Gyermekek játszanak a négyfalusi Zajzoni Rab István Líceum udvarán. Fotó: facebook / Zajzoni Rab István Líceum

Az anyanyelven való tanulás fontosságát, identitásmegőrző jellegét járta körül az a tusványosi panelbeszélgetés, amelyet a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) kezdeményezett Magyar gyermeket magyar iskolába! címmel. Ez a mottója egyébként az intézmény által indított erdélyi mintaprogramnak is, amely által több éve támogatják a szórványban élő magyar diákokat abban, hogy a magyar nyelvű továbbtanulást válasszák.

A Szász Jenő elnök által moderált beszélgetés meghívottai egyként vallották: a magyar nemzet részeként való megmaradásban kulcsfontosságú, hogy gyermekeinknek megteremtsük, megőrizzük és fejlesszük az anyanyelven zajló oktatás lehetőségét óvodától az akadémiáig.

A Székelyudvarhelyen működő mintaprojekt kapcsán elhangzott: egy gyermekre ötszázezer forintot fordítanak tíz oktatási hónap alatt, ebből egyebek mellett a bentlakás költségeit is fedezik. Négy év középiskolai oktatás 2 millió forint, ennyibe kerül, hogy megmentsünk egy 15 éves magyar gyermeket a magyarságnak – összegzett Szász Jenő.

Az a tény, hogy térképeken különböző színű vonalakat húzogattak 98 évvel ezelőtt, még nem változtatta meg a Kárpát-medencében élő magyarok azonosságát. Továbbra is meg kell őrizni mindazt, ami értékes, fontos, és odáig kell fejlesztenünk, hogy további nemzedékek ebből táplálkozni, fejlődni tudjanak. Ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele a magyar oktatás, minden szinten – szögezte le a beszélgetést indító Lőrinczi Zoltán, a budapesti kormányban a Kárpát-medence magyar oktatásának fejlesztéséért felelős helyettes államtitkár.

Kiemelte: magyar mivoltunk sohasem lehet alku tárgya, és azt sem engedhetjük meg, hogy mások efelett alkudjanak, kompromisszumokat ajánlgassanak. Jogunk van ahhoz, hogy magyarul tanuljunk, kötelességünk ezt a lehetőséget a magyar gyermekeknek megadni, még akkor is, ha ezt bizonyos többségek gátolják – hangsúlyozta. Úgy vélte, magyar nyelven tanulni messze nem elég a nemzeti önazonosságunk megőrzéséhez, megerősítését az oktatásban is meg kell valósítani, a tárgyi tudás mellett pedig tudatosítani kell azt is gyermekeinkben, hogy magyarnak lenni jó. Rámutatott, a többség nyelvén – románul, ukránul, szerbül, szlovákul – való tanulás nem jelenti feltétlenül azt, hogy a gyermek jobban érvényesül majd az életben.  „A magyar soha, sehol, semmikor nem kisebbség, a kisebbségnek az érzését – ha van – magunk mögé kell dobni. Lehetünk kevesebbek, de kisebbek biztos, soha senkinél nem voltunk” – szögezte le.

Egy megmentett iskola

Brassó megye éppen az NSKI programjának köszönhetően őrizte meg azt a státusát, hogy ma két magyar középiskolával büszkélkedhet – mutatott rá Székely Melinda. A négyfalusi Zajzoni Rab István Líceum igazgatója siralmasnak minősítette a lemorzsolódás arányát. Példaként hozta fel, az utóbbi négy évben 190 és 220 között alakult a nyolcadikos végzősök létszáma, idén tízen választottak magyar megyét továbbtanulásra, 47-en maradtak román tagozaton.

„Minden évben tízzel-tizenöttel nőtt ezeknek a diákoknak a száma, és ez tényleg azt bizonyítja, az asszimiláció rémisztő arányokat ölt. Nagyon sok a vegyes házasság, az ilyen házasságból érkező gyermek” – mutatott rá. Az NSKI programja révén olyan diákokat sikerült megszólítaniuk, akik magyarnak vallották magukat, de olyan szociális háttérrel rendelkeznek, amely megnehezítette számukra a magyar nyelven történő továbbtanulást.

Jelenleg 14 kedvezményezettje van a programnak, akik a négyfalusi iskolában tanulnak, bentlakási költségeiket fedezik, szociális ösztöndíjban, érdemösztöndíjban részesítették őket. A nyolcadikos és tizenkettedikes diákokat felkészítő programokra íratták be, a záróvizsgák eredményei alapján nem kevés sikerrel. Erre nagyon büszkék vagyunk – szögezte le az intézményvezető, aki elmondta, az érintetteken kívül további 65 diákot részesítettek valamilyen támogatásban.

Úgy vélte, fontos megszólítani azokat a tanulókat is, akik román tagozaton tanulnak, vegyes házasságból származnak vagy a román iskola magyar tagozatát választják az önálló magyar iskolák helyett.

„Kényes helyzet lesz, de nekifutunk” – mondta. Terveik közt szerepel az is, hogy rávilágítsanak a magyar nyelven történő oktatás előnyére, erősségére. Tapasztalata szerint ebben a 2., 4. és 6. osztályos felmérők eredményei nyújthatnak kiindulópontot. A hatodikosok nyelv és kommunikációból írt dolgozatainak értékelésekor azt észlelték, hogy a magyar iskolában tanuló magyar tanulók az angol kérdésekre – a román és a magyar mellett – jobban teljesítettek válaszaikkal. „Ha a magyar diáknak már két nyelv van birtokában, könnyebben boldogul egy következő idegen nyelv tanulásakor. Ez kis lépés, de úgy gondoljuk, ha így vázoljuk fel a vegyes házasságból érkező diákoknak a magyar oktatás előnyét, talán sikerülhet minél több diákot bekapcsolni a magyar nyelven történő oktatásba” – fejtette ki Székely Melinda.

Összehangolni a kezdeményezéseket

Egyre többen foglalkoznak a szór­vánnyal, és ez örvendetes, ám a különféle szervezeteknek össze kellene fogniuk, kezdeményezéseiket pedig egy közös programba kellene foglalni – vélekedett Benedek Zakariás. Az RMDSZ szórványképviselője leszögezte, a szórványmegyéket differenciáltan kell kezelni, de mindenhol az a cél, hogy helyben találják meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel a fiatalokat megtarthatják az adott településeken.

Kiemelte, a szülőknek elsődleges szempont, hogy gyermekeik a magyar iskola elvégzése után is tudjanak boldogulni.

A szórványtelepüléseken szervezett találkozók visszajelzései alapján elmondta: a szülők igényt tartanak a biztonságra is, amit a magyar iskolák megadnak, a korszerű, felszerelt intézményekre – mint elismerte, ezen a téren van még tennivaló –, a minőségi oktatás és a szakképzett tanerő mellett a hosszab­bított programra, azaz a délutáni oktatásra, ahol magyar pedagógusok foglalkoznak a magyar diákokkal.

A német nyelvű oktatás iránti igényre Szeben megyei példával hívta fel a figyelmet a képviselő. A térség ipari parkjaiba 90 százalékban német és osztrák cégek települtek, majd bekapcsolódtak a duális oktatásba is, ennek következtében nagyon sok román szülő a német oktatás felé irányította gyermekét, mert a későbbiekben megélhetését, munkahelyét is biztosítottnak látta.

Úgy ítélte meg, fontos lenne a vegyes házasságban élőket is megszólítani, hiszen a statisztikák azt mutatják, hasonló esetben a gyermekek általában nem magyar iskolában tanulnak.

Emellett ugyanakkor a szakoktatás régiónként történő fejlesztését tartja igen fontosnak. „Az, hogy magyarok vagyunk, sajnos csak akkor működik, ha tele a has. Ha nincs munkahely, ha a tömbmagyarságban vannak olyan települések, ahol minimálbért adnak ugyanazért a munkáért, amiért szórványban a háromszorosát fizetik, addig megmarad a tendencia, hogy Székelyföldről elmennek Brassóba, Szebenbe vagy éppen a fővárosba a szakmunkások” – fogalmazott Benedek Zakariás. Összegzésként egy gazdasági háttér kiépítésének szükségességéről szólt, amely által támogatható, megmenthető lenne a szórvány.

A legfőbb cél

A minőségi magyar tannyelvű oktatás feltételeinek megteremtése, megőrzése és javítása egyaránt fontos szórványban és tömbben – szögezte le Ferencz-Salamon Alpár. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöki tanácsosa kiemelte, szórványban elengedhetetlen minden egyes magyar helyszín megtartása, megerősítése. Úgy vélte, fontos összehangolni mindazon törekvéseket, amelyek egyrészt a végvár jellegű oktatási helyszíneket támogatja és védik, s amelyek a tömbmagyar oktatás minőségét is javítani tudják. A szülőföldön való boldogulás és ennek megerősítése mindannyiunk célja, bármilyen szervezetről, intézményről van szó, ám az itthon maradáshoz, az anyanyelven való boldoguláshoz lényeges tényező az állam hivatalos nyelvének ismerete – szögezte le.

Álláspontja szerint, ha a magyar tannyelvű iskolák nem tudják biztosítani a román nyelv hatékony oktatását és elsajátítását a magyar gyermekeknek, akkor egyrészt a diákok nem tanulnak meg románul, és igyekszenek valahogy mindig magyar vonalon tanulni. Másrészt váltás esetén román középiskolába, öt-nyolc osztályos tagozatra, román tannyelvű egyetemre mennek, esetleg nem itthon, hanem az anyaországban folytatják tanulmányaikat. Ez utóbbi már középiskolától tömbben is jelenség – mutatott rá a szakember. A magyar pedagógusképzés helyzetéről szólva kifejtette: dinamikája, alkalmazkodási lehetőségei messze lemaradnak a társadalom, a közoktatás, a munkaerőpiac által megfogalmazott elvárásoktól, ezért a helyzet stratégiai tervezést és mielőbbi beavatkozást igényel.

Mint fogalmazott, közös érdekünk, hogy a román közoktatási törvénykezésben ne csak adott legyen a magyar nyelven történő oktatás lehetősége, de ennek érvényt is tudjunk szerezni.

A korábban Hargita megye tanfelügyelőjeként, jelenleg pedig iskolaigazgatóként tevékenykedő Ferencz-Salamon Alpár a Szülőföldön magyarul program kapcsán néhány számadatot is ismertetett. A romániai magyar nyelvű oktatás és nevelés támogatását célzó programra a 2011–12-es tanévben 156 052 pályázat érkezett, míg a 2017–18-as tanévben 144 648, azaz hat év alatt 11 400-zal csökkent az igénylők száma. Székelyföldön 2011–12-ben 91 880, 2017–18-ban pedig 85 895 pályázatot jegyeztek, míg az összes többi megyében 64 ezerről 58 ezerre csökkent az igénylések száma – mutatott rá.

Demeter Virág Katalin / Háromszék

3 hozzászólás

  1. antal m.

    FELTÉTLEN MEGŐRIZNI IDENTITÁSUNKAT ÉS ANYANYELVÜNKET!

  2. Mikulás

    Nagy örömmel látom hogy CéZé, vagyis Dr. Lőrinczi Zoltán a helyettes államtitkár. Én őt nagyon bátor és erős magyar hazafinak ismertem meg 1989-1990 embert próbáló napjaiban, Marosvásárhelyen.

    Amit itt mond, minden magyar vésse jól az eszébe – idézem:
    „A magyar soha, sehol, semmikor nem kisebbség, a kisebbségnek az érzését – ha van – magunk mögé kell dobni. Lehetünk kevesebbek, de kisebbek biztos, soha senkinél nem voltunk”

    Nekem Amerikáig kellett mennem, hogy megtanuljam ezt az igazságot.

  3. Tóducz

    Magától értetődő! Csak azért írtam egy tőmondatot a dologról, hogy ne sértsek meg senkit, az itthoni és a tengerentúli tolakodó magyarok közül.