Fotó: Székely Hírmondó

Vágják a sugási erdőt – riadóztatnak a közösségi oldalakon a minden bizonnyal jó szándékú, erdőféltő emberek. S mert mi is ebbe a kategóriába soroljuk magunkat, az illetékeshez fordultunk kérdéseinkkel, Csákány László, a Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnöke pedig készségesen válaszolt.

Hogy nem tiltott vágásról van szó – a sanda gyanú könnyen felhorgad az emberben –, az már onnan is látszik, hogy szem előtt, közvetlenül a fürdőkomplexum fölötti területen dolgoznak, illetve dolgoztak, mert ottjártunkkor már csak a halomba rakott ágak árulkodtak a kitermelésről.

De miért rondítják el a környéket, amely turisztikai vonzerejének gerincét veszti el, ha kopasz hegyoldalakat láttat az odatévedővel? – kérdeztük.

– Nem tudjuk nem vágni az erdőt – mondta Csákány László. – Az üzemterv kötelez a kitermelésre, mert az erdő elérte a vágásérett kort. Egy 120–140 éves bükkösről van szó, amelyet először csak megritkítottunk, hogy alatta a természetes felújulásból eredő kis csemeték megnőhessenek. Ez megtörtént, s most a megmaradt idős fákat ki lehet termelni. Ezt írja elő az üzemterv, s bár én sem szívesen vágom a fát, a törvény kötelez. A procedúra szerint az üzemtervet egy független cég készíti el, és csak azután érvényes, hogy azt ellenőrzi a környezetvédelmi hivatal, az erdészeti felügyelőség és a szakminisztérium. Profitot gyakorlatilag így sem érünk el, hiszen a kitermelt, eladott fából származó hasznot elemésztik a karbantartási, ültetési költségek és a számos adó.

Ellenvetésünkre, mely szerint láthattuk a város szélén, Pacén történt vágásokkor, hogy az üzemtervtől mégis csak el lehet térni, hiszen a tiltakozások hatására a Pacén is leállította a kitermelést a város, a következő választ kaptuk:

– Ez egy közbirtokosság esetében azért nem működik, mert a tanács nem az erdőgazdálkodásból eredő haszonból él, míg a közbirtokosság igen. Romániában a törvénykezés az erdőt illetően csak a fahasznot ismeri el, holott 100 évvel ezelőtt már Bedő Albert főerdész, azóta pedig más országok is, elismerte, hogy az erdő a faanyagon kívül társadalmi hasznú, mert oxigént ad, a biodiverzitást fenntartja, sokszor védelmi szerepe is van. De a legnagyobb baj a társadalom mentalitásával van, mert amikor az én 100–200 négyzetméteres házam kandallójában ég a fa, akkor nem fáj, az teljesen normális, és emiatt a hatalmas igény, emiatt a társadalmi szemlélet – és a kormányzati rövidlátás miatt is – ismeri a törvény betűje csak a fahasznot mint az erdőből származó értéket. Ezért nem találunk a környéken ennél idősebb erdőket, és a fiatalabbak valószínűleg ezt a kort sem érik meg, mert a törvényhozók állandó törekvése, hogy a vágásérettség korát csökkentsék 100, esetleg 80 évre.

Nem tudunk tehát megnyugtató választ adni olvasóinknak, a turistáknak sem, sőt, hamarosan pár parcellával odébb is tarvágásra van ítélve az erdő. S ha él is alatta a másfél-kétméteres újulat, az nem ugyanazt a levegőt, látványt, elégtételt szolgáltatja, mint a százéves erdő. A kimutatásokban viszont legalább így nem csökken az erdős felület, a statisztikák nem olyan ijesztőek.

Bodor Tünde / Székely Hírmondó