magyar emberrel. Lehettek volna peldaul gyergyoi ormenyek is, esetleg kikeresztelkedett szatmari zsidok is …

            3. elkezdik keresni a nyelvtani hibakat a szovegbe. Halistennek on Toducz ur, on sokkal ertelmesebb ennel, tudja hogy az ember nem szandekosan ir nyelvtani hibakat es nem mindenkinek adatott meg egy magyar nyelvu billentyuzet.

            Kerem, ahelyett hogy kritizalna, teritene es minositene megfelelo es leellenorzott adatok hianyaban, talan probalja egy kicsit megerteni a masik, harmadik es negyedik felet is, meglepne hogy az elet nem mindig feher es fekete.

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük