Hunyadi Mátyás születésének 575. és királlyá választásának 560. évfordulójára emlékeztek a Bákó megyei Magyarfaluban. Ezzel a rendezvénnyel kapcsolódott a csángó település a Mátyás király-emlékévhez, amelyet a Nemzetpolitikai Államtitkárság 2018-ra hirdetett meg. Ebből az alkalomból domborművet avattak a magyar iskola előterében, amelyet Hunyadi László szobrászművész készített és Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója adományozott a községnek.

A művet Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviselője, Kőrösi Viktor Dávid konzul leplezte le, aki ünnepi beszédében kiemelte a király főbb erényeit és ezeknek fontosságát mindennapjainkban.

Kőrösi Viktor Dávid konzul

Ezen a napon a közösség egy másik nagy magyarra is emlékezett, Mikecs Lászlóra, aki 100 éve született és munkásságával fontos kutatási anyagot jelentetett meg a moldvai magyarságról Csángók című könyvében. A tanár, történész, néprajzkutató, nyelvészről egy nagyméretű képkeretbe foglalt fényképet és leírást helyeztek el. Mindezeket az eseményre meghívott Berszán Lajos kanonok szentelte fel és mondott imát.

 

A rendezvényen Halász Péter néprajzkutató tartott előadást „Mátyás király Moldvában”, illetve „Mikecs László munkássága” címmel. A program a magyarfalusi „Kerek alma falapi” együttes előadásával folytatódott helyi dalokkal és táncokkal. Az együttes büszkén mutatta be a Csoóri Sándor program támogatásával felújított népviseleti ruhatárát. Vendég előadóként Hodorog András klézsei furulyás, a Népművészet Mestere balladákat adott elő kavalon.

Halász Péter

Kóka Rozália Magyar Örökség-díjas mesemondó Mátyás király meséket, mondákat és más moldvai gyűjtéseket adott elő.  Kiemelte, hogy Magyarfalu kapcsolatai visszanyúlnak 1969-ig, amikor a legtöbb történetet gyűjtötte az Egy asszon két vétkecskéje című könyvéhez, melynek adatközlője Bogdán Gatu Klára volt.

Meglepetés vendégként Mirk Szidónia-Kata, a Moldvai Magyarság felelős szerkesztője Csíkszeredából tartott rövid bemutatót a havilap jelenlegi helyzetéről. Előadása végén pár újságot osztott szét a magával hozott példányokból.

Mirk Szidónia Kata

A gyermekeknek nagy örömet okozott a „Mátyás király aranyszőrű báránya” című bábelőadás, melyet Páll Ibolya hozott el a Gyergyói-medencéből. Izgalmas mesét láthattak az igazságról és hazugságról, melyet az előadó élőzenével kísért. Az előadás a Mátyás király Emlékévet lebonyolító Magyarság Háza jóvoltából kerülhetett Magyarfaluba.

Bábelőadás Magyarfaluban

Az ünnepnap talán legfontosabb mozzanata az volt, hogy az egyház elöljárói aznapra engedélyt adtak egy magyar nyelvű mise megtartására, melyen a vendégek mellett a magyarfalusiak is részt vettek szép számban.

Berszán Lajos atya prédikációjában, amelyben saját élményeit elevenítette fel, kitért az anyanyelven való misézés örömeire. A magyarfalusi gyermek és felnőtt kórus szépen csengő helyi nyelvjárásban énekelte a Szent István és Mária tiszteletére szóló templomi énekeket.

Az eseményen a helyi érdeklődők mellett részt vettek érdeklődők Vizántáról, Klézséről, Forrófalváról, Gyimesközéplokról és Marosvásárhelyről is. Civil szervezetek is képviseltették magukat, úgy mint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, a Forrófalvi Főnix Kulturális Egyesület, vagy a Magyarországról érkezett Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, amelynek tagjai a szervezés legnagyobb részét vállalták, valamint a Magyar Népfőiskola Collegium, a Szent Lámpások Program és a Csángó Szeretetszolgálat.

 

A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap támogatta, a megvalósításban a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program magyarfalusi oktatói – Kiss Annamária, Bogdán Gatu Klára és Kiss Csaba – segédkeztek.

Cs. Bogdán Tibor 

 

Mátyás király Moldvában

Ötszázötvenegy esztendeje történt, hogy Mátyás királyunk 1467 novemberében megtorló, vagy talán inkább „rendreutasító” hadjáratot vezetett a moldvai fejedelem, Ştefan cel Mare ellen, akit a moldvai csángómagyarok Nagy Estányként emlegetnek. Erre a hadjáratra azért került sor, mert a magyar királyt fölháborította, hogy a moldvai vajda, akit apja, Hunyadi János és maga is többször megsegített a török elleni védekező harcai során, támogatta a magyar király erdélyi ellenzékét. Mátyás nem sokat késlekedett, 1467 őszén hadai élén megjelent Kolozsvár közelében, szétverte a gyülevész sereget, számos erdélyi nemest megfosztott birtokától, hogy azokkal híveit jutalmazza.

Mikor kiderült, hogy az összeesküvésben a moldvai vajda keze is benne volt, Mátyás haragjában azonnal elindult Stefán megbüntetésére, mégpedig hadviselésre igencsak alkalmatlan időben. November végén indult a gyimesi és az ojtozi szoroson át Moldvába. A vajda bevágatta a szorosokat, kidöntette az erdőt, hogy feltartóztassa Mátyás seregét, ő azonban felgyújtatta a torlaszokat, így nyitott magának utat. „Vad és gyönyörű látvány volt a hatalmas tűz – írta később a regényírói fantázia –, az erdő idei harasztja úgy fogta a lángot, mint az olaj. Az első lovak térdig gázoltak a nyirkos pernyében, jobbról és balról már távol recsegett és lángolt az erdőtűz.”

November 19-én Mátyás bevette Tatros és Bákó városát. November 29-én fölégette Románvásárt – itt István béketárgyalást ajánlott, de kiderült, hogy csak az időt akarta húzni –, majd Moldva akkori fővárosa, Szucsáva felé fordult, s útközben feldúlta Németvárat. Ez a kitérő mutatja a hadjárat bűntető jellegét, Mátyás ugyanis módszeresen pusztította Moldva harcászati, gazdasági szempontból fontos vidékeit. Nagy István eddig nem állt csatát, igyekezett ellenfelét fárasztani, aki veszedelmesen közeledett Szucsávához. December 14-én Moldvabányán szállt meg, a Moldvai Fejedelemség első fővárosában. Itt István ismét tárgyalást ajánlott, de még az éjjel rátört azt alvó magyar seregre. A vajda emberei három oldalról támadtak, a várost felgyújtották, s az őrséget áttörve a piacig nyomultak. Itt tört ki az elkeseredett kézitusa, amiben maga Mátyás is súlyos sebet kapott, azonban erőt vett magán, és sebesülését eltitkolva visszaszorította a moldvaiakat. Nehéz sebével azonban nem volt kedve folytatni a harcot. Sportnyelven szólva döntetlennek mondhatjuk tehát a moldvabányai összecsapást, amit magyar és román a történészek természetesen eltérően értékeltek. Egy józan történelemtudós joggal állapította meg, hogy ez volt „Mátyás ragyogó katonai pályafutásának legválságosabb, kevés híján szerencsétlenül végződő ütközete”.

A moldvabányai csatának mindkét részről nagy veszteségei voltak, s a győzelmet mindkét fél magának tulajdonította. De nem is az a fontos, hogy mi történt azon a szörnyű éjszakán, hanem hogy miként alakult a továbbiakban Mátyás és István, azaz Magyarország és Moldva viszonya. Sebesülése után Mátyás Brassóba ment, hogy „a hű várost jelenlétével megjutalmazza”, s adománylevelek sorát diktálta a harcokban kitűnt hívei javára. Aztán sietett Budára, mert már javában állt a cseh–osztrák háború, s a német-római császárság kérdéseivel kellett foglalkoznia. István sem tétlenkedett, levelet írt Kázmér lengyel királynak, s abban magát nyilvánította moldvabányai győztesnek. Levelében Mátyás három sebéről ír, s hogy azt sem tudja, élve maradt-e; kiemeli saját szerepét az estétől hajnalig tartó harcban, továbbá kéri a lengyel király segítségét arra az esetre, ha Mátyás visszatérne Moldvába. Mátyás pedig a Moldvabányán zsákmányolt hadizászlókat a budai Nagyboldogasszony templom oltára elé helyeztette, Janus Pannonius pedig dicsőítő költeményben magasztalta a királyt.

Moldva többé nem jelentett veszélyt Mátyás számára, nyugati hadakozásai során innen nem kellett hátbatámadástól tartania. Hamarosan ki is békült Istvánnal, aki 1468. július 28-án Szucsávában hűségnyilatkozatot tett Mátyás mellett. A lengyel rendek tiltakoztak Mátyás büntetőhadjárata ellen, de Mátyás közölte, hogy ez a terület mindenkor Magyarországhoz tartozott, apja, Hunyadi János is vajdákat nevezett ki oda, noha nem is király volt, csak kormányzó. De még hat esztendőt kellett várnia, amíg 1474. július 12-én, Jászvásáron István nyilatkozatot adott ki, amely szerint elődei a magyar királyoknak és a Szentkoronának örök hűséggel tartoznak, s bár közte és a király között voltak ellentétek, most ismét kegyelmébe fogadta, s elődei mintájára ő is hűséget ígért. Mátyás tehát joggal tekintette Istvánt alattvalójának és segítette törökellenes harcában. Erre a szövetségre a vajdának nagy szüksége is volt, mert 1476-ben a török Moldva ellen készült. István nagy diplomáciai akcióba kezdett, biztatást kapott is sokfelől, de tényleges segítséget csak Mátyástól. A szultán százezres sereggel 1476. július végén ért Moldvába, kelet felől a tatárok is betörtek, de azokat kiverték. A törökkel szemben a vajda ismét a fárasztás taktikáját alkalmazta, de a szultán határozottan és egyenesen Szucsáva felé tartott, a bojárokat bujtogatta, s Laiotă személyében trónkövetelőt is hozott magával a Havasalföldről.

István súlyos helyzetben volt. Mátyás 1476 júliusában Báthori Istvánnal Erdélyen át sereget küldött hozzá, de a vajda Mátyás segítségét be nem várva harcba bocsátkozott, s a törökök meg is verték. A szultán ezután megfélemlítési céllal Basarab Laiotă-t küldte dúlni Erdélybe, de Báthori eléje ment Bereckbe, és a trónkövetelőt visszaűzte a Havasalföldre. A szultán, aki időközben eredménytelenül ostromolta Németkő és Szucsáva várát, hírül véve Báthory seregének közeledtét „fegyvertől, éhségtől, járványtól tizedelt seregével” elhagyta Moldvát.

De Mátyásnak továbbra is szüksége volt arra, hogy Moldva felől biztosítva legyen. Nem véletlen tehát, hogy 1489 júniusában István vajda fiának, Sándornak a lakodalmán Mátyás „rendezte a vendégséget”, vagyis násznagyi szerepet vállalt. Nemsokára bekövetkezett halála után azonban a moldvai vajda is másfelé kezdett tekintgetni. Nagy reneszánsz uralkodónk halálával ugyanis a középkori Magyar Birodalom elindult az összeomlás felé vezető úton, ami a rátámaszkodó kis  hűbéres országok bukását is jelentette.

Mátyás trónra lépésének 560. évfordulója alkalmából összeállította a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület

 

Mikecs László és a moldvai magyarok

A több mint száz esztendeje született Mikecs László történész, néprajzkutató és nyelvész volt, de a tudományos élet elsősorban, mint a Kárpátokon túli csángómagyarok egyik legavatottabb kutatóját tartja számon. Bihar megyében, Diószegen született,1917. szeptember 27-én. A Nagy Háborút követően Magyarországra került, Aszódon érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakára, fél év múlva az Eötvös-Kollégiumba is fölvették, ahol a diákok képzéshez hozzátartoztak a külföldi tanulmányutak, Saját költségén Ausztriában, Romániában, ösztöndíjjal Németországban képezte magát. Moldvában részt vett egy Gusti-féle szociológiai táborban, mert – mint írja –: „Erdély magyarsága nem érthető meg az ott lakó más népek ismerete nélkül”. 1940-ben kinevezték a kolozsvári gyakorló gimnáziumba, s tanári munkája mellett írta tudományos műveit: Csángók, A Kárpátokon túli magyarság, A moldvai katolikusok 1646-47. évi összeírása. 1944 októberében a kiürítési parancs ellenére – sok más magyarral együtt – ő is Kolozsváron maradt, és a demokratikus átalakulásra készült. Azonban a szovjet hadsereg katonái házról házra, utcáról utcára járva több ezer civilt összeszedtek, s Mikecs Lászlóval együtt hadifogságba vitték őket. Elhurcolását nem sokkal élte túl, 1944. december 4-én, az Azovi-tenger partján, a taganrogi hadifogolytáborban, 27 esztendős korában, vérhasban és tüdőgyulladásban elpusztult. Azok okozták a vesztét, akiknek érkezését oly ártatlan bizakodással várta.

Legjelentősebb munkája, a Csángók címet kapta, bár foglalkozik valamennyi, Kárpátokon túli magyar közösséggel. Ám a történelem során Havaselvére (az egykori Kunországba, Olténiába és Munténiába) került magyarok emléke már csak a helynevekben, s a gyérszámú krónikában, oklevelekben él, de a XIII. szd-tól a XVIII. szd-ig Moldvába telepedett magyarok leszármazottainak jelentős része ma is itt található. Mikecs munkájában felteszi a kérdést: kik a csángók? Meg is felel rá: „csángók azok a falvakban lakó magyarok, akik az összefüggő székely népsziget szomszédságában, vagy közelében, népünk legkeletibb szélein, határainkon belül és kívül, idegenek, szászok, de főleg románok között élnek.” Bemutatja, hogy a Kárpátokon túl élő magyarok hogyan kerültek mai lakóhelyükre? Ismerteti a származásukra vonatkozó elméleteket; számba veszi odakerülésük okait, mint az Árpád-házi királyok által védelmi célokból végrehajtott telepítéseket, a hazai vallásüldözéseket, a politikai okokból történő menekülést. Bemutatja a kivándorlás külső okait: a csábítóan jó moldvai földeket, az oláh vajdák és bojárok csalogatását; valamint a belsőket: az erdélyi éhínségeket, a dögvészt, a nyomort, a megszálló osztrák hatalom erőszakosságát. Felvázolja a Kárpátokon túli magyarság sorsának alakulását a középkorban és az újkorban, közli a létszámukra vonatkozó statisztikai adatokat. A könyv utolsó fejezete pedig arról szól, hogy a Kárpát-medencei Magyarország hogyan gondolkodott a Kárpátokon túl élő magyarokról és mit tett – vagy inkább mit nem tett – megmaradásuk érdekében?!

Megdöbbentő, hogy a 23 esztendős Mikecs László milyen kitűnően összefoglalta a moldvai csángómagyarok múltját és jelenét, sorsuk tanulságait. A száz esztendeje született ifjú mindent megérzett és mindent megértett, amit a csángók sorsa a XXI. századi magyarságnak üzen. Mert üzennek a ma is sokak által elfeledett csángók nekünk, mai magyaroknak! Azt üzenik, hogy a moldvai magyar „néptöredékek kultúrája és nyelve olyan régiségeket őrzött meg, amelyek fokozottan értékesek nemzeti műveltségünk szempontjából.” Azt üzenik, hogy miként „Erdély magyarsága nem érthető meg az ott lakó más népek ismerete nélkül”, ugyanúgy az erdélyi magyarság sorsának jövőbeli alakulása sem képzelhető el a moldvai csángók múltjának és helyzetének megismerése nélkül.

Mikecs László centenáriumának alkalmából összeállította a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület

15 hozzászólás

  1. Debrecen

    Ez a Mátyás év nálunk is megmozdította az iskolát. Sok vetélkedő volt.

    Válasz
  2. Ugron Szia.

    A csángómagyarokat, úgy mint a székelyeket kell is külön kezelni. Csak hogy a csángók kaptak rendesen a román kultúrából. Úgy látom, hogy ezek az egyesületek helyén kezelik ezt a tényt. Ez az a reneszánsz gondolkodás mód, amit Mátyás is meghonosított nálunk. Ez lehetett ennek az eseménynek is az üzenete. Vitát Matias!

    Válasz
  3. Turbuk

    Mátyás ügyes diplomata volt, hogy a környező országokkal szövetségre tudott lépni, annak érdekében, hogy megvédje a határokat. Csak tanulni lehetne tőle. Sok magyar maradhatott Moldvába is. Az északi falvak között is akad olyan, melynek alapítása ide köthető. A megmaradt nyelvezet közel áll az akkorihoz, de a magyar tudat már nem. Arra is gondolok, hogy sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy honfoglaláskori települések kevésbé valószínű, hogy maradtak, mint hogy ilyen későbbi “honfoglalások”, mint például az 1283 körül, amikor a bizánci császár a birodalma határainak védelmére 10 000 jászt telepített le a Bizánci Birodalom határvidékére, és ők is alapítottak szervezett településeket. Így, Mátyást sem hagyhatjuk ki a számításból, de kutatni még kell, hogy közelebbit tudjunk.

    Válasz
  4. VARGA T.

    Ha jól tudom,Mátyás moldvai “kiruccanását” megemlítik a kolozsvári szobor előtti táblán.A pontos szövegét sajnos nem tudom,de”érdekes”.

    Válasz
  5. Mon Cher

    Az elején úgy tűnt, hogy csak egy esemény beszámolót adott közzé a http://www.erdely.ma, amit csak átfutni volt kedvem. Még jó, hogy végig olvastam, mert a lényeget a végére hagyták. Mikecs, Mátyás. A két M 🙂

    Válasz
  6. SZILÁRD GY.

    Csupa öröm a szívemben, amikor ilyen híreket olvasok! Csodálatos dolog az, hogy ilyen messzire is eljút ennek a (bi)centenáriumnak a híre. Mikecsről olvasni amit közzétettek a hírben, rájöttem hogy keveset tudok. Ami mégiscsak még jobban megdöbbentett , az az, hogy tényleg keveset tudok Mátyásról. A moldvai kapcsolatairól nem igazán lehet olvasni, csak azt, hogy megsérült. A mostani leírásban sokkal több dolog kerül napvilágra. Köszönöm, hogy olvashattam.

    Válasz
    • Kelemen J.

      Moziba illő drámai jelenetek zajlottak le Mátyás moldvai csatáiba. Stefan cel Mare vajda (akit szentté is avattak) és Mátyás partneri kapcsolatáról még senki sem mert összefoglaló tanulmányt írni. Akár egy novellát is lehetne írni erről. Legendák is vannak, gondolom dokumentumok is kellene hogy legyenek a vajdának adományozott erdélyi birtokokról, kúriákról, vagy a Mátyás Moldvába rekedt vincelléréről (ez a Kotnár történet). A románok nem fogják forszírozni ezt maguktól. Rajtunk a sor!

      Válasz
  7. Mohrai

    Az erdely.ma oldalnak nincs moldvai tudósítója. A moldvai magyaroknak nincs saját hírportákja, pedig tudomásom szerint már voltak tendenciák ezirányba. Addig amíg nincs tamogatási hajlam a magyar kormány részéről (ahogy ez a Kárpát medencében elég jól működik), addig csak a románok fognak róluk írni, amit ők akarnak. Tehát, az erdélyi.ma oldalnak nincs ahonnan tudomást szerezni csángó hírekről , ha nincs hírfórrása. Mostanában Sok hírértékű történetről hallunk abból az irányból, de ezek összevissza csatornákról. Jó lenne ha mindezeket valaki összeszedné.

    Válasz
  8. VARGA T.

    A cikkben nagyon beszédes az a kép ,amin látszik,hogy mennyi még a tennivaló,ha arra gondolunk, hány helyi vett részt a misén.Mindenesetre örömteli,hogy az erdély.ma egyre több csángó témájú cikket közöl, amihez már vannak hozzászólások is.

    Válasz
  9. L.

    Ez több mint egy cikk erről az eseményről. Ott lehettem, láthattam a Mátyás Napot. Terjedelmes, de pár dolgot kihagyott a cikk írója. Lehet, hogy akarattal, de én úgy gondolom, érdemes megemlíteni.
    Az utolsó utam Magyarfaluba kavicsos úton vezetett, most aszfalt van végig a főúton. A konzult követte a Lakatos Demeter egyesület vezetője Kövesi Ferenc, aki több érdekes dolgot mondott. Ami biztos, hogy ők egy Mikecs emlékévet szerveztek és annak kapcsán érkeztek Magyarfaluba. A Mátyás domborművet nem koszorúzták, de virágot helyeztek el. Ugyanezt tették egy másik domborművel, ami az iskola udvarán van. Ez Márton Áronról szól. Nem hangzik el a cikkben, de minden szervezési érdem a magyarfalusi születésű Bogdán Tiboré, aki a fenti cikket ilyen szépen összeállította. Én neki szeretnék gratulálni, mert van benne érdeme rendesen! Ő egyébként ennek a településnek a magyarságának az életben tartója. Hosszú sztorikat hallottam róla. Nem csak egy lokálpatrióta, hanem Magyarországon is teszi a dolgát.
    Mindenesetre, meglepődtem, hogy a Mátyás emlékévet itt is megtartják bizonyos formában. L.

    Válasz
    • Laczkó János

      Köszönjük mister L. a kiegészítést. Van mit még kiegészíteni biztos ezen a cikken. Kíváncsi vagyok, hogyan sikerült magyar nyelvű miséhez engedélyt kapni, mert a magyarfalusi fiatal papról sok mindent lehetett hallani a magyarellenes hozzáállásáról. Egy ilyen esemény megszervezése alatt mindig akadnak nehézségek. A lényeg, hogy a hírekben csak a pozitív részéről olvashatunk, mely ad okot a bizakodásra. Szoktam hallgatni a Csángó Rádiót. Hiányolom az ilyen híreket. A zene is elég jó, de van közte gyenge is, nem odavaló. A lényeg, hogy szól!

      Válasz
  10. Henriq

    A csángóságban van egy maréknyi parázs ami a hamu alól előbújik. Ez a parázs ősi üzeneteket hord magában és örökké tart. A lángra lobbanáshoz több kell. Magukra nem képesek már kitörni. Ha csak szelet adunk, nem elég. Kell a fa is, amitől a láng magasra tör és elismerően észre veszik mindenhonnan.

    Válasz
  11. Peller

    Nem zavaró, de Mikecs 101 éve született. Kicsit késve érkezett meg az üzenet Moldvába, de gondolom megvan rá az okuk a szervezőknek. Amúgy, gratulálok a helyi közosségnek, annak értelmiségieinek, a támogatóknak és mindazoknak akik elmentek az ünnepségre. A Határok Nélkült hallgatom, de egy tudósítást megérdemelt volna az eseményt.

    Válasz
  12. Benchea

    Vivat Matias!

    Válasz
  13. Marosán Csaba

    Boér Károly barátom mesél mindig erről a településről. Mintha csodákat élne meg itt. Furcsa vonzalmat érzek én is, hogy ideköltözzek. Még megvárom az első nyugdíjam, s csak utána.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük