Marosvásárhelyi utcanévtáblák - Jogerőssé vált az ítélet: hatálytalanok a kétnyelvű táblákra vonatkozó önkormányzati határozatok

Fotó: blog.activewatch.ro

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal elmulasztotta a fellebbezést, így jogerőssé váltak a kétnyelvű marosvásárhelyi utcanévtáblákra vonatkozó önkormányzati határozatokat érvénytelenítő első fokú bírósági ítéletek – írta keddi számában a Krónika erdélyi magyar napilap.

A marosvásárhelyi önkormányzati testület 2017. októberében két határozatot fogadott el a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. A Szabad Emberek Pártja (POL) által benyújtott tervezet az utcanevek magyar fordításának a kihelyezését írta elő, az RMDSZ által kezdeményezett tervezet pedig az utcanévbe emelte be a magyar elnevezést is.

Utóbbi azt jelentette, hogy például a Tineretului (Ifjúság) utcának nemcsak az utcanévtáblákra kellett volna kiírni a fordítását, hanem az utca nevét kellett volna megváltoztatni Tineretului – Ifjúság utcára. Mindkét politikai alakulat megszavazta a másik kezdeményezését is, így az önkormányzati testület mindkét javaslatot elfogadta. Mindkét határozatjavaslatot korábban negatívan véleményezte Dianora Monica Catana, a város jegyzője.

A határozatok azonban nem léptek érvénybe, mert mindkettőt megtámadta a közigazgatási bíróságon Lucian Goga, Maros megye azóta leváltott prefektusa. Kali István az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének az ügyvezető elnöke a Krónikának elmondta: a per a jegyző mulasztása miatt bukott el. Dianora Monica Catana ugyanis nem járult hozzá ahhoz, hogy a polgármesteri hivatal igénybe vegye a hasonló perekre szakosodott Mikó Imre Jogvédelmi szolgálat ingyenesen felajánlott jogi képviseletét, a városháza jogi osztálya pedig nem képviselte érdemben az ügyet, és nem is fellebbezett a határozatokat érvénytelenítő első fokú ítéletek ellen.

Kali István szerint a történtek jól példázzák, hogy miként “fektetik” a magyar ügyeket a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban. A politikus hozzátette: elvárják a jegyzőtől, hogy benyújtsa lemondását, és azt is tervezik, hogy pert indítanak ellene.

Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Ez a törvény csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik. Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett – szükség esetén – a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar “utca” szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.

A székelyföldi város magyar lakosságának általános felháborodását váltotta ki 2015 márciusában a polgármesternek alárendelt helyi rendőrség azzal, hogy tetemes bírságot rótt ki a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) önkénteseire, akik megelégelvén a kétnyelvű táblák hiányát, maguk kezdtek kétnyelvű utcanévtáblákat kihelyezni. Később a bírságokat érvénytelenítette a bíróság. Marosvásárhelyen az 1990-es etnikai konfliktusok által gerjesztett kivándorlási hullám nyomán került kisebbségbe a magyarság, amely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 45 százalékát tette ki.

MTI

7 hozzászólás

  1. marczy

    … és ez a két dolog együtt a megmaradt németség igen gyors asszimilációjához vezetett: sokan német származásuk ellenére is csak magyarul tudnak, németül legfeljebb idegen nyelvként, az autentikus sváb dialektust meg már csak néhány idős ember beszéli.

    Válasz
  2. marczy

    A hagyományos, történelmi magyar utcanevek nem azonosak a mai román elnevezések fordításával.
    Magyarországi német viszonylatban most már ezek használatára is van példa, ami az elmúlt 5-6 évben változott meg pozitív irányba. Solymáron a hivatalos magyar utcanevek alatt irodalmi németül és a helyi sváb dialektusban olvashatók a történelmi német utcanevek.
    Pl.:
    JÓZSEF ATTILA UTCA
    Pfarrergasse – Pfoarakoosn

    (magyarul Pap utca lenne)
    Sorolhatnám.

    Ja, hogy Romániában ehhez túl sok a magyar? (Sajnos igen, míg Magyarországon a kitelepítést követően, a Rákosi-rendszer ötvenes éveiben svábul még levegőt venni sem volt szabad, nemhogy beszélni.)

    Válasz
    • Nyilas

      Kedves marczy.
      Két dolog lehetséges, a beírását olvasva. Ön vagy nem élt még az 50-se években, és mint ahogy jellemző azokra, akik az olvasottak alapján ismerik amiről véleményt írnak, vagy nem Magyarországon élt
      Svábok lakta vidéken élve, a szomszéd falu a kitelepítések idejéig 100%-ban sváb falu volt, higgye el nekem, hogy németül beszéltek még a Rákosi rendszerben is. Annál is inkább, mert az előző rendszer “erőszakos elmagyarosítása “ellenére, nagyon sokan nem is tudtak magyarul. 7-8 éves kisgyerekként a barátom nagyanyjának a szülők fordították németre a gyerek szavait, aki viszont magyar többségű faluban nem volt hajlandó németül megszólalni, pedig otthon mindenki svábul beszélt
      Csak ez a generáció, amely a lehetőségei mellett otthon nem volt hajlandó németül megszólalni, most azzal próbálja mentegetni a menthetetlent, hogy tilos volt. Nem volt tilos marczy. Csak gyerekként, magyar közegben szégyellték a másságukat.
      Ugyanezért románosodnak el az erdélyi magyar gyerekek is.

      Válasz
      • Ginko

        Nyilas !

        Ez úgy igaz, ahogy írta.

        Válasz
      • Tóducz

        Kedves Nyilas, megfelelési kényszerből igyekeztek magyarabbak lenni a magyaroknál. Én például magyar elemibe jártam, majd romák középiskolába és végül magyar tannyelvű egyetemre, s lám milyen jó “megfelelési kényszeres” romák lettem.

        Válasz
        • Nyilas

          Lehet Tóducz úr. Ön jobban ismeri magát mint én önt. Azt viszont tudom, hogy 2004-ben több magyar tánccsoporttal kerültem kapcsolatban Marosvásárhely környékén, többel éveken keresztül tartottam a kapcsolatot. A face jóvoltából azóta is figyelemmel követem őket. Vegyes lakosságú kisváros, vagy 30 fős magyar tánccsoport. Magyar fiú román feleség, magyar lány román férj. A facebukon magyar nevűek gratulálnak románul a magyar fiúnak névnapján, születésnapján, házassága, vagy nyaralása alkalmából.
          Aztán Tudja van még egy kis különbség a magyarországi svábok, meg az erdélyi magyarok között, a svábok Magyarországra a jobb megélhetés, a nekik nyújtott kedvezmények, birtok, adókedvezmény stb, költöztek át különböző német területekről, az erdélyi magyarságot meg megkérdezése nélkül ajándékozták oda Romániának, birtokával gazdaságával és minden javaival olyanok, akiknek semmi jogalapjuk nem volt arra..
          És a magyarországi németek a szocializmus rájuk kényszerítéséig megtartották, nyelvüket. német önazonosságukat olyannyira, hogy amikor háborúba kellett menni, akár az életüket is áldozva, akkor nem magyar, hanem német katonaként tették azt. Az erdélyi magyarság pedig, tisztelet az egyre kevesebb kivételnek, 100 év alatt úgy fogyott el, hogy Lakatosuként, Farkasként Cionkaként jobban gyűlöli a magyart, mint az eredeti román.
          Mi Tóducz úr, én is ön is, lassan kihalunk, mint ahogy kihaltak már majd mindazok, akiken keresztül én az erdélyi magyarságot megismertem, akik még tudták hogy miért magyarok. Már azok gyerekei is, említettem már az én fiatalkori barátnőmet aki azt mondta, a 90-es évek közepén, amikor már anyagilag a jobb körülmények között élők közé került, hogy ” ‘tudomásul kell venni nektek ott Magyarországon, hogy mi itt már jobban tartozunk a románokhoz mint hozzátok, hisz évszázadok óta élünk itt mellettük. ”
          Érzi az anakronizmust ugye Tóducz úr.
          Pedig ő sem a nyolc elemis réteghez tartozott.
          Az én táncos gyerekeim, vegyes családban, már egy sem fog magyar gyermeket nevelni.
          Nem vádolok, csak szomorú vagyok.

          Válasz
  3. Tóducz

    Nagyon “európaiak” a ránk telepedett romákok! Nem tudják letagadni eredetüket, igazolják azt nap mint nap!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük