Fotó: en.mehrnews.com

Ha nem volnék keresztény is azzá válnék, mert egyike azoknak a kevés számú vallásoknak, melyek szeretetre és egymás megbecsülésére tanítanak.

Hogy csak két keresztény törvényre hivatkozzak:

– „Ne ölj!” – a tízparancsolat egyike.

– „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” – Krisztus urunk második törvénye.

Azt hiszem nem csak én, hanem az emberiség nagy többsége is így van ezzel, mivel az Úristen saját képmására teremtett bennünket. Szeretetre, egymás megbecsülésére és mert jobban szeretjük a békét, mint a békétlenséget!

Az igaz, hogy durván kétezer évvel ezelőtt a rómaiak is öltek imádkozó keresztényeket, de később vallásukat államvallássá ismerték el, és így lett Európából keresztény földrész. Csakhogy az ezer és néhány száz éves régiséggel bír és az óta a világ civilizálódott, humanizálódott. De nem eleget.

Ausztráliában egy mecsetben lövöldözött automata fegyverrel egy őrült, aki nem volt iszlám vallású, de szerintem keresztény sem lehetett. Megölt ötven imádkozó embert meg sem gondolván, hogy ezzel olajat önt az amúgy is dúló vallásháború tüzére!

Srí Lankában a napokban történt értelmetlen gyilkosságsorozat is erre enged következtetni. De vajon milyen gyilkosságnak van értelme, ha csak nem önvédelemből történik az? Ennek az emberi mivoltából kivetkezett sátáni cselekedetnek háromszáznál több halálos áldozatáról tudunk és ötszáz sebesültről!

Ezek közül négy keresztény templomban, de más nagy forgalmú helyeken is félelmetes időpontossággal, kevés eltéréssel robbantak a pokolgépek!

Csak ezt a két esetet említem, de számtalan ilyen van manapság, melyekből leszűrhetjük a szomorú valóságot, miszerint nemhogy fejlődött volna a világ, de ugyanott tart az egymáshoz való viszonyulásunkban, mint ezer évekkel előtte! Hogy már nemcsak erőszakos embereket ölnek, hanem szelídlelkű, imádkozó embereket is!

Gyerekek voltak közöttük, nők és ártatlan, fegyvertelen, istenfélő emberek, akik Krisztus kínszenvedéséről és feltámadásáról emlékeztek meg mielőtt a vérfürdő áldozatai lettek! És egyetlen bűnük, hogy keresztények voltak! Miért hal meg annyi keresztény szerte a nagyvilágban? Nem lehet az, hogy saját halálunk okáért részben mi vagyunk a felelősek?

Az elmúlt években történt, hogy az észak-afrikai menekültek a tengeren hánykódtak lélekvesztőjükben Európa, az ígéret földje fele. Voltak közöttük afrikai keresztények is, akiket az iszlám vallásúak a tengerbe dobáltak! Miután megmentették őket az európai „hitetlenek”, emberi módon ellátták, tán még ma is élvezik a keresztény Európa vendégszeretetét mondták, hogy „a vízbedobált testvéreink sem vesztek kárba, hiszen a halak eledeléül szolgáltak!”

Nemrég derült ki az is, hogy névnélküli bankkártyákat osztogatnak az Európába érkezett idegeneknek és vannak közöttük tömeggyilkosok, terroristák, akik a mi pénzünkből vásárolhatnak tömegpusztító fegyvereket! Ők azt mondják, hogy Allahtól kapják, ezt inkább el lehet hinni, de Allah nem mondja, hogy öld meg az ártatlant! Egy Isten sem mondhatja azt, hogy gyilkolj az én nevemben, az erőszak nem fér össze az istenséggel!

Mi megfizessük és pátyolgatjuk saját gyilkosainkat, mert Európát a kiforgatott és eltúlzott liberális eszmék vezetik és ezek is okozhatják a vesztét. Megszüntettük a halálbüntetést, mert az nem humánus. Ezért az ellenségeink megölhetnek közülünk akár ezer ártatlant is, de mi nem szabad halálra ítéljük őket! A végén addig próbáljuk „a jóval legyőzni a rosszat”, amíg annyira megfogyatkozunk, hogy már nem fogunk erőt képviselni ellenük és akkor rabszolgák leszünk!

Ezt a mi keresztény Istenünk sem akarhatja, mivel a megbocsájtást és a szeretetet kéri ugyan tőlünk, de nem mondja azt, hogy ne védd meg magad!

Krisztus urunk is azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Csakhogy, aki életedre tör és családod életére, az már nem felebarát, hanem ellenség és az ilyenre a törvény nem vonatkozhat, mert ellentmondana önmagának!

Kedves hölgyek és urak, én azt mondom, hogy Európa jövőjét, mi a szavazatunkkal tudjuk befolyásolni a májusi választáson! És a Jóisten is csak akkor fog segíteni rajtunk, ha mi magunk is megmozdulunk!

Sebők Mihály