Fotó: gsp.ro

Aggasztó, ami az utóbbi hetekben megesett Románia labdarúgó stadionjaiban. Gondoljunk csak az Európa ligában augusztusban lejátszott U’ Craiova–Budapest Honvéd meccsen történtekre.

Ezen ugyanis a román csapat szurkolói nem elégedtek meg a magyarokat sértő rigmusok éneklésével, hanem fizikai erőszakot is alkalmaztak a Budapestről érkezettekkel és északír bíróval szemben. Vagy a hétfői (szeptember 2.) Sepsi OSK–Dinamo mérkőzésre, melynek kezdete előtt a bukaresti söpredék megtámadta a székely csapat drukkereit. A játék ideje alatt pedig magyarellenes jelszavakat skandált, és megrongálta a lelátót, valamint annak kerítését.

Ez a fajta magatartás, sajnos, annyira elharapódzott, hogy egy-egy találkozó alkalmával már akkor is gyaláznak, ha nem mi vagyunk az ellenfelek. Ezt a szeptember 5-én, csütörtökön Bukarestben lezajlott Románia–Spanyolország Eb-selejtező mérkőzésen az immár klasszikussá vált „ki a magyarokkal az országból” soviniszta óhaj folyamatos üvöltése is ékesen bizonyította.

Mindez arra figyelmeztet, hogy Európa eme kies szegletében járványként terjed a magyargyűlölet, és átcsapva a stadionok falain, egyre szélesebb rétegeit fertőzi meg a román társadalomnak. Éppen ezért a jelenséget nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni, hiszen túlmutat a futballhuliganizmuson. Kiváltó okai mélyen gyökereznek, akár a gaz, és a bennünk rágalmaival ellenséget sejtető bukaresti titkosszolgálatok ténykedéseire vezethetők vissza. Egy olyan háttérhatalom aknamunkájának a következménye, mely évtizedek óta a ránk kényszerített határok közül való eltüntetésünkön munkálkodik, és ennek megvalósítása érdekében az alvilággal sem átall összekacsintani.

Ennek jelenlegi birtoklói viszont elfelejtik, hogy a vérszemet kapott csürhe a felbujtóit is leseperte a történelem színpadáról minden alkalommal. Ennek majdani bekövetkezte azonban nem biztosít megoldást a sűrűsödő gondjainkra. Azt csak a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és összefogás nyújthat. Be kell hát látnunk és le kell szögeznünk végre, hogy a jelenlegi helyzetben és körülmények között egymás torkának esni nem csak megbocsáthatatlan bűn, hanem a nemzet ellen elkövetett merénylet is.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

3 hozzászólás

  1. antal m.

    Tóducz há! ,,Merénylet,, a címből,–amely: EZ ÍGY JÁTSZIK TEREPET,–érthető magyarul! /elharapózik, — az értetlenkedőnek!!!

    Válasz
  2. Tóducz

    antal m.,: “Ez így játszik terepet, …” Bár egy kicsivel magyarabbul nem lehetne? Aztán jön a magyarázata (javítása), hogy hát ki lehetett volna találni, hogy mit szeretett volna írni! Minden jót.

    Válasz
  3. antal m.

    Ez így játszik terepet, miként a szerző fenn leírta! Csak nem lehet látni ennek a végét!
    A további népek felkorbácsolása- uszítása folyton halad élőre mint az erdőtüzek!
    Úgy érződik, hogy nincs egy komoly politikai párt, amely ennek a feltüzűltségnek végett vessen!?/ a pópák gyertyákkal/ Már szervezkednek októberben újra rátörni az úz-völgyi katonai hősőseink temetőjére !/újabban feltételezett 149 ismeretlen hőseikkel/

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük