A török államfő nemrég kijelentette, hogy országa hadereje nem céltalanul kezdett hadgyakorlatot a kurdok által lakott Észak-Irakkal határos délkelet-törökországi tartományban. A közérthetőség kedvéért pedig azt is hozzátette, hogy amennyiben az iraki kurdok szeptember 24-én megtartják a népszavazást, és netán az általuk lakott terület függetlensége mellett döntenek (ami meg is történt), akkor „egyik éjszaka egyszer csak beállíthatunk,” vagyis lerohanhatják őket.
Tiszta beszéd ez Erdogan részéről, még ha a szándékával nem is értünk egyet. Ezzel szemben Székelyföldön és a vele szomszédos megyék egy részében úgy tartanak más vidékekről idevezényelt csapatok bevetésével látványos hadgyakorlatot, hogy sajtónyilatkozatokkal próbálják elaltatni az éberségünket. Kénytelenek vagyunk ugyanis ébernek lenni és maradni, mert olyan országban élünk, melynek a mindenkori hatalmi köre minket ellenségnek tekint. Ezt pedig nem is rejtik véka alá.
Így hát érthető, hogy gyanakodva és fenntartásokkal fogadtuk a három székely megyében eddig jól észlelhető és érzékelhető csapatmozgásokat. Még akkor is, ha a kiadott közlemény szerint ezekre az Isztria nevezetű országos program részeként került sor, és beleilleszkednek a nemzetvédelmi stratégia célkitűzéseibe.
Annál is inkább, hogy – mindeddig példátlan módon – a had- és belügyminisztérium, a Román Hírszerző Szolgálat, az őrzővédő szolgálat, a Speciális Távközlési Szolgálat és a csendőrség alakulatai egyaránt részt vesznek a gyakorlaton. A hadügyet kivéve ugyanis ezek egytől egyig belső bevetésre vannak kiképezve.
Ennek tudatában óhatatlanul feltevődik a kérdés, hogy miért éppen a Székelyföld terepviszonyaival ismerkednek, és miért éppen itt hajtanak végre összehangolt gyakorlatokat? Hiszen katasztrófavédelmi szempontból az ország legkevésbé veszélyeztetett vidéke vagyunk. Vagy talán más, előttünk titokban tartott szándékkal vezényelték ide őket? Például a megfélemlítésünk és egy esetleges székelyellenes fellépésre való felkészülés céljából?
Bárhogy is legyen, le kell szögeznünk, hogy minket még ily módon sem lehet jogos követeléseink és autonómiaküzdelmünk folytatásától eltántorítani. Mint ahogy az iraki kurdok is a fenyegetőzések dacára megtartották a népszavazást.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó