Marosvásárhelyi helyzet . Fotó: hirado.hu

A romániai legfelsőbb bíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) 2014 júliusában hozott határozatát, amelyben a testület diszkriminációnak ítélte a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák hiányát, és azt javasolta a város polgármesteri hivatalának, hogy fél éven belül helyezzen ki kétnyelvű utcanévtáblákat.

A polgármesteri hivatalt a magyar közösség nyelvi jogaiért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) panaszolta be a diszkriminációellenes tanácsnál. A polgármesteri hivatal mind a Cemót, mind a CNCD-t perbe hívta az elmarasztaló határozat megsemmisítését kérve.

Az első fokon eljáró marosvásárhelyi táblabíróság 2015 februárjában a polgármesteri hivatal javára döntött, a másodfokon eljáró legfelsőbb bíróság pedig megerősítette az alapfokon hozott határozatot. A kedden kimondott jogerős ítélet kivonatát szerdán tette közzé honlapján a legfelsőbb bíróság.

A bíróság a CNCD kérésére elhalasztotta az eredetileg november 7-re kitűzött ítélethirdetést, hogy közben a hasonló nagyváradi ügyben kimondott és az ottani városházát kétnyelvű feliratozásra kötelező jogerős ítéletet tanulmányozhassa.

A diszkriminációellenes eljárás és a per során a Cemo és a CNCD a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekre, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezményre, a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájára és a román-magyar alapszerződésre hivatkozott, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a bíróságok viszont a román közigazgatási törvényt tekintették irányadónak.

Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik.

Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett – szükség esetén – a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar “utca” szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.

A székelyföldi város magyar lakosságának általános felháborodását váltotta ki 2015 márciusában a polgármesternek alárendelt helyi rendőrség azzal, hogy tetemes bírságot rótt ki a Cemo önkénteseire, akik megelégelvén a kétnyelvű táblát hiányát, maguk kezdtek kétnyelvű utcanévtáblákat kitűzni. Később a bírságokat érvénytelenítette a bíróság.
Marosvásárhelyen a kivándorlási hullámot kiváltó 1990-es etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság, mely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki.

Gazda Árpád / MTI

3 hozzászólás

  1. Europai.

    Akkor a két “ősi” nyelvet,a dákot meg a rómait sem kellene használni,csak az egyiket.

    Válasz
  2. Rozsnyai László

    Akkor mi?!…

    Válasz
  3. Névtelen

    Mar nem lehet szekelyfoldi varosnak mondani es mi tobb a vasarhelyi magyarok meg csak nem is beszelnek szekelyesen nemhogy szekelyul.Mar egy roman tobbsegu varos es ahogy Zsoldos Janos hozzaszolasabol idezem,,tegyuk kozze az ejjel nappal betelepitettek szamat es azutan beszeljunk”vajon milyen aranyt hoz ki.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.