Méltatlan az elismerésreMájus 30-án fogják átadni az aacheni városháza koronázási termében a nemzetközi Károly-díjat, amelyet az elmúlt esztendő végén Klaus Iohannis román államfőnek ítélt oda az erre illetékes testület.

Indoklásuk szerint az európai értékekért, a szabadságért és a demokráciáért, a kisebbségek védelméért és a kulturális sokszínűségért folytatott kiemelkedő küzdelmével érdemelte ezt ki. Valamint a romániai jogállamiság és független igazságszolgáltatás érdekében tett lépéseivel.

A hír hallatán már akkor megütköztem, hiszen Klaus Iohannis több fényévnyi távolságra található azon erényektől, amelyeket neki tulajdonítván méltónak találták e rangos elismerésre. Ráadásul ezekkel szöges ellentétben álló magatartást tanúsít. Hiszen ő volt az, aki az államfői tisztségre vonatkozó alkotmányos elírások semmibe vételével nyíltan beavatkozott a hatalomért folytatott csatározásokba. Aki a titkosrendőrséget és korrupcióellenes ügyészséget a politikai ellenfelekkel való leszámolásra használta fel. Aki több alkalommal is szembeszegült a törvények betartása fö-lött őrködő Alkotmánybíróság döntéseivel.

De hasonlóan aggasztó a kisebbségekhez való viszonyulása is. Az általa felügyelt titkosszolgálatok, nemzetbiztonsági kockázatként kezelik az erdélyi magyarságot. Megszakította a nemzeti ünnepünk alkalmából való köszöntésünk, 1990 óta gyakorolt nemes hagyományát. Visszavonta a kommunista diktatúra bukását okozó 1989–es temesvári népfelkelést elindító Tőkés László állami kitűntetését. A már meglévő nemzetiségi jogok megnyirbálásán ügyködik, és ellenszegül ezek kiszélesítésének. A közelmúltban pedig minősíthetetlen hangnemű, alaptalan és indokolatlan támadást intézett a Romániában élő magyarok, Magyarország, valamint annak miniszterelnöke ellen.

Klaus Iohannis lábbal tiporja tehát azokat az értékeket, amelyek tiszteletben tartásának jutalmazásaként 1950-ben a Károly-díjat létrehozták. Ráadásul hazugságok és rágalmak terjesztésével uszít és gerjeszt gyűlöletet az erdélyi, valamint az összmagyarság ellen. Éppen ezért nem kitűntetésben, hanem elmarasztalásban kellene részesíteni. <

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

8 hozzászólás

  1. Csaba

    Szerintem sok a mellebeszeles. Ha van meg egy tema amely mellett erdemes lobbizni a magyaroknak, persze a szekelyfoldi autonomia ugyet kiveve, akkor az a Johannisnak adomanyozott kituntetes elleni akcio. Be kell mutatni mindenhol ahol lehetseges a kulfoldi mediaban es az EU-s politikai korokban peldakkal, hogy milyen embernek akarnak kituntetest adni amit “az európai értékekért, a szabadságért és a demokráciáért, a kisebbségek védelméért és a kulturális sokszínűségért folytatott kiemelkedő küzdelmével érdemelte ezt ki. Valamint a romániai jogállamiság és független igazságszolgáltatás érdekében tett lépéseivel.” Nem hiszem, hogyez valtoztat az adomanyon, de azert lehet, hogy sokakat meggondolkoztat Johannis szemelyisege es ketszinusege.

    Válasz
  2. Várközi

    Ceausescu is kétszer kapott Lenin díjat, mégis csúnyán végezte

    Válasz
    • prehadnik

      Nem erdemel semmijen kituntetest .Jobban jarna ha lemondana.

      Válasz
      • Várközi

        Klaus egy Lenin – díjat azért megérdemelne, apja-nagyapja ott lehetett Sztálingrádnál is. Apósa, mint szekus – parancsnok járhatott a Ljubjanka utcai főnökségen (lásd KGB). A díj így a családban maradna.

        Válasz
  3. Hajni

    Semmilyen díjat nem érdemel.

    Válasz
  4. Rozsnyai LÁszló

    Szép!

    Válasz
    • tömrer

      Reméljük, hogy majd a Fennvalótól nem kap kitűntetést…

      Válasz
  5. TÓDUCZ

    Az indoklás teljesen hamis. A díj a nyugati internacionalista liberos-balosok klubjának adománya. Ilyen kétes egyének kapták többek között: Churchill, Bill Clinton, Tony Blair, Horn Gyula, Konrád György.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük