Eredeti jegyzőkönyveket, jelentéseket, valamint főhatósági iratokat közreadó és éppen ezért tartalmát tekintve döbbenetes könyv jelent meg El a hontalanságba… – az 1916-os román betörés az unitárius egyházi forrásokban címmel a csíkszeredai Hargita Népe Lapkiadónál. Az akkor megesett aljas tetteket hűen tükröző dokumentumértékű kötetet Sepsiszentgyörgyön mutatták be a Bod Péter Megyei Könyvtárban.

A kötetben közzétett, a román betöréssel kapcsolatos dokumentumok sajátossága, hogy azok egy jól körülhatárolható társadalmi közeg, az unitárius egyház híveitől és tisztségviselőitől származnak. A tragikus események hatása alatt készült iratok több szempontból is értékesek. Egyfelől élethűen tárják az olvasó elé a kor történéseit és hangulatát, másfelől pedig rávilágítanak arra, hogy a székelyföldi unitárius egyházközségek hogyan élték meg a román betörést, miként reagáltak arra.

A kötetet összeállító Gidó Csaba történész, Pál János lelkész-történész és Márk Attila közül csak az utóbbi tudott részt venni az eseményen, így rá hárult annak ismertetése is. Beszélgetőtársa, Sarány István (a Hargita Népe főszerkesztője) kérdéseire válaszolva rámutatott, tulajdonképpen a székelyföldi unitárius gyülekezetek orgonáinak történetét kutatva bukkant rá a betörésről és annak következményeiről beszámoló iratokra. Néhányat közülük elolvasva rádöbbent ezek dokumentumértékére, ezért az állami és egyházi levéltárakban való búvárkodásait a továbbiakban ebbe az irányba is kiterjesztette.

A témával kapcsolatos feljegyzések tucatjait sikerült egybegyűjteni, melyek feldolgozása már meghaladta a lehetőségeit, ezért a már említett szakember ismerőseihez fordult segítségért. A könyv tartalmának összeállítása így hármuk munkájának az eredménye. Az egybegyűjtött dokumentumok túlnyomó többsége olyan egyházközségekre vonatkozik, amelyek hosszabb vagy rövidebb ideig román megszállás alatt voltak.

Megtudhattuk továbbá, hogy a feldolgozott anyagból egyértelművé válik, az 1916-os román betörés a felbecsülhetetlen anyagi károkon kívül emberáldozatokkal is járt. Ugyanakkor komoly társadalmi és erkölcsi hatása volt a székelyek életére, hiszen megrendült a székely faluközösség egysége, az egymás iránti bizalom. A fosztogató román hadsereg elől elmenekülők ugyanis hazatérésük után azzal szembesültek, hogy az ellenség mellett egyes otthonmaradt falusfeleik is részt vettek házaik és gazdaságaik kifosztásában. Ugyanakkor úgy érezték, vezetőik (elöljárók, tisztviselők, lelkészek, tanítók) cserbenhagyták őket, mert a kiadott hadiparancs szerint a 17-55 év közötti, vagyis még hadra fogható korosztálynak el kellett hagynia a veszélyeztetett területeket. Az értelmiségiek zöme pedig közéjük tartozott.

A témához illő hangulat megteremtéséről Ürmösi Incze Hunor énekes és Iffiú Szabolcs prímás gondoskodott.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

4 hozzászólás

  1. GÁBOR

    A probléma ott kezdõdõtt, hogy akik elhatározták Nyugaton az aljas terveiket, azok nagyon jól tudták a következményeket!
    Így, lehet egy büszke õsi népet megalázni és tönkre tenni!

    De, ez nem sikerült, mert napjainkra ez a nemzet magához tért és az elszenvedett cselekedetekben megedzõdõtt! Ismét talpra állt, megerõsõdött és ismét büszke saját múltjára, amely erõt ad az összegogásra és a fejlõdésre!!

    Válasz
  2. antal m.

    Tóducz ! Hasonló rövid saját értelmezései szerint is, felelhetne egy kérdés szerűségére, irónia mentesen is! Nem, de? Okosíthatna azzal esetleg,- mást is !

    Válasz
  3. antal m.

    Sose tudtam megérteni azt életemben azt, hogy mivel szolgált rá nemzetünk a rengeteg megtámadásra és betörésekre hazánkba a szomszédoktól! Csak feltételezem azt, hogy egy féle orzás- békétlenségek lehetek az okai mind ezeknek?!………

    Válasz
    • Tóducz

      Hát az Ön tudás hátterével nem is várható el. Az életén kívül is tetszett élni mérnök úr?

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük