Lehet csűrni-csavarni, de – finoman szólva – nem kielégítőek az RMDSZ-szel szemben magát nemzeti oldalnak beállító, a Magyar Polgári Pártból (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppártból létrejött Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) választási eredményei.
A számokkal vitatkozni nem nagyon érdemes: a szövetség tíz polgármesteri tisztséget szerzett, ebből egyet Háromszéken (igaz, támogatott három sikeres függetlent). Négy évvel ezelőtt – sokak által erősen vitatott módon – az MPP összefogott az RMDSZ-szel és szerzett 15 polgármesteri tisztséget (abból hármat Háromszéken). Így tehát, az „új magyar összefogásnak” nem az lett az eredménye, hogy a két párt együtt jobb eredményt ért el, mint ketten összesen, hanem ellenkezőleg: még annyit sem sikerült produkálni, mint külön-külön. Erre még rátett egy lapáttal a leginkább reprezentatívnak tartott megyei tanácsosi lista kudarca: míg 2016-ban a két pártnak összesen volt hét tanácsosa Hargita és öt Kovászna megyékben, a szövetségnek most van öt Hargita és három Kovászna megyékben.
Természetesen igazat mond, aki azt állítja, hogy az RMDSZ „lenyúlta” azokat a polgármestereket, akik 2016-ban még az MPP húzóemberei voltak, s vasárnap már RMDSZ-jelöltként újráztak, de akit ez meglep, annak nemigen van mit keresnie a politikában. Lehet hivatkozni arra is, hogy a járvány miatt kevesen mentek el szavazni, bár ez – elvben – inkább az RMDSZ-nek volt hátrány, és egyáltalán – minden alkalommal leírjuk – aki nem ment el szavazni, az nem létezik, az most négy évig ne panaszkodjon.
Felmerül természetesen a vezetők felelőssége is. Alkalmasak-e vezetni egy pártot azok, akik évről évre, számában és arányában mind kisebb támogatást képesek felmutatni? Milyen tárgyalási esélyük van a decemberi parlamenti választások előtt leülni az erősebb párt képviselőivel azoknak, akik tulajdonképpen lejáratták az Erdélyen belüli magyar politizálásnak ezt a módját? Mert ellenzékre szükség van, ezt senki nem vitatja, de tudja-e valaki, hogy merre van az előre?
Erdély András / Székely Hírmondó