Lassan a 2004. december 5-i népszavazás előtti kampány elbújhatna a mostani úszító, mocskolodó kampány mellett. Amint már előző cikkemben írtam, nekem az nem fáj, amit a férgesebb politikusok mondanak, tesznek, de az fáj, amikor a testvérek mondják, teszik ugyanazt.

Térjetek már észhez, magyarok az anyaországból! Miért nem használjátok az eszeteket? Tovább megyek: miért nem hallgattok a szívetekre? Mert ugye azt ti is érzitek, hogy sántítanak az állítások? De már nem is kell éreznetek, hiszen bizonyosságot nyert nem egy csalás ebben a témában. Személyes ismerőseim, szám szerint 29-en, kampányolnak a erdélyi, a határon túli magyarok ellen. Amikor hangot adok nemtetszésemnek, főként olyanokat olvasva, hogy "elég volt az undorító megvásárlásokból" vagy "nem itt élsz, nem itt adózol" , esetleg "semmi közöd nincs, nem is volt Magyarországhoz", akkor ezen ismerőseim kedvesen megnyugtatnak, hogy nem rólam beszélnek, nem rám gondolnak. DE IGEN! Rólam terjesztitek ezt az aljasságot, rám gondoltok! Értsétek már meg, hogy amikor ilyeneket írtok, mindenkit, engem is, a másik s a harmadik személyes, határon túli ismerősödet is vádolod.

Meddig akartok még megtagadni bennünket néhány hataloméhes féreg miatt? Meddig gondoljátok, hogy nem számít nekünk egy-egy ilyen megnyilvánulás, sárba taposhattok s majd mikor csendesedik minden, újra vigyorogva mondhatjátok: "én szeretem az erdélyi magyarokat..." ? És ha most ez a hazug, aljas, manipulatív ellenzék kerül hatalomra, akkor kire fogjátok majd a rossz sorsotokat? Lehet, hogy akkor majd azt mondjátok, hogy miért NEM mentünk el szavazni? Miért nem mentettünk meg titeket? Mi vagyunk a ti nyuszitok, akit bármikor elő lehet kapni sapkástól vagy anélkül egy jó kis verésre? Üttök, rúgtok bennünket úgy, hogy közben egészen tisztán látjátok, tudjátok, hogy ma Magyarországon nincs olyan párt, személy, aki elsöpörve a mostani kormányt, hatalomra kerülve, jobb lenne, jót akarna tenni az országnak, a népnek.

A leírtak után valószínű, ismét kapok pár rúgást s szemrehányást miszerint Fidesz-párti vagyok. Nem, nem vagyok. Magyar vagyok. Akinek fontos volt, fontos most és fontos lesz mindig az Anyaország sorsa. Magyar vagyok, olyan magyar, aki használja a józan ítélőképességét, aki gondolkodik, nem mocskolódik. Valamint magyar vagyok, aki elmegy szavazni. Idén először, amióta nem Magyarországon élek. Eddig a percig senki nem tudott meggyőzni arról, hogy elmenjek választani, egészen egyszerűen azért, mert határozott véleményem volt az ügyről. Idén sikerült engem is meggyőzni. Nem megvásárolni. Meggyőzni. Tudjátok ki volt az aki rávett arra, hogy szavazzak? Ti! Ti, akik szerint kuss a nevünk, akik sokadjára megtagadtok bennünket!

(Természetesen ezúttal is mély tisztelet a kivételnek, akik, mint tudjuk, hála Istennek, léteznek. )

Lakó Péterfi Tünde