Kedves Olvasó, értesültünk az erdélyi magyar média jóvoltából, hogy polgármestereket bírságoltak meg a március 15. ünnepségeken használt nemzeti szimbólumainkért, pontosabban a magyar nemzeti lobogónkért! Mikor ezeket a sorokat írom, még nem futottak össze a magyarok nemzeti ünnepének teljes lefolyásáról szóló összes hírek, de mondanivalóm szempontjából ez nem bír döntő fontossággal.
Itt arról van szó, hogy a román hatóság, ha fogcsikorgatva is, de „kegyesen” elnézte idáig nemzeti ünnepünk szabad megünneplését! Hát mit mondjak, komoly haladást értünk el majdnem egy évszázad alatt, ez annyi, mintha elnéznék, hogy szabadon szellentünk!
Ezt sem nagylelkűségből, vagy meggyőződésből tették, ugyanis azt mindenki tudja, hogy a román politika mindenkori nagy mestere a képmutatásnak, szemfényvesztésnek, fondorlatosságok használatának. Hogyne, amikor az egész világot egy évszázadon át félre bírta vezetni. A nemzeti kisebbségekkel való bánásmód tekintetében olyannyira, hogy hasonlattal élve, ami kifele ragyogni látszott, azt belülről csúnya rozsda emésztette, olyan nagymértékű, mely végül is kilyukadt!
A nemzeti ünnepekkel kapcsolatos dolgok érzékenységük, és a világnak nagyobb ráfigyelése miatt óvatosságot és széleskörű áttekintést igényelnek. Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy az ilyen megnyilvánulásoknak teret kell engedni, de akármilyen békésen is zajlanak le, kell találni valami mondva csinált kis fogantyút. Ebbe a fogantyúba bele lehet kapaszkodni és megrázni, hadd vegyék azért észre, hogy ki az úr!
Erre alkalmasak a rosszul megalkotott törvények, és a túlbuzgó prefektusok, akiket Rejtő Jenő buzgó mócsingoknak nevezne!
A buzgó mócsingok tehát kihasználva a rosszul megalkotott törvényeket, fogantyút találtak nemzeti szimbólumaink használatának okában és pénzbírságba részesítették a polgármestereket!
A leírt gondolatok hatására a fejembe zsong Petőfi Sándor nagy költőnk versének egyik szakasza:
Jegyezd fel az égre
Örök tanulságul:
Habár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr!
Ennek a szakasznak az utolsó három sorát át tudnám írni úgy, hogy találjon a fenti gondolataim mondanivalójával:
Ma fent vagytok, mint egy gálya.
Holnap elnyel bosszúnk árja,
Megtudjátok, ki az úr!
Sebők Mihály