Kép: pixabay.com

Időnként ki kell köpni azt a gombocót, amit le akarnak nyomni a torkunkon, különben megfulladunk. Én is ezt teszem. Köpni éppen nem köpök, mert ahhoz túlságosan jólnevelt vagyok, de kiírom magamból. Igen, a világ dolgaival van megint bajom.

Pontosabban a sok nyavalygással. Azzal, ahogy boldog-boldogtalan hirtelen bölcs lett, szórja a sok, életre való tanácsot, mindenki elkezdett mindenhez (is) érteni. Eközben a jó Isten óvjon meg attól, hogy icirit is megkapargasd a felszínt, mert rögtön előbújik a romlottság, a nagy büdös üresség vagy éppen maga a gonoszság.

Felületes lett a világ s benne az emberek. És romlottak. Végtelenül romlottak. Az a pár ember, aki még tiszta szívvel él, cselekszik, annyira kilóg a sorból, hogy őket nyomja le a csőcselék s szedi ízekre.

Valójában annak kapcsán szerettem volna pár gondolatot megosztani, ami a legújabb svéd őrület. Az evangélikus egyház feje indítványozta, s a tanács el is fogadta, hogy az Urat ne lehessen Úrnak, Atyának szólítani, mert az kirekesztő. Isten nemtelen kell legyen. Mert ők így gondolják. Punktum. Eszükbe sem jut ( lelkészeknek!!! ), hogy magának az Úrnak a parancsát, utasítását vonják kétségbe, mi több, törvényileg felülírják. Mi ez, ha nem istenkomplexus részükről? S vajon a miatyánkat ezután hogy mondják? Végtelenül elkeserítő, bicskanyitogató, hogy immár a beteg elmék ilyen téren is hirdetik a szennyes eszméiket. Egy valami azért vigasztal, s erőt ad: Az Úr hatalma végtelen. Úgy fogja ezeket a férgeket eltaposni, hogy nyikkanni sem tudnak majd.

A másik dolog, ami ilyentájt bosszant: egyrészről a rongyrázás, hogy hejj, micsoda karácsonyt csap a család, másrészről a panaszáradat, rinyálás, hogy nem szeretik a karácsonyt, jaj, annyi nyűggel jár, sokat kell vásárolni, sütni, főzni, s szeretni kell! Hát ki a fene mondta nektek, emberek, hogy ezt tegyétek? Ki? A karácsonyt nem szeretni kell, hanem ünnepelni. Jézust, az Úr fiát kell szeretni, s az ő születésének napját megünnepelni. Nem, nem úgy, ahogy ezt mostanság teszi a nép. Hanem dicsőítve az Urat s lélekben elcsendesedve, igaz szeretetben. Mi nem veszünk ajándékot senkinek. Egymásnak sem. A mi igazi ajándékunk a valódi, szívből jövő szeretet, amit adunk és kapunk. Láthatatlan ennek az ajándéknak a csomagolása, sőt maga az ajándék is az. De felemel, boldoggá tesz, akkor is ha adod, akkor is ha kapod.

Jövő vasárnap mindenféle cicoma, pompa nélkül meggyújtunk egy gyertyát. Az elsőt a négyből, a várakozás gyertyáját. Kívánok mindenkinek elcsendesedést, örömteli várakozást, és igaz szeretetet.

Lakó Péterfi Tünde