Farkas Árpád / Fotó: Facebook

Az elismerés nagyon megtisztelő, de nem a díjakat szem előtt tartva dolgoztam, korábban utasítottam vissza magas magyar állami kitüntetést. Erről Farkas Árpád erdélyi író, költő, műfordító beszélt az MTI-nek abból az alkalomból, hogy csütörtökön a nemzeti ünnep alkalmából Kossuth-díjat vehetett át a Parlamentben.

Az indoklás szerint a Babérkoszorú és József Attila-díjas Farkas Árpád az egyetemes magyar irodalmat autentikus erdélyi színezettel gazdagító, örökérvényű témákkal foglalkozó költői életműve elismeréseként kapta meg a Kossuth-díjat.

“Erdélyiként annyiban vagyunk mások, hogy gondjaink valamelyest speciálisabbak a világ más részén élőknél. Az egyetemes magyar irodalmon nőttünk fel, amely pont annyira szólított meg bennünket, mint amennyire mi meg akarjuk szólítani a környezetünket. Az erdélyi magyar irodalmon Magyarország, illetve az egész európai és kortárs irodalom minden gondja átfolyik” – mondta Farkas Árpád.

Pályája viszonylag fiatalon indult, első verseskötete, a Másnapos ének 1968-ban jelent meg, és az úgynevezett emberarcú szocializmusból történt kijózanodást tükrözte.

“Közvetlen mesteremnek Kányádi Sándort és Nagy Lászlót tekintem, szerkesztőként Ilia Mihályt, indulásomhoz a pályán sok köze volt Lászlóffy Aladárnak. Az ő nemzedéke volt az, amelyik az erdélyi irodalomban az ötvenes évek dogmatikus és nevetséges időszaka után fordított egyet a versbeszéden. A mi nemzedékünk már azt mondta: amíg a verslábakat mossák, addig radikálisan mást kell képviselni” – idézte fel a költő.

Mint fogalmazott, második kötetével, az 1971-ben kiadott Jegenyekörrel találta meg saját hangját; a Kolozsváron megjelent, két kiadást is megért könyv szokatlanul magas, nyolcezer példányban kelt el. “Ez már komorabb és lázadásos szimbólumokkal terhesebb korszak volt, amikor a sötétben élő emberek félszavakból is értették egymást.

Később még inkább bekomorult költői világom, az anyaországi szellemi élettel majdnem szimultán jött az érzet, hogy elveszett a gulyásszocializmust főző kondér, igaz, később a véres forradalmat is ellopták egy fél év alatt”.

Díszőrök vonulnak be a történelmi zászlókkal a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján a Parlament kupolacsarnokában 2018. március 15-én. Jobbról az első sorban Áder János köztársasági elnök (b), Orbán Viktor miniszterelnök (b2) és Kövér László, az Országgyűlés elnöke (b3). MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Kitért arra, hogy a kiábrándulással a poézis korábbi hitele is elillant, a kilencvenes évektől úgy érezte, nincs tétje a versírásnak, ezért éveken át inkább ismét újságszerkesztéssel foglalkozott (a hatvanas évek végétől már dolgozott különböző romániai magyar lapoknál). 1990-től a Látó című marosvásárhelyi irodalmi lap szerkesztője volt, majd 1992-től 2010-ig a Háromszék című független sepsiszentgyörgyi napilap főszerkesztője.

“Pályám elején rengeteget jártunk az emberek között, közel voltunk a valósághoz, mélyebben megismertük a körülöttünk lévő világot. Később, a kilencvenes évektől olyan kérdésekbe tudtunk belemélyedni, mint a nemzetiségi gondok, ami egyfajta misszionáriusi újságírói feladat volt” – idézte fel Farkas Árpád.

Áder János köztársasági elnök beszédet mond a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján a Parlament kupolacsarnokában 2018. március 15-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Tavaly válogatás jelent meg legszebb verseiből Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész válogatásában.

“Az ember az elmúlásból tekint vissza. Végigfutva a tartalomjegyzéken azt tapasztaltam, hogy egy-két kivétellel mindegyik úgy vállalható, mintha ma írtam volna. Nem írtam nagyon sok verset, Kányádi Sándor annak idején viccesen meg is jegyezte, hogy csak a válogatott verseimet akarom írni. Indulataimat, odafigyelésemet a világra inkább kispublicisztikában, kisesszében vezettem le. Mindig az volt az érzésem, hogy nem az örökkévalóságnak írok, de nem is a mindennapoknak, verseim nagy részét ezért nem is datáltam. A kivételt a romániai fordulat idején született verseim jelentik” – fejtette ki Farkas Árpád.

MTI

2 hozzászólás

  1. Mikulás

    Az én felmenőimet is hamar kijozanitottak a szocializmusbol. Előbb beinvitaltak őket a kommunista pártba, mivelhogy tehetséges jó munkások voltak, édesanyámat még Bukarestbe is akarták küldeni egyetemre, hogy azután visszajove a gyári vezetőség tagja lehessen. De néhány hónap után valaki feljelentést tett, hogy hát nem elég jó kommunisták, mert minden vasárnap templomba mennek. Akkor a párttagok plenáris ülése előtt megfeddtek őket a gyárban, és 6 hónapra felfüggesztették őket a pártból. Hat hónap múltával viszont behívták őket az irodába, hogy tulajdonképpen visszaveszik őket a kommunista pártba, az se baj ha templomba járnak, csak legyenek diszkrétek és ne nyilvánosan csinálják a templomba járást. Na erre az enyeim megköszönték a pártnak a szíves erőfeszítést, hogy lám hat hónap felfüggesztés után most csendben sutyiban visszavennek őket, de mondták, köszönik szépen, ők már nem akarnak visszajönni a pártba. Mert ők ugyanolyan vallásosak mint azelőtt, a templomba járást illetően pedig sem titkolózni, sem bujkálni nem fognak soha. Szóval így ért véget az én családom párt tagsága és szakmai karriere párt vonalon. Azóta megtértek felmenőim a mennyei hazába, hogy megkapják a jó Istentől hűséguk jól megérdemelt jutalmát, nem úgy mint ahogy a kommunista párt adja és visszaveszi, hanem úgy ahogy a mindenség teremtő Úristene adja örökre és visszavonhatatlanul.

    Válasz
  2. Tóducz

    Na, megdőlt a fáma, miszerint a jegenyék nem nőnek az égig.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük