
Dragnea és Tudose csatájába Iohannis is beleszólt / Fotó: ponturifierbinti.ro
Hiba lenne a kormányátalakítás kapcsán az elmúlt napokban kirobbant konfliktust kizárólag a Szociáldemokrata Párt belső ügyének tekinteni: Mihai Tudose és Liviu Dragnea pártelnök csatája csak az egyik tétje e nyílt összecsapásnak.
Diszkrét beavatkozása során azonban Klaus Iohannis rávilágított még egy igen fontos vetületére a romániai közélet egészét érintő hatalmi harcnak, éspedig Románia külpolitikai irányultságára.
Az SZDP-n belüli háború folytán nagyobb nyilvánosságot kapott az államelnök azon kijelentése, amellyel gyakorlatilag kiállt a kormányfő mellett, és a kormányzás elveszítésével fenyegette Dragneáékat, pedig ennél fontosabb a külpolitikáról szóló megjegyzése, amelyben egyértelműsítette: Románia nem akar közeledni a visegrádi négyekhez, inkább az Európai Unió kemény magjához akar tartozni.
Nyilatkozata nem meglepő, régóta ismert, hogy az államelnök és a mögötte álló erők a nyugati nagyhatalmakkal való kapcsolat szorosabbra fűzésében, a Brüsszelből, Berlinből, Párizsból vagy éppen Washingtonból érkező parancsok feltétel nélküli végrehajtásában látják biztosítottnak az ország fejlődését. A kormányzó Szociáldemokrata Párt és a koalíciós társ liberális-demokrata alakulat vezető politikusai azonban az elmúlt időszakban felvetették a V4-ekhez való közeledés szükségességét, s bár Bukarest külpolitikai döntéseiben az államelnök a meghatározó, Theodor Meleşcanu külügyminiszter hajlani látszott a közép-európai államokkal való együttműködésre, tegnap is magyar, szlovák, cseh kollégájával, továbbá a horvát, szlovén és bolgár külügyminiszterrel közösen vett részt egy találkozón a brit diplomácia vezetőjével.
A román jobboldali sajtó jelentős része azonnal meg is kongatta a vészharangot a külpolitikai nyitás kapcsán: természetesen a magyar veszéllyel és Putyinnal riogatott. Ez rá is világít a romániai közélet egyik paradoxonára: arra, hogy a magát Európa- és Nyugat-barátnak valló erők ugyanannyira idegengyűlölők és magyarellenesek, mint azok, amelyeket retrográd nacionalizmussal vádolnak. (E tekintetben hasonló a helyzet az ukrajnaival, ahol éppen az Európai Unióhoz való közeledést hirdetők fogadtak el egy súlyosan kisebbségellenes, a sztálini időket idéző oktatási törvényt.)
Pedig nem kell nagy geopolitikai stratégának lenni ahhoz, hogy belássuk, csak az ország kárára lehet, ha Románia végül kimarad az amúgy szinte szükségszerű kelet-közép-európai térségi együttműködésből, az egyre erősebbé váló visegrádi szövetség köré csoportosuló államok köréből. Az EU kemény magjához igyekvő, a visegrádi országokhoz való közeledést elutasító román államhatalom ezzel voltaképpen a földrajzi, társadalmi, gazdasági realitásokat akarja átírni, hiszen Románia mégiscsak kelet-európai állam.
Márpedig, ha például a történelmet sikerült is átírniuk – a nemzetállami homogenizáló törekvéseknek alárendelve –, a földrajzi valóságot azért mégiscsak nehezebb lesz megváltoztatni: a Duna a törtető román politikusok kedvéért sem fogja megváltoztatni folyását.
Farcádi Botond / Háromszék
Romániában a mindenkori vezetés akármilyen … nyal, a helyzet nem változik. Kelet Európát egy “fehér gyarmati területnek”akarják besorolni a Nyugat – Európaiak. Kemény és sok munka, alacsony bérekkel,
a profit folyamatos kivitele és a környezetterhelő technológiák ide telepítése legyen Európa ezen részére a meghatározó.
A munkaerő, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása jelenleg sajátosan valósul meg. Ezt mindenki ismeri. A felzárkóztatás helyett növelni akarják a relatív lemaradottságot.Mert ez az alapja a kiszolgáltatottságnak.
A V4-ek együttműködése nem zárja ki a maghoz tartozást, de a Közép -Európai érdekek figyelembevételéve. Az EU -mi is- vagyunk.
Spekulációk okozzák a barátságtalanságot a szomszédos országokkal!
Ez nem egy jó kiindulási pont.
Kitűnő a szerző utolsó mondata!
Zavarban van a,- külpolitizálás!
A tisztelt elnök úr hozzáállása nagyon logikus. A Visegrádi Négyek országainak lakói keményen dolgoznak, nem spekulációból élnek, s éppen ezért vigyáznak is a nehezen megszerzett javaikra. mellettük nem élne meg egy olyan ország, amely lopásból él. Míg ezzel szemben a gazdag országokban van éppen elég lopni és kicsalni való.
Ezt maguk a romákok se tudják. Amere a szél fújja őket.
Románia a tengerparti turizmus fejlesztése helyett, a tengeri lövészetet fejleszti, persze sok milliárd eurókkal.