Nem engem, hanem az újságíró-társadalmat. A magyar újságíró-társadalmat. A drukker, akivel az asztalosműhely ajtaja előtt még két szót váltottunk a jól végzett munka után, többször megkérdezte: de még meddig?

Merthogy a foci- és kosárlabdameccseken minduntalan bennünket, magyarokat szidnak, sőt, gyaláznak is, s az még hagyján, hogy idegenben, de már itthon is. Abban egyetértettünk, hogy ez nem helyes, abban is, hogy például azt az őrző-védő szolgálatot, amelyik a Dinamo elleni mérkőzésen beengedte a petárdákkal felszerelt, illetve a hatalmas, magyarellenes szöveget tartalmazó bannert „viselő” bukaresti nézőt, páros lábbal kellene kirúgni.

Én dicsértem volna alkalmi ismerősömet a sepsiszentgyörgyi szurkolótábor civilizált viselkedéséért, mondtam, még a román kommentátorok is elismerőleg szólnak róluk, és csak így tovább, nekünk csupán ez a fegyverünk. Ekkor kérdezte először a foci- és kosárlabda­drukker, hogy de még meddig lehet ezt tűrni.

Hirtelenében bibliai példával próbáltam érvelni, de akkor már a drukkerből nagyon előjött az évek alatt felgyűlt keserűség: maguk, újságírók a hibásak ezért, csúszott ki a száján az, ami talán már rég bántja. Maguk, mert nem írják meg az igaz történelmet, hogy tanulják már meg végre a románok, mi voltunk itt hamarabb, hogy nem mi vettük el tőlük ezt a földet, de épp ellenkezőleg. És mondott még egyet s mást autonómiáról, magyar pártjainkról, hevét végül azzal csillapítottam, hogy nem jó helyen szórja szavait – érdesek voltak, akár a hatvanas csiszolópapír –, hiszen jómagam nem politizálok, sem írásban, sem haveri társalgásban.

Aztán egész úton hazafelé a bennünket, újságírókat ért vádja gondolkoztatott. Az nem igaz, hogy nem írnánk meg az igaz történelmet. Más lapok nevében nem beszélhetek, de a Háromszék mindig is előszeretettel közölte a magyarság, a székelység valós múltjáról szóló írásokat. Az elmúlt harminc esztendőben csak a helyi kiadók könyvek tucatjait jelentették meg, csak itt, Szentgyörgyön előadások százai hangzottak el a témában, amelyekről lapunk mind-mind beszámolt. Inkább az a gond, hogy ki olvas újságot, pontosabban hová, kihez jut el az újság. Most nem szeretném felróni nemzettársaimnak, hogy mi, magyarok is egyre kevesebben olvassuk a napi sajtót, és ezért nem csupán a megváltozott olvasási szokások okolhatóak.

Amit drukker ismerősöm számonkért rajtunk, az éppenséggel a nyelvi akadály okán kivitelezhetetlen, hiszen a magyar lapok célközönsége a magyar olvasó, román anyanyelvű honfitársaink közül ugyanvalóst kevesen olvasnak bele a magyar nyelvű sajtóba. Az igaz, hogy rendszeresen szemlézik az arra hivatott szolgálatok a magyar lapokat, és le is fordíttatják a figyelmüket felkeltő cikkeket, de ezek nem jutnak el a nagyközönséghez. A megoldás esetleg az lehetne, ha kimondottan a román közönségnek szóló, román nyelvű lapot adnánk ki mi, magyarok, így talán el tudnánk juttatni üzenetünket hozzájuk.

Valószínűleg nem lenne sikeres a vállalkozás, józan gondolkodású lapkiadó azonnal el is vetné, de talán a politikum láthat benne fantáziát – és innen tovább már az ő térfelükön a labda.

Én, mint mondottam, nem politizálok.

Váry O. Péter / Háromszék

7 hozzászólás

  1. antal m.

    ,,Megvádoltak,,–Vissza térve a címre!
    A többség azért mind vádol és fojtogatja közönségünket mert tudják, hogy sokkal kevesebben vagyunk mi, azaz kisebbségben vagyunk, velük arányban! Ködösítenek és vakítanak szándékosan bennünket,- nem akarnak tudni EMBERI JOGOKRÓL,- nem akarják tűrni nyelvünket sem az országban,- MOGYE ügy világosan ezt fejezi ki! Ott van a szintén szomszéd ország MOLDÁVIA, – nekik mindent elkövetnek, hogy vissza szerezzék, – azoknak áldoznak-segítik az ország vagyonából,- az eset hasonló mint a romániai magyarok is segítséget kapnak Magyarországtól! De, úgy tesznek mintha természetes lenne, hogy ők segítenek kifelé, de nekünk megkérdőjelezik, hogy miért segítenek kintről?… NEM AKARJÁK EZT TUDATNI- ELISMERNI!/ folyik egy megtévesztés/
    Saját véleményem: A nagyhatalmak Trianon-tól a népet összehúzták erőszakosan,- azóta gyűlölködés, elégedetlenség, sanyargás, fojtogatás, ellenkezés, rossz viszonyok állnak fenn! Csak és csak a nagyhatalmak tudják az elmérgült- fertőzőt sorsokat helyre állítani, békességesen a népek közt! ! ! ! EGYETLEN MEGOLDÁS ! ! !

    Válasz
  2. Mikulás

    Ahogy Antal Úr mondta, a románok szeretnek a zavarosban halászni. Alapvetően nem is akarnak egy becsületes, tényfeltáró párbeszédet folytatni velünk magyarokkal, ezért ráznak le azzal, hogy “nu stiu”, “nem értem”, és ezért nem lenne érdemes román nyelvű újságok, román nyelvű televízió formájában szólni hozzájuk.

    Én konkrétan úgy tudom, 1990 Fekete Márciusa táján az RMDSZ már megpróbálta, román nyelvű újságot hozott létre, hogy a románságot első kézből tájékoztassuk arról, miért akarjuk visszakapni magyar nyelvű egyetemünket, középiskoláinkat.

    Az volt a naiv elképzelés, hogy lesznek románok akik megértik és szimpátiával fogadják érveinket, hiszen épp azelőtt szüntette meg Ceausescu az egyetlen magyar nyelvű gyógyszerészeti egyetemi kart, hiszen minket magyarokat szisztematikus üldözés és beolvasztás, jogfosztás ért évtizedeken át, ezért úgy gondoltuk, könnyű lesz a jóindulatú románok támogatását megnyerni jogos és igazságos követeléseink számára.

    És éppen az volt az első nagy pofon csapás, amikor látnunk kellett, hogy a románokat nem lehet meggyőzni, hiába mondtuk el érveinket román nyelven, civilizált emberek módjára, hiába hivatkoztunk a jogra és az igazságra, mert a románok válasza annyi volt, hogy behozták a baltákkal és bunkósbotokkal felszerelt, leitatott csürhét, hogy fizikailag megöljenek bennünket és vérbe fojtsák a követeléseinket.

    Ez egy megátalkodott bűnöző nép és én azt hiszem, csak a nemzetközi helyzet jelenlegi állása tartja őket vissza attól, hogy a Ruanda-i 1994-es tömeggyilkosság mintájára leszámoljanak velünk magyarokkal. És ha lesznek is köztük, akik nem vesznek részt aktívan a gyilkolászásban, nekik nem lesz elég meggyőző erejük, hogy a vérszomjas román többséget megállítsák. Ez történt 1990-ben Marosvásárhelyen, mindent a saját bőrömön tapasztaltam, akár engem is megölhettek volna, hiszen ott vonult a gyilkos csürhe a Bolyai utcán, felgyújtani az RMDSZ székházat, ott álltam tőlük pár méterre a Bolyai utcán, ott álltam a Bolyaiak szobra mellett, amikor fém tárggyal próbálták a szobrot döfködni és lerombolni. Aztán másnap is, a főtéren voltam amikor közénk hajtott a román teherautó, kész csoda, hogy nem lett nagyobb vérfürdő, és csak egy magyar embert gázolt halálra. Ő mindenesetre megpróbálta, ő békés magyar tüntetők tízeit és százait próbálta letarolni úgy, hogy 5 tonnás rakterű, kővel megrakott kamionnal közénk hajtott, 80 km-es sebességgel.

    Szóval ne legyenek ábrándjaink, a románok most is örömmel legyilkolnának minket, ha tudnák, hogy nem lesz nemzetközi felháborodás, és hogy nem fog Európa beavatkozni a védelmünkben.

    Ők csak akkor kezdenek nyüszíteni, mint fába szorult féreg, amikor elvesztik a hazai pálya előnyét, mert a nemzetközi angol nyelvű fórumokon van egy olvasói réteg, akiket nem tudnak meghatni se sértegetéssel, bozgorozással, se fenyegetőzéssel. Tehát vannak külföldi olvasók, akiket tények érdekelnek, akiket az igazság érdekel, akik előtt könnyű megcáfolni a román propagandát igaz tények és szakmai érvek segítségével. Ilyenkor szokták a román hozzászólók kimutatni a foguk fehérjét, mert szakmai érvekre anyázással és egyéb sértegetéssel válaszolnak, ezzel nyilvánvalóvá téve a nemzetközi olvasó közönség előtt, hogy az igazsággal szemben a puszta erőszak, rablás és elnyomás oldalán állanak.

    Válasz
    • Tóducz

      Na, tessék idefigyelni nagyon kedves Mikulás bácsi, az Impreuna-Együtt, Hajdú Victor Győző által megstángált heti-havi lapot már akkoriban, 1990-es években, nem nézték jó szemmel a dolgokat tudó itt élő magyarok, me megszimatolták az Adrian Paunescu-s átverést a Győző jóakaratában. A tanítványai és a tanítványainak a tanítványai, itt vannak közöttünk. Köszönik szépen, a PCR után jól UDMR-znek. Beletanultak jól a sz@r szeretetébe és tartják is “jó” szokásaikat!

      Válasz
  3. antal m.

    Akinek igaza van, le a kalappal előtte! Példa ,,ez van,, !
    Az Osztrák-Magyar Monarchiától kezdődően nagyon sok román tudományt-nyelvet tanult!
    De, azután is az értelmiségieket foglalkoztatta az idegen nyelv ismerete! CÁFOLAT FOGADVA!

    Válasz
  4. antal m.

    Természetesen egyet értek a cikk írójával és a hozzászólóval!
    Valóban értékes felvetés! A nehéz költséges oldalán múlik minden, szerintem!
    Az erdélyi magyarság miből fedezné a német vagy angol nyelvű írásokat, fordításokat!
    De, nyelveket is ismerni kell, ez egy másik gond! Románok érdektelenek magyar nyelvet megtanulni,- valamint idegen más nyelveket! Aztán szeretnek zavarosban halászni, ,,nu stiu, és kész,! /történelmünket olvasni/
    Rágalmazni, megvádolni bennünket, – első helyet foglalják!

    Válasz
    • ez van

      Kedves antal m., cáfolni szeretném állítását, miszerint a románok nem ismernek nyelveket. Nos, a középkorúaktól lefelé nagyon sokan tudnak angolul, és nem is annyira nacionalisták, mint amennyire beállítják magukat. Persze, a nagy tömeg csak az ultrákkal találkozik, az ortodox pópával és klérusával, az ál-civil szervezetekkel, akik megkeserítik az életünket. De közülük is sokan tudnak angolul. Ez saját tapasztalat.

      Válasz
  5. Mikulás

    Váry O. Péter úrnak üzenem, ha véletlenül olvasná.
    Ezenkívül a cikkíróknak, akik eredeti írásokat jelentetnek meg itt az ermán:

    Önök nagyszerű munkát végeznek, mert történelmünket dokumentálják magyar nyelven. Erre szükség van, ez az első lépés nemzeti ébredésünk során. Ez még csak az első lépés, mert az érdemi küzdelem jogainkért ezután kezdődik.

    A következő lépés ANGOL NYELVEN MEGJELENNI, és tudatni a nagyvilággal a helyzetünket, valós történelmünket, Trianont, stb. Nem a románokhoz kell fordulni, hanem egyenesen a nemzetközi közvéleményhez.

    De ehhez KOMOLY KORMÁNY TÁMOGATÁS KELL. Az önök által magyar nyelven dokumentált forrásanyagot le kell fordítani angolra. Angol nyelvű Duna Televíziót kell indítani, internetes újságokat angolul, stb.

    Az oroszok indítottak mindent angol nyelven, lásd Russia Today műholdas TV csatorna, Sputnic News, Southfront News. Jelen vannak angol nyelvű sajtó és televízió formájában, könnyen elérhetőek az interneten. Az ő példájukat kell követni.

    A románok kénytelenek lesznek odafigyelni, ha egyszer angol nyelven megjelenünk a médiában és az interneten.

    Én a magam szerény eszközeivel máris ezt teszem, és tanúsíthatom, nagyon is odafigyelnek a románok, amikor angol nyelven elmondom az igazságot és megcáfolom a propagandájukat.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.